Rendbontás

XV. Raiden

huszonhat héttel Azelőtt

✰

Raiden Wolf

Jól bírom az éjszakázást, de hétfő reggel alig bírtam nyitva tartani a szemem az előadáson. Csak ültem Aaron mellett, aki hasonlóan küzdött az ébrenléttel, és feljegyeztem magamnak mentálisan, hogy ha még egyszer ilyen kiruccanást terveznék Eve Hamptonnal, akkor azt ne vasárnap éjszaka tegyem.

Én sem értettem, miért mentem végül érte, vagy hogy miért a Broadway hídra vittem. Tudtam, hogy felelőtlen vagyok, amiért keresem a társaságát. Eve Hampton tiszta, és jó, és ártatlan. Bűn lenne megrontani, de véteknek gondoltam békén hagyni. Egy város terült el a lábunk alatt vasárnap a hídon ülve, én mégis úgy éreztem, mintha mellettem ülne a legértékesebb dolog, amit a szemem lát. A nevetése, a szeplői, játékos tekintete, a gödröcskék az arcán, mikor mosolyog... totál megszállottja lettem a csajnak.

Olyannyira megszállottja, hogy amikor Aaron a hét végéhez közeledve felhozta nekem a Kőviskót, mindenféle unszolás nélkül beleegyeztem.

Vasárnap Eve jól leoltott, hogy ha már miatta mentem, mégis miért nem adtam ezt tudomására, mivel akkor ő is benézett volna, így tanultam a hibáimból, és megnyitottam vele az üres chatablakot péntek délután. Morfondíroztam egy ideig, hogy elkezdjem-e ezt a játékot: tudatosan nem írtam rá eddig, mert tudtam, hogy ha megteszem, nincs visszaút. Rugózott a lábam, ahogyan Aaron kanapéján ültem, és a szám belsejét rágtam, miközben agyaltam. Végül aztán beadtam a derekam a saját tervemnek, és elkezdtem pötyögni a telefonom billentyűzetén.

Én

Reménykedhetek abban, hogy látom a hölgyet ma este?

A Messenger szerint két órája volt utoljára elérhető, így nem reménykedtem azonnali válaszban, de azért egy jó percig biztosan bámultam a telefonomat. Mylan rántott ki a cselekvésből azzal, hogy kilépett a fürdőszobából és igen hevesen megszólított.

– Raiden! Itt az idő!

Kérdően pillantottam fel a srácra. Egy barna ing volt rajta, meg egy laza szövetnadrág – nem értem, miért öltözködik mindig úgy, mintha állásinterjúra menne –, finom parfümje belengte a kis teret, amit magával hozott a fürdőből.

– Minek van itt az ideje?

– A pastisnak, drága barátom. A pastisnak.

– Mylan volt olyan kedves, és hozott nekünk kóstolót Franciaország nemzeti italából – magyarázta Aaron teli szájjal. A tegnapi spagettit zabálta, amit amúgy én hoztam neki és Mylannak, hogy legyen mit enniük. – Nekem már volt szerencsém megkóstolni, mikor kint töltöttem Franciában a félévemet.

Miközben Aaron barátom beszélt, Mylan már a pultnál állva töltötte ki a kicsit sem kellemes kinézetű nemzeti italát egy felespohárba. Amikor igazán kedvesen leült mellém és átadta a poharat, megcsapott a visszataszító folyadék szaga. Bár ne mondta volna, hogy kóstolóba hozta nekünk! Akkor talán még nem is lett volna pofátlanság visszautasítani.

– Kérdezzem meg, mi ez pontosan? – tettem fel a kérdést egy aprócskát félve.

– Kérlek alássan, ez bizony főként csillagánizs és édesgyökér. Vannak olyanok, akik szeretik megbolondítani egy kis köménnyel is, de...

– Oké, inkább ne folytasd – morogtam bizonytalanul, aztán csak hogy hamarabb túllegyek rajta, gyorsan lehúztam a felest.

Ha volt is íze ennek a pastisnak, én nem éreztem a magas alkoholtartalma miatt. Először a torkom égett, aztán a gyomrom, utána meg az egész testem. Pokolban érlelt kutyafasza.