Rendbontás

X. Raiden

Raiden Wolf

Fel akartam falni Eve Hamptont. A fogammal akartam letépni róla a ruháit, és a lehető legmélyebben beletemetkezni.

Kibaszott jól néz ki ma. Az a kendő a fején olyan bájosra festette az arcát, hogy már-már büntetni kellene. A farmer tökéletesen ráfeszült a combjára, a felsője pedig kicsit nagyobb dekoltázst mutatott, mint ami Eve-től megszokott. Komolyan mondom, az őrületbe kerget ez a csaj.

Ötletem sincs, mit keresek ebben a bárban. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy Eve miatt jöttem – ennyire azért nem súlyos a helyzet. Aaron folyamatos unszolása az elmúlt egy hétben meghozta a hatását. Annyiszor elmondta nekem, hogy milyen jó lenne együtt úgy igazán istenesen berúgni, hogy már-már vágytam arra, hogy részeg legyek. A múltkori kocsmázásnál kellemesen illuminált voltam, de részegnek nem mondanám magam. Több, mint négy hónapja nem rúgtam ki a hámból, szóval ez akár még jó is lehet. Hamarosan úgyis elkezdődik a vizsgaidőszak, akkor meg már nem lesz lehetőségem inni.

Tehát, a lényeg az, hogy még véletlenül sem Eve miatt jöttem, de amikor megláttam őt a pultnál azzal a mocsok Eliasszal beszélgetni, nem tudtam nem beavatkozni. Amúgy hagytam volna, elvégre ki is vagyok én, hogy játsszam a megmentő lovagot, de nem szeretem, ha a lányok kényelmetlenül érzik magukat. Eve-ről pedig bizony üvöltött, hogy mindenhol szívesebben lenne, mint Elias mellett.

A srác amúgy ártalmatlan, de nem nagyon kedvelem. Egy egyetemre járunk – nem is tudom, milyen szakon tanul, de néhány egyetemi bulin koccintottunk párszor. Egyszer meghúztam a nőjét, és azóta pikkel rám. Mentségemre szóljon, nem tudtam, hogy a nője. Annyira nem zavar a dühe, sőt már-már jól szórakozom rajta. Ezért is játszottam rá Eve esetében is egy kicsit, csak hogy még jobban felidegesítsem. Meg hát, amúgyis kifejezetten élveztem, ahogyan Eve azonnal zavarba jött a közelségemre.

– Megkérdezném, hogy van-e preferenciád, de mivel az Aperolra képes vagy azt mondani, hogy finom, inkább döntök én – jegyeztem meg szellemesen, aztán rendeltem neki is egy vodka-redbullt.

– Ugyan már, ugyan már – kezdte, ahogyan a mosolya az égig szökött. – Nem tehetek róla, hogy nem jó az ízlésed.

– Hát, persze, Bambi. Nekem nem jó az ízlésem.

– Mi van veled és ezzel a Bambi becenévvel?

Ironikusnak gondoltam a kérdést Eve-etől, mert az alapból is hatalmas szemeit csak még jobban kimeresztette, úgy nézett rám. Komolyan mondom, szerintem ha ez a lány előttem térdelne és csak bámulna ezzel a tekintettel fel rám, már csak a látványtól is képes lennék a szájába élvezni.

Sürgősen szereznem kell egy numerát magamnak, mert rosszabb vagyok, mint egy kanos kisfiú.

– Nem tetszik?

– Nekem aztán mindegy, csak érdekelt.

– Tetszik rajtad ez a kendő egyébként – miért bókolok? – Bájos.

– Igen? Anyukám azt mondta, hogy úgy nézek ki benne, mint egy hippi – kacagott felhőtlenül Eve.

Tényleg úgy nézett ki, de még véletlenül sem a rossz értelemben.

– Szép vagy ma is, Eve – mondtam őszintén.

Az orcái minden szavam után egyre jobban pirosodtak, és kiemelték az almácskáin a szeplőket. A gödröcskéi olyan mélyen kacagtak rám, amilyen zavarban volt a tulajdonosuk. Pontosan olyan hatást keltett, mint egy hárfa kellemes dallama. Mint a madarak csicsergése az erdőben.

– Köszönöm, Raiden.

Candice közben kiadta az italainkat, megköszöntem neki, majd Eve-hez hasonlóan kifelé fordultam, és a táncparkettet mustráltam. Az izzadt testek összedörgölőzve izgatták egymást, az égbe emelt poharakon és alkoholos üvegeken megcsillant a vörös fények játéka. Szólnom kellene Aaronnek, hogy itt vagyok – elvégre miatta jöttem. Őt és a Flúgos Társaságot ismerve tuti kint vannak valahol, és egymás után nyomják el a hamutálban a csikkeket. Nekem is ki kéne menni. Kézen kellene fognom Eve-et és a barátaihoz vezetni, aztán visszajönni ide Aaronnel és olyan istenesen berúgni, ahogy terveztem.

A lábam viszont képtelen volt megmozdulni. Ahogy Eve felé fordultam, nem tudtam róla levenni a szemeimet. A pultra kitett szívószálak közül egyet magához vett, szórakozottan az italába csúsztatta, aztán magába szívott egy kortyot a vodka-redbullból. Apró fintort vágott a kaparó ízre, aztán újra felnézett a tömegre. Én hülye a piára fogtam azokat a gondolatokat, amik arról szóltak, hogy egy ártatlan összekavarás nem is feltétlenül ártana vele, de sajnos teljesen józan voltam, hiszen még egy pohár sem csúszott le.

Nem, ez nem a pia. Nem az alkohol részegített meg, hanem Eve Hampton.

Szerencsére, mielőtt elkövethettem volna valami butaságot, Eve arca felüdült – követtem a pillantásait, és megláttam a bandát, ahogyan sután közelednek felénk. Ivanon és Mylanon kívül már mindenki részegnek tűnt, és amikor odaértek hozzánk, hatalmas örömmel konstatálták, hogy Eve kezében alkohol van. Annyira izgatottak lettek, hogy Rosie kikért egy kör rövidet mindenkinek, amíg a srácok kézfogással üdvözöltek engem.

– Úgy örülök, hogy itt vagy, tesó! – mondta őszintén Aaron, aztán nyomatékosan Eve felé intett, azt kérdezve a szemeivel, hogy alakul-e valami. Egyszer biztos, hogy pofán ütöm a sok marhasága miatt. Már nagyon érik.

Habár tényleg örültem, hogy megjelent a társaság, kicsit szomorú is voltam, hogy nem tudtam beszélgetni előtte szinte semmit Eve-vel – a barátnői hamar behúzták a táncparkett közepére táncolni, de legalább öröm az ürömben, hogy tökéletesen ráláttam. A mögöttem lévő pultnak támaszkodva figyeltem csillogó arcát és táncnak csúfolt ugrándozást.

– Halálosan biztos vagyok abban, hogy ti nem vagytok hús-vér emberek – Felix hangja ütötte meg a fülemet, és kitépett a bambulásból, mégpedig azért, mert pontosan tudtam, hogy Ivanra és Mylanra gondol. Én totál ugyanezt mondtam egyszer Ivanra. – Voltatok valaha részegek?

– Többször, mint azt bevallom – válaszolt diplomatikusan Mylan. Ma is kitűnt közülünk: egy fehér inget viselt, bár már jócskán összegyűrődött rajta. Ki az, aki bulizni inget vesz fel? – De ne haragudj, ti azért nem vagytok valami erős gyomrúak. Mire kidőltök, én csak akkor jönnék bele.

– Én mindig ezt mondom nekik, de sosem hiszik el – mondta Ivan is.

Persze, majd mi leszünk lassan a hibásak, mert Európa háromnegyede az alkoholizmust erénynek gondolja.

– Azt gondoljátok, nem tudnám tartani veletek a lépést? – kérdezte Felix.

Ahelyett, hogy beleszóltam volna, inkább megcsóváltam a fejem, és visszafordultam a táncparkett felé. A vodka-redbull és a többiekkel lehúzott vodka-kör után Eve-ben sikeresen feloldódtak a gátlások. A két barátnője mellett ő is hamar ráérzett a ritmusra; úgy forgatta a csípőjét, hogy öröm volt nézni. Már csak az zavart, hogy rajta van az a nyamvadt bőrkabát és eltakarja a fenekét.

– Toxikológián kötnél ki, ha tartanád velünk a lépést – jelentette ki Ivan. Felix ezt természetesen felhívásnak vette keringőre, és már ki is kért három új felest.

Astrid és Eve egymás hátának dörgölőzve táncoltak. Az utóbbi szabadon hagyott mellkasán még az izzadtcseppeket is láttam, ahogyan a mellei közé csúszva gúnyolódnak rajtam. Biztosan annyira bámultam, hogy megérezte – vagy ezért nézett rám, vagy egyszerűen csak rám akart nézni, ezt nem tudhatom. Akárhogyan is legyen, bódult pillantására a vér azonnal kiszállt a fejemből egyenesen a farkamba. Ég felé fordított fejjel és csukott szemekkel adta át magát a zenének, én pedig ajkamat beharapva tapogattam végig a tekintetemmel nyakának kecses ívét.

Nem fogom megdugni a lelkész lányát.

Természetfeletti erőt kellett magamba szívnom, hogy elforduljak a varázslatos látványtól. Inkább a srácokat figyeltem, aztán egy igazán vad gondolattól vezérelve megveregettem Aaron barátom hatát, és közelebb léptem Felixékhez.

– Kérjetek még plusz két felest, srácok, beszállunk – mondtam ki igazán meggondolatlanul. Aaron kimeresztett szemekkel nézett rám a kijelentésemre, de nem érdekelt. Le kell kötnöm magam, különben olyanokat teszek, amiket megbánok. – Mi van? Valahogy be kell rúgni, hát azért vagyok itt.

Végülis inni jöttünk, nem?