Zsírkréta //Befejezett//

Harmadik rész

Mikor azt mondta, életem legizgalmasabb éjszakájára megyünk, nem tudtam eldönteni, most viccel-e vagy sem. Utána pedig azt, hogy mégis mi a francot akar csinálni. Végül pedig, hogy Charlie épeszű-e.

Miután felültem a motorra Charlie mögé és nekiindultunk az éjszakának, körübelül húsz percet mentünk. Kiértünk a belvárosból és a város elhagyatottabb részére érkeztünk. A régi gyárüzemekhez. Charlie leparkolt az egyik elé, amit sötétbe kissé nehezen tudtam kivenni. Annyit sikerült, hogy óriási, az ablakok be vannak törve és látszólag nincs itt egy lélek se. Kivéve minket.

-Öhm... Charlie. Mégis mit csinálunk itt? -néztem körül. A szemem már hozzá szokott a sötéthez, úgyhogy egyre több mindent tudtam kivenni. A gyár téglából van. Vannak kisebb melléképületek is. És konkrétan olyan, mintha egy rohadt horrorfilm helyszíne lenne.

-Nos, mindjárt meglátod. Idejönnél? -kért meg, miközben a motorral matatott. Közelebb mentem, és akkor vettem észre a motor oldalára erősített táskát. Ez eddig is itt volt?

-Itt vagyok. -léptem mellé. Ekkor Charlie a kezembe nyomott öt flakon... szórófestéket?

-Te ezekkel mit akarsz csinálni?

-Szerintem már kitaláltad. -egyenesedett fel további hét flakonnal és két maszkkal a kezében.

-Vandálkodunk? -húztam fel a fél szemöldököm.

-Senki sem látja. -vigyorgott rám elvetemültem. -Gyere, keresünk egy szimpatikus felületet. -indult meg az épület fele.

Ajtó helyett az ablakot használtuk bejáratnak, mivel már kellően ki volt törve az üveg hogy bemászhassunk. Egyik helységből a másikba haladtunk és kerestük a tökéletes falat. Végül egy óriási falat találtunk, ahol viszonylag homogén volt a téglafal. Letettük a festékes flakonokat és Charlie előhúzott egy zseblámpát.

-Nos, kedves művésznő, szabad a terep. -nyújtotta felém a maszkot. Kivettem a kezéből és felvettem, majd egy fekete spray-t felkaptam.

-Mit szeretnél a falon látni? -néztem kérdően Charlie-ra.

-Mondjuk... egy rigót. Ha már aktuális. -utalt a kötelező olvasmányra.

-Még mindig nem olvastam el.

-Hátha ettől megjön a kedved. -mondta, majd leült a földre és a zseblámpa fényét a fal felé irányította.

Nevetve megfordultam és elkezdtem egy madarat körvonalazni. Abból átmentem rigóba, végül pedig „kiszíneztem". Pár lépést hátrébb mentem hogy megszemléljem a művem. Elégedetten nyugtáztam, hogy egészen jól sikerült.

-Azta Bee. Ez kurva jól néz ki.-tapsolt meg Charlie.

-Köszi. De neked is kéne valamit csinálnod. -jutott eszembe. -Írd a madár bal oldalára hogy 'Ne bántsátok', a madár jobb oldalára pedig tegyél egy felkiátójelet.

-Milyen színnel? -tápászkodott fel.

-Piros. -nyújtottam felé a festékszórót. Nevetve vette el, majd felkanyarította amit kértem.

-Most már tökéletes.-állapítottam meg.

Charlie mellém lépett, keresztbe tette a karjait és úgy szemlélte a művünket.

-Valóban. Tökéletes. -ezt az egy szót már suttogva, szinte magának mondta. Az arckifejezése hirtelen megváltozott, megkeményedett.

-Minden rendben? -tettem a kezem a karjára. Úgy húzódott el, mintha áram érte volna.