Zsírkréta //Befejezett//

Huszonegyedik rész

-Nem akarok bemenni.

-Egyszer muszáj lesz.

-De pont ma? Olyan nyomorék idő van. Esik a hó, be van borulva... -nyafogott. Letettem magam mellé a rajzmappámat és átkaroltam a nyakát.

-Ne legyél már ilyen. Valahogyan csak túléljük. -mosolyogtam rá bíztatóan.

Az iskola melletti parkban álltunk, alig pár méterre az épülettől. Minden fehér volt, a hó befedett mindent. Mindketten alaposan fel voltunk öltözve. Reggel amint kinéztem az ablakon, elhatároztam hogy inkább eszkimó leszek, mint hóember. A farmerem alá felvettem egy harisnyát és két zoknit húztam a lábamra. Sőt, a pólóm alá felvettem egy trikót, majd ugye rá egy husszúujjút, arra egy vastag kötött pulóvert, majd kabát, sapka és egy óriási sál. Szerencsére a bakancsom télen-nyáron tökéletes, lényegében mindennek ellenáll.

-Akkor sincs kedvem. -biggyesztette le az ajkát.

-Ma lesz rajzórám. És azt nem vagyok hajlandó kihagyni. -pusziltam meg az orrát. Hangosan sóhajtott egyet, majd a sapkás fejét a vállamra hajtotta.

-Inkább menjünk mielőtt meggondolom magam. -forgatta a szemét. Oké, nekem sincs egy cseppnyi kedvem sem suliba menni, de már túl sok rajzórát és rajzszakkört hagytam ki. Adtam neki egy rövid szájrapuszit, majd megragadtam a kezét és elkezdtem a suli felé húzni. Ma gyalog jöttünk, amihez én ragaszkodtam. Imádok a hóban ugrándozni, amit valamiért nem érez át. Bár lehet hogy a hozzávágott hógolyó sem segített.

Az iskolához érve szerencsére senki sem bámult minket, gondolom nem jutott el hozzájuk hogy Charlie kórházban volt. Hála istennek.

Besiettünk az épületbe, ahol kellemes meleg fogadott. Azonnal nekiálltam volna levenni a több tonnányi ruhát, de az egyik kezemben a mappám volt, a másikat pedig Charlie szorongatta. A lehető leggyorsabban vágtam át a tömegen, mert majdnem megsültem a rohadt kabátomban.

-Úristen, azt hittem meghalok a melegtől. -gyömöszöltem be a cuccaimat a szekrényembe, amint odaértünk. Már csak a pólóm és a trikóm maradt rajtam, a pulcsit és a kabátot is levettem.

-Miért öltöztél ilyen rétegesen? -kérdezte a mellettem lévő szekrénynek dőlve Charlie. Vigyorogva nézte a szenvedésemet. Seggfej.

-Mert kint hideg van. Milyen órád lesz?

-Spanyol. -levette a sapkáját és a hajába túrt. Nem hiszem el hogy nincs melege.

-Azt szereted? -kérdeztem összevont szemöldökkel.

-Sí. -bólintott.

-Látom nagyon megy. -kivettem a töri cuccomat a szekrényből és hangosan becsaptam, de a folyosón lévő hangzavarban fel sem tűnt senkinek.

-Ötös vagyok belőle. -mondta halálosan komoly fejjel. Vártam mikor röhögi el magát, de még csak meg sem rándult a szája.

-Miből állsz még ilyen jól? -vontam össze a szemöldököm. Sosem tartottam Charlie-t hülyének, sőt, szerintem kifejezetten intelligens. De hogy ötös spanyolból? Nem is tudtam.

-Spanyol, francia, amerikai töri, biológia... -sorolta, nekem pedig leesett az állam.

-Tuti kamuzol. -húztam össze a szemem.

-Mi hasznom lenne belőle?

-És a többiből hogyan állsz? -a szekrényemnek dőltem és úgy hallgattam. Elég nehéz felfogni hogy ennyire jól áll.

-Ezekből ötös vagyok, rajzból hármas, a többiből pedig négyes. Kivéve az angolt. Abből valaki miatt nem állok túl fényesen. -vetett rám egy szemrehányó pillantást, de utána rögtön mosolyogni kezdett.