Zsírkréta //Befejezett//

Negyvennegyedik rész

-Menj már, tényleg megleszek. -lökdöstem ki köhögve az ajtón.

-Ha rosszul vagy, azonnal hívj fel és jövök. Értve vagyok? -fogta két keze közé az arcom. Szemforgatva bólogattam. Charlie mosolyogva érintette az ajkait az enyémekhez, én pedig átöleltem a derekát és úgy húztam közelebb magamhoz.

-Hazafele ugorj be a kínaiba. -nyomtam egy puszit a szájára.

-A gyógyszereid mind megvannak?

-Igen, de te el fogsz késni. -noszogattam.

-Oké, megyek már. Látom nem látsz szívesen. -sóhajtott drámaian, majd lebiggyesztette az ajkait és duzzogó arcot vágott. Gyorsan magamhoz húzta még egy utolsó csókra, amit örömmel fogadott.

-Siess haza. -suttogtam.

-Vigyázz magadra. -nyomott egy puszit a homlokomra, majd elengedte az arcom, megfordult és lekocogott a lépcsőn. Sóhajtva mentem vissza a lakásba, az ajtót hangosan becsapva magam mögött.

Tegnap már sikerült elküldenem a suliba, bármennyire is ellenkezett. Nem akart itthagyni, mert félt hogy bajom lesz, rosszul leszek vagy akármi. Addig csesztettem, amíg be nem adta a derekát, így több mint egy hét kihagyás után ma már másodszorra ment suliba. Szerencsére péntek van, így legalább hamar hazajön.

Leheveredtem a kanapéra és bekapcsoltam a tévét. Unottan kapcsolgattam a csatornák között, valami érdekes után kutatva. Megállapodtam egy random csatornán, csak hogy némi háttérzaj legyen, majd felkeltem és a konyhába totyogtam.

Charlie egyik kikötése az volt, hogy főz nekem kaját, mert tudja, hogy magamtól esetleg elfelejtenék enni. A tűzhelyen volt három edény. Az egyikben rizs volt, a másikban valamilyen leves, az utolsóban pedig meggymártás. Ezutóbbit én könyörögtem ki, csak mert imádom nézni ahogyan főz.

Kivettem egy tányérba egy nagy adag rizst, majd a szekrényből elővettem egy befőttesüvegnyi csemegeuborkát és kivettem belőle jó pár darabot, bele a tányérba. Szereztem egy villát, majd elégedetten visszasétáltam a kanapémra és befészkeltem magam. Imádok Charlie meleg cuccaiban parádézni, annyira kényelmesek. Most is az egyik lenyúlt pólójában feszítettem. Folytattam a csatornakeresést, aztán találtam egy érdekes műsort. Valami fodrászos téma volt, extrém hajakat csináltak az embereknek. A székben ülő lánynak élénk világoskékre festették a haját, nekem pedig a földet súrolta az állam. Atya ég, nekem ilyen haj kell!

Magamhoz vettem a telefonom és rákerestem az otthoni hajfestésre. Először ki kellene szőkítenem a hajam, ami mivel viszonylag sötét, lehet hogy két szőkítést igényel. Olvasgattam a tapasztalatokat, és azonnal el is ment tőle a kedvem. Az esetek nagy részében konkrétan a hajuk felétő szabadultak meg, és nem feltétlen a hosszából.

Csalódottan zártam le a képernyőt. Hacsak nem megyek egy normális fodrászhoz, akkor bizony marad a szokásos barna hajam. Mondjuk... vajon Charlie mit szólna hozzá? Szinte tuti, hogy kiakadna. Azért gondoltam, megkérdezem, hátha valami fatális tévedés miatt tetszene neki az ötlet.

Megnéztem az időt, és elégedetten állapítottam meg, hogy pont szünet van a suliban, az első órájáról már kicsöngettek. Mielőtt meggondoltam volna magamat, gyorsan benyomtam a hívást. Alig csöngött ki kétszer a telefon, már fel is vette.

-Megyek haza. -szólt bele köszönés nélkül.

-Nem kell, nincs semmi bajom. -nevettem fel. -Csak kérdezni akarok valamit.