Zsírkréta //Befejezett//

Tizenharmadik rész

A moziban rájöttem, hogy baromi rossz ötlet volt meghívni Markot is.

Nem mertem elképzelni, ezek ketten mit fognak művelni. De ha Mark nem jön, akkor a srácok váhják be a hisztit. Viszont ha Charlie, akkor pedig ő sértődik meg, ráadásul nem lenne eg kiváló ötlet Markkal esetleg kettesben maradni.

Mark a szöges ellentéte Charlie-nak. Bár Charlie is magas, de ő legalább egy fejjel fölé magasodik. Szőke hajú, kék szemű, és sajnos elég izmos is. Végiggondolva, ha ezek ketten egymásnak esnek... nem tudom kit féltsek jobban. Charlie múltkor kórházba juttatott valakit, Mark viszont erősebb, ráadásul a srácok is mellette állnak.

-Minden rendben? -szakított ki a gondolataim közül. Ahogyan belenéztem azokba az aggódó borostyánszínű szemekbe, összefacsarodott a szívem. Nagyon rossz érzés volt hazudni neki.

-Persze, csak... elbambultam. -mosolyogtam rá, legalábbis megpróbáltam. Charlie a szájához emelte a kezemet és egy lágy csókot lehellt rá.

-Az este miatt izgulsz? -rátapintott a lényegre. De ha még tudná, mennyire...

-Igen, egy kicsit. -vagy inkább rohadtul. Annyira megosztanám vele, de nem tehetem, mert vagy ő nem jönne el, vagy Markot nem engedné a közelembe. Így jár az ember, ha a legjobb barátja egyben a pasija. Szívás.

-Akkor nézd a filmet. Hátha a kaszabolás eltereli a figyelmed. -puszilta meg az arcom, majd újra a filmnek szentelte a figyelmét. Gondterhelten sóhajtottam, majd a vászonra néztem, ahol éppen megkéseltek valakit. Juhú.

-Őszintén, ez a film kibaszottul jó volt. -ecsetelte Charlie hazafele menet. Átöleltem a derekát és közelebb bújtam hozzá. Estére rendesen lehőlt a levegő, én pedig a kabát ellenére fáztam.

-Nem véletlenül imádom. Most már te is bogaras lettél. -nevettem. Nem gondoltam volna hogy valóban bejön neki.

-Melletted sajnos nincs más választásom. -puszilta meg a fejem búbját. Már majdnem a lakásomnál voltunk, egy utcára jártunk tőle.

-Segítesz összerámolni a lakásom? Amekkora állatok ezek részegen, tuti az összes festményemet szétbarmolnák. -kérdeztem amint megláttam az épületet, mert eszembe jutottak a képek, amiket még szeretnék megőrizni.

-Hova rakjuk őket? -állt meg a tűzlépcsőnél.

-A szobámba. Majd bezárom az ajtót. -válaszoltam, majd elkezdtem felmászni.

-Szerintem vidd be a filmeket is.

-Jó ötlet. A zenéket kint hagyom, végülis hallgatnunk kéne valamit.

-Mennyire fognak kiakadni a fogadott tesóid amiért jársz valakivel? -kérdezte, miközben az ablakon segítettem be.

-Hát... van aki kevésbé. De lehet hogy lesz aki meg akar verni. -húztam be a nyakam, és közben Mark járt az eszemben. Na ő biztosan jelenetet fog rendezni.

-Nagyszerű. -sóhajtott. -Akkor kezdhetjük?

-Aha. -léptem a vásznakhoz, majd nekikezdtünk az elhordásuknak.

-Hogyan tudsz ennyit festeni? -kérdezte Charlie fél óra és nagyjából ötven festmény után. -Csoda hogy befértek a szobádba.

-Nincs életem, valamivel le kell foglalnom magam. -vontam vállat, majd a matracomra estem. -Mennyi az idő?

-Fél tíz. Van valamilyen lányos buli-előtti rituáléd? -telepedett le mellém törökülésben.

-Átöltözök és felfogom a hajam. Nagyjából ennyi. -válaszoltam lustán.