Zsírkréta //Befejezett//

Tizenhatodik rész

Charlie felébredt.

Én csak álltam az ajtóban lefagyva, mint egy sóbálvány.

-Felébredtél.-ennyit tudtam csak kinyögni. Nem válaszolt, csak aranyosan mosolygott rám. Az ágyban feküdt. Vagyis inkább félig ült.

-Ne vigyorogjál bassza meg!-rivalltam rá. Még mindig az ajtóban álltam és nem is akartam közelebb menni hozzá. Charlie arcáról mintha letörölték volna a vigyort. Összeráncolt szemöldökkel nézett rám.

-Mégis ki a jó francnak képzeled magad?-kérdeztem idegesen. A karjaimat összefontam a mellkasom előtt.

Egy gyors mozdulattal hátrafordultam és becsuktam magam mögött az ajtót.

-El tudod képzelni mit éltem át? Vagy tudod mit? Elmesélem neked, jó?-emeltem meg a hangom és megfordultam.

-Átmegyek hozzád, de te a fürdőbe vagy, bezárkózva. Próbálok veled beszélni, de meg sem szólalsz. Aztán víz folyt ki az ajtó alól, én bepánikolok és elmegyek egy kulcsért. És mit látok mikor benyitok?-tártam szét a karom.

-A barátom, aki többet jelent számomra mindennél, ott fekszik a kádba FELVÁGOTT EREKKEL! Én pedig kihúzom a saját véres vizéből, hívom a mentőket és imádkozok hogy ez a barom élje túl, hogy utána én ölhessem meg!-kiabáltam

-Sőt, még jó pár órán át szenvedek, mert azt sem tudtam túléled-e! Vért adok, sírok, és végig egy dolog jár a fejemben. MÉGIS MI A KURVA ÉLETÉRT TESZ ILYET?

-Te... te ott voltál?

-Igen bassza meg! Életem legrosszabb óráit éltem át!-mondtam, majd odacsörtettem hozzá és félrerúgtam a székemet.

-Én... azt hittem most jöttél. Én nem... baszki Bee. Ezt nem így akartam.-rázta meg a fejét, miközben két kezével beletúrt az így is kócos hajába.

-Nem így akartad? Hát akkor hogyan? Majd a temetéseden láttalak volna?

-Megvolt rá az okom, és ezt te is tudod. -fonta össze a karjait a mellkasa előtt.

-Nem én akartam hogy Mark megcsókoljon! Rohadtul nem! Berángatott a kibaszott szobába, és tudod mit? Jó hogy nem erőszakolt meg, mert képes lett volna rá! -kiabáltam.

-Szeretlek.-emelte rám azokat a rohadt szép szemeit, amik most könnyben úsztak.

-Ez most nem jön be.-ingattam a fejem. Leültem az ágya szélére és letöröltem egy kósza könnycseppett az arcomról.-Azt hittem meg fogsz halni. És most nem tudom mit csináljak.

-Ugye nem akarsz szakítani? -fagyott le hirtelen.

-Majdnem megölted magad!

-De... ne tedd. Kérlek Bee, könyörgöm, ne tedd. Szeretlek. De tudod milyen volt látni hogy a volt barátod megcsókol? Ráadásul kétszer?-akadt ki teljesen, miközben az arcán megindultak egymás után a könnycseppek.

Annyira szívszaggató volt a látvány, hogy muszáj volt megölelnem. Charlie rögtön viszonozta és szorosan körém fonta a karjait.

Most nem annak a magabiztos srácnak tűnt akit megismertem. Aki kiállt a véleményéért, akiből sugárzott az erő és... a Charlie-ság.

Aki előttem ült, egy összetört kisfiú volt, aki úgy szorítot magához, mintha én lennék az egyetlen támasza. Bár lehet így is van.

Egy picit eltoltam magamtól Charlie-t, pont annyira, hogy a szemébe nézhessek.