Zsírkréta //Befejezett//

Ötvenhatodik rész

Ha írnék egy listát életem legszarabb reggeleiről, ez biztosan előkelő helyet kapna rajta. Szerintem ilyen másnapos még csak nagyon kevésszer voltam, mint a mai napon. Borzasztó hányingerem volt és szinte széthasadt a koponyám, annyira lüktetett, ráadásul ezen a beszűrődő fény sem javított egy cseppet sem.

Mikor rávettem magam, hogy egyáltalán megmozduljak, nagyon lassan felültem és megdörgöltem az arcomat. Viszont amint kinyitottam a szemem, kellemetlen meglepetésként ért, hogy ez bizony se nem az én, se nem pedig Charlie szobája. Egy teljesen idegen fiúszobában voltam, ami külön megrémített, mert Charlie pólóján és egy bugyin kívül más nem volt rajtam, emlékeim pedig az előző estéről nem igen voltak.

Óvatosan kimásztam az ágyból, majd nagyon halkan az ajtóhoz lépdeltem, kinyitottam és kilestem rajta. Hirtelen belém hasított a felismerés, hogy Nash lakásán vagyok. Átmentem a folyosón, majd a nappalin át a konyhába csoszogtam, miközben a szememet takargattam az erős fény elől. A helységbe érve furán hatott, hogy csak Charlie tartózkodott bent, Nasht és Minit sehol sem láttam.

-'Reggelt. -ásítottam egy nagyot, aztán a konyhapultnál álló barátomhoz sétáltam és átöleltem a derekát, a fejemet pedig a hátába fúrtam. -Nincs fájdalomcsillapítód? Szétdurran a fejem.

-De, az asztalon van. -mondta halkan.

-Köszönöm. -nyomtam egy csókot a lapockái közé, majd elengedtem, hogy az asztalról megszerezzem a gyógyszert. Mellé volt készítve egy víz is, így gyorsan leküldtem egyből két szemet. -Mikor keltél fel? És egyáltalán mennyi az idő?

-Délután kettő van, én pedig már vagy három órája ébren vagyok. -válaszolt anélkül, hogy felém fordult volna.

-Nem is vettem észre, hogy kikeltél mellőlem. Nashék hol vannak?

-Boltban, nincs itthon semmi ehető. Azt pedig nehezen vehetted volna észre, ugyanis a kanapén aludtam. -motyogta.

-Micsoda? De miért? -ráncoltam a szemöldököm. Basszus, durván kiesett a tegnap, az biztos.

-Mert nem akartam melletted aludni, ilyen egyszerű.

-Tessék? -akadt el a szavam.

-A tegnap este után nem akartam veled aludni. -ismételte meg önmagát, majd hátrafordult.

-Mi volt tegnap?

-Nem emlékszel? -vonta fel az egyik szemöldökét.

-Teljes képszakadás. Irdatlanul berúgtam, annyit tudok. -haraptam az ajkamba. Bassza meg, el sem bírom képzelni, mit csináltam.

-Kezdjük ezzel. Emiatt rohadt pipa voltam. -nyelt egy nagyot. -Még Nash is azt mondta, hogy le kellene állnod. Amennyit ittál, akár alkoholmérgezésed is lehetett volna.

-Akkor nem csoda, hogy ilyen pocsékul vagyok. -dörgöltem meg az arcom.

-Rosszul vagy? -enyhült meg a tekintete, majd ellökte magát a konyhapulttól és a két keze közé vette az arcomat, közben pedig aggódva vizslatott.

-Csak másnaposan. -hunytam le a szemem egy pillanatra. -Mit csináltam még? Az este.

-Emlékszel Richie-re? -vette el a kezeit, visszalépett a konyhapulthoz és nekitámaszkodott. Idegesen az egyik lábamról a másikra lépkedtem, majd inkább leültem az egyik székre.

-Azt hiszem. Nála voltunk szilveszterkor, nem?

-De igen, nála meg a bátyjánál. Mindegy, nem ez a fontos. Igazából... nem történt semmi durva. Csak... megkértelek, hogy ne legyél vele, mert nem csak barátkozni akar veled. Ismerem. Erre te bedühödtél, és a következő percben már az ölében ültél. Előtte meg végig vele táncoltál és flörtöltél.