Zsírkréta //Befejezett//

Huszonötödik rész

Beköszöntött a december. Hó, Mikulás, még több hó... na meg persze Charlie szülinapja. Hetek óta gyomorgörcsöm van emiatt.

December tizenharmadika reggel izgatottan ébredtem fel. Péntekre esett, de úgy döntöttem ma nem megyek be a suliba, de Charliet elküldtem. Annyi dolgom volt, hogy azt képtelen lettem volna alig egy óra alatt elintézni, úgyhogy inkább rászántam az egész napot.

Először is elmentem egy cukrászdába. Rendeltem Charlie-nak egy tortát, úgyhogy taxiba ültem és odaautóztam. Mikor a sofőr megállt, gyorsan kifizettem és kipattantam a sárga kocsiból. A kis épület, ahol a cukrászda helyet kapott, világosra volt festve, a tetőn vörös cserepek ültek, az ajtó felett pedig egy tortás tábla függött. Amint beléptem az ajtón, megcsapott a bent uralkodó meleg. Vidám kis helység volt, bézs falakkal, világos bútorokkal és egy sötét pulttal, ami mögött egy vörös lány állt.

-Szia, mára rendeltem egy itt tortát, azért jöttem. -sétáltam oda hozzá. A lány unottan rágózott.

-Mi a neved? -kérdezte egy listát böngészve.

-Rebecca Addams.

-Egy epres csokitortát rendeltél? -nézett fel rám kérdőn.

-Igen. És ha lehet kérnék hozzá gyertyát is. Egy egyest és egy kilencest. -mosolyogtam rá. Nem zavart, hogy a lánynak nincs túl jó kedve, én borzasztóan fel voltam dobva.

-Akkor azokat is hozzászámolom. Együtt egy huszas lesz. -csattogtatott. Kivettem a zsebemből egy gyűrött papírpénzt és a pultra tettem. A vörös elvette és betette a pénztárgépbe. -Hozom a tortát és a gyertyákat. -kiment a hátul lévő ajtón, majd két perccel később visszatért, kezében a dobozzal.

-Köszi szépen. -vettem át tőle.

-Szép napot. -mondta kelletlenül, majd minden figyelmét egy magazinra szentelte.

Szerencsére a cukrászda nem volt annyira messze a lakásomtól, de még be kellett mennem egy papírboltba dekorációért. Vettem mindenféle füzért, lampiont meg lufit, plusz egy „Szülinapos fiú" feliratú koronát. Egyik kezemben a tortával, a másikban egy óriási zacskóval indultam haza.

Huszonöt perc sétával később már a lábammal rúgtam be a lakás ajtaját. Mivel a tortát nemdobálhattam, ezért a konyháig el kellett mennem, hogy lepakolhassak. A dobozt a hűtőbe, a nagy szatyornyi díszt pedig a földre tettem.

És innen jött a dolog nehezebbik része. Ugyanis fel kellene díszítenem a nappalit mindenféle vacakkal. Először is valahogyan felhelyeztem a füzéreket a plafonra és a falra. Volt amin háromszögek voltak, volt amin tizenkilencesek vagy lufik. Majdnem egy órán át álltam a széken és szenvedtem vele, de végül sikerült. Fáradtan dőltem le a kanapéra, majd pihenés gyanánt elkezdtem a piros lufikat felfújni. A végére már kiköptem a tüdőmet, de csak meglett vagy húsz lufi.

Utána már csak a lazább dolgok voltak hátra. Odahordtam a kanapéra egy nagy halom párnát és több takarót. A kanapé mellé egy három fokos létra félét tettem, és minden fokára néhány tálat, tele mindenféle kajával. Mellé egy üveg whiskeyt és egy üveg gyerekpezsgőt dugtam és néhány poharat.

Mikor az órára néztem, ledöbbenve állapítottam meg, hogy már majdnem két óra van. Elképzelésem sem volt, mégis hogyan cseszhettem el ennyi időt. Charlie háromkor végez a suliban, viszont nem kizárt hogy ellógja az utolsó óráját. A számat rágcsálva vettem elő a mobilom, és egy gyors sms-t küldtem neki.

Merre vagy?

Fél percen belül már jött is a válasz.

Még itt rohadok, de mindjárt lelépek. Megint hiányolsz?