Zsírkréta //Befejezett//

Negyvenkettedik rész

-Bee, ébresztő! Kicsim, kelj fel. -simogattam az arcát. Enyhén grimaszolt, majd kinyitotta a szép szemeit.

-Mennyi az idő? -dörzsölte meg az arcát, majd kiegyenesedett. Az íróasztalán aludt el valamelyik rajza felett, már sokadszorra.

-Reggel nyolc óra. Mikor dőltél ki?

-Nagyjából... -számolgatott. -Hajnali ötkor.

-Bee, ez rettentően késő. Alig aludtál három órát. -csóváltam a fejem. -Még jó, hogy szombat van. Gyere, lefekszünk. -nyújtottam neki a kezem, de csak a fejét rázta.

-Ezt még be kell fejeznem... -motyogta, de beszéd közben a pillái lefelé csukódtak.

-Nem. Most aludni fogsz. -jelentettem ki határozottan, majd egyszerűen az ölembe kaptam. Nem volt ereje ellenkezni, álmosan simult a karomba, miközben a szobából lépkedtem ki vele. A nappaliba érve finoman letettem a matracra, majd bevetődtem mellé. A matracot egyébként én könyörögtem ki, hogy költöztessük át ide, mivel egyre többször alszom itt, van hogy hetekig, és ilyenkor rohadtul nem szeretem este a temperát meg az olajfestéket szagolgatni. Mármint Bee-n igen, mivel az illatával keveredik a tempera szaga, de nagyobb dózisban hányhatnékom van tőle.

-Nem is vagyok álmos. -suttogta, de azért közelebb bújt hozzám.

-Hát persze. -forgattam meg a szemeim. -Tiszta grafit vagy. -cirogattam meg az arcát, amin több apró szürke folt éktelenkedett.

-Majd megfürdünk. -vezette fel a vékony ujjait a hasam aljától a mellkasomig, majd a nyakamra simította őket, belőlem pedig kiszakadt egy mély sóhaj.

-Szeretem hogy többesszámot használsz.

-Szeretem hogy hagysz aludni. -fúrta a fejét a mellkasomba.

-Azt hittem, nem akarsz aludni. -kuncogtam, de válasz helyett csak lepisszegett, majd perceken belül már halkan szuszogott.

Szerintem úgy két hete már, hogy Bee teljesen felborította a dolgokat. Ezalatt az életvitelét és a bioritmusát értem. Suli után és hétvégén folyamatosan csak fest és rajzol, és azon kívül, hogy kissé szétcsúszott, kurvára elhanyagol. Egész nap mellette vagyok, de hiába imádom nézni, nyolc órán keresztül bámulni ahogyan fest, egy idő után idegesítő, mindkettőnknek.

Vagy fél órája alhatott már, mikor kimásztam mellőle. Kicsit nyöszörgött, de nem kelt fel. Csupán alsógatyában voltam, de meleg volt a lakásban, így felesleges volt más ruhát felvenni. Reggel nyolchoz képest mondhatni éber voltam, de azért vettem egy gyors zuhanyt. Bee olyan mélyen aludt, hogy még halknak sem kellett lennem.

A fürdés után teljesen felfrissültem, szinte kicsattantam. Enyhe túlzás, de fel voltam teljesen dobva. Annyira tipikus, hogy ilyenkor érzem magam faszán, amikor a szépség alszik. Ötletem nem volt mit csináljak, így nekiálltam az első dolognak, ami eszembe jutott.

Átcsoszogtam a konyhába, ahol kinyitottam a hűtőt és megnéztem, miből tudok dolgozni. Hát, Bee sem a felkészültségéről híres, ha nem művészetről van szó, mivel konkrétan teljesen üres volt. Idegesen megdörzsöltem az arcom, becsaptam az ajtót, és elindultam felöltözni.

>>>

Egy óra múlva teljesen kész voltam, mindent megvettem, hogy normálisnak mondhassam a hűtő tartalmát. Mikor ránéztem a barátnőmre, még mindig ugyanúgy feküdt és aludt. Szívesen befeküdtem volna mellé és bedobtam volna a szunyát, de egy cseppet sem voltam fáradt. Elég gyorsan bepakoltam a hűtőbe, majd szedhettem is ki a cuccokat, mert a főzéshez kellett. Valami egyszerű kaját akartam összeütni, így egy tésztának kezdtem neki. Feltettem puhulni, majd a szószhoz egy külön lábast vettem elő. Halkan dúdolgattam, közben dobáltam bele a hozzávalókat. Amikor már csak főnie kellett, letakartam és átnéztem a nappaliba. Volt pár szabad percem, így beültem mellé a matracra és a puha tincseit kezdtem simogatni.