Zsírkréta //Befejezett//

Tizennegyedik rész

-Ezek után még engem okolsz? Tudod mit? Menj a francba a kis Markoddal együtt. Én végeztem. -a szemében mérhetetlen düh és csalódás ült. Kirohant a szobámból, majd a lakásból is.

-Bassza meg, ilyen nincs. -suttogtam magam elé, majd utána iramodtam. -Charlie! -üvöltöttem.

Lerohantam utána a lépcsőházban, majd ki az épületből, de nem értem utol. Mikor kirontottam az épület ajtaján, ő már a motorján ült, majd vissza sem nézve elhajtott. Miközben néztem ahogy elmegy, sírva fakadtam.

-Rebs, gyere vissza. Megfázol. -húzott magához Mikey, én pedig zokogva bújtam hozzá.

-Hol cseszem el a dolgokat? -fúrtam a fejem a mellkasába, így a könnyeimmel az ingjét áztattam át.

-Ezt nem te cseszted el. Mark volt. -simogatta a hajam.

-Egyáltalán él még? -néztem fel rá.

-Még igen. De szívesen megütném. Charlie szimpatikus volt, jófej srácnak tűnik. Mark meg egy faszkalap. Nem bírja felfogni hogy szakítottatok. -csóválta a fejét.

-A srácok ki vannak akadva?

-Csak mert Mark meghülyült. Eléggé nagy a pofája mostanság. -grimaszolt.

-Menjünk fel. Már nem jön vissza. -szipogtam, Mikey pedig mégjobban magához húzott és elindult velem befelé.

-Majd holnap megbeszélitek. Szeret a srác, látom rajta. -nyitotta ki az ajtót, majd felmentünk a lépcsőn. -Nem lesz semmi gáz.

-Fél órája mondtam neki hogy Mark semmit sem fog csinálni. Nagyon kiakadt az első csók miatt, de megígértem hogy nem lesz több ilyen. Erre Mark berángatott a szobámba és letámadt. Szerinted ezek után mit gondolhat? -kérdeztem élesen és elkeseredetten.

-Nem tudom. De nagyon remélem hogy megoldódik.

-Rebs! Minden oké? -futott hozzám Steve.

-Elment. -sóhajtottam szaggatottan. -Mark?

-A kanapén ül. Kivettem egy fagyasztott borsót a hűtőből, azt tartja a hülye fejéhez. -bekísért a lakásba, így én is láthattam.

-A jó édes kurva anyád! -csörtettem hozzá. Mark lassan felnézett rám.

-Mi van cica? Elment a gazdád? -röhögött. A szeme alatt már kékült a monokli és az egész feje bedagadt.

-Hogy lehetsz ekkora tahó? Ennyire birtoklási problémáid vannak? -ragadtam meg a pólóját és annál fogva húztam közelebb magamhoz.

-Még mindig hozzám tartozol. És ezen ez a mitugrász sem változik. -olyan határozottan mondta, hogy szinte én is elhittem. De csak szinte.

-Nem bírod felfogni hogy vége? Nem szeretlek. Sőt, mondok valamit. Sosem szerettelek. -taglaltam neki szépen lassan.

-Hazudsz. Én voltam az első szerelmed. És még mindig szeretsz. -köpte a szavakat.

-Mark, állj le. -lépett közbe Dave.

-Elment a barátom. Elment a srác, akit szeretek, csak mert te képtelen vagy normálisan viselkedni. Most már elégedett vagy, bassza meg?! -üvöltöttem rá, majd a karjánál fogva felrángattam és nekiálltam kituszkolni a lakásból. -Takarodj innen el!

-Tudod mit? Megyek is. Ilyen egy szerencsétlen picsa kell a francnak. -vigyorgott rám gonoszan. Teljesen lefagytam, annyira meglepődtem.

-Bocs tesó, de ez már nagyon kijárt. -lépett mellém Lou, majd egy isteneset bevert neki. Egy nagy reccsenést hallottunk, majd elkezdett Mark orrából dőlni a vér.