Zsírkréta //Befejezett//

Tizennyolcadik rész

A felkelő nap fénye ébresztett fel. Mocorogtam egy kicsit, próbáltam elfordulni az ablaktól, de nem sikerült. Charlie olyan erősen szorított magához, hogy ez esélytelen volt. Hunyorogva nyitottam ki a szemem, így szembe néztem az alvó fiúval.

Minden egyes alkalommal rácsodálkozok, hogyan képes ilyen édesen aludni. Az arca alig pár centire volt az enyémtől. Halkan szuszogott, az ajkai enyhén elnyíltak. Ahogy az arcát tanulmányoztam, felfedeztem néhány apró szeplőt az orra körül.

Elkezdtem az orrát puszilgatni, majd lefelé egészen az arcéléig. Áttértem az állára, ott is apró csókokkal hintettem be a borostás bőrét.

-Ne hagyd abba. -morogta Charlie a reggeli rekedtes hangján, én pedig halkan felkuncogtam és elhúzódtam tőle.

-Szia. -suttogtam.

-Abbahagytad. -biggyesztette le a száját. Kuncogva nyomtam egy apró csókot a szájára. -De tetszett ez az ébresztés.

-Persze, mert most nem egy pohár vízzel öntöttelek le. -forgattam a szemem.

-Na az ritka gonosz húzás volt. Főleg, mert előtte pár órával dőltem ki.

-Tényleg, mikor aludtál el? -simítottam végig a sötét borostáján.

-Alig húsz perccel utánad. -vigyorgott rám.

-Hogyan?

-Hívtam egy nővért, akitől kaptam altatót. -vonta meg a vállát. -Amúgy nagyon édesen aludtál, amit a nővér is megjegyzett. -pöckölte meg az orrom.

-Legalább tényleg tudtál aludni. Bocsi hogy felkeltetelek. -bújtam a mellkasához.

-Semmi baj. Jobban szeretem veled tölteni az időm. -a fejét az enyémre hajtotta és belepuszilt a hajamba.

-Mit szeretnél csinálni? -kérdeztem a mellkasától.

-Nincs túl sok opcióm, úgyhogy olvasok. Te mit szeretnél?

-Addig ölellek míg el nem ájulsz. -vigyorodtam el.

-Szadista vagy. -röhögött ki, majd elengedett és megfordult, hogy felvegye a könyvét.

-Fel kéne állítani a támlát. -jegyeztem meg.

-Hát, valami már kezd felállni... -húzkodta a szemöldökét, közben pedig pimaszul vigyorgott rám.

-Kanos állat. -vágtam egymás után többször a karjára.

-Oké, befejeztem. Ne ütögess már! -nevetett, majd elkapta a csuklómat. -Amúgy jó ötlet. Hogyan kell? -nézett körbe.

-Szerintem ezzel. -nyújtottam felé egy távirányítót, ami az egyik gépen pihent.

-Akkor... ez a gomb? -nyomta le. Hirtelen elkezdett a lábrésze emelkedni.

-Állítsd le! -kiáltottam. Lenyomott valamilyen gombot, amitől megállt az ágy, majd mégegyet amitől visszament.

-Szerintem hanyagoljuk. -dobta el a távirányítót az ágy végébe.

-Jó ötlet. -értettem vele egyet. -Megint álmos vagyok. -ásítottam.

-Akkor megint alhatsz.

-Lehet hogy kéne. Legyél a párnááám. -tártam szét a karom.

-Gyere ide te kis avokádó. -húzott magához. Szorosan hozzábújtam, a fejemet a mellkasán pihentettem, a karomat átvetettem a hasán. Charlie az egyik kezét a derekamra simítottam, majd kinyitotta a mellette fekvő könyvet és elkezdte olvasni. Pár percig még figyeltem ahogy olvas, majd lecsukódott a szemem és elnyomott az álom.