Zsírkréta //Befejezett//

Harmincadik rész

Pár nap után kimaxoltunk minden létező lehetőséget, amit négy kamasz csinálhat karácsonykor az Isten háta mögött. Mézeskalácsot sütöttünk, karácsonyi filmet néztünk, karácsonyi horrort néztünk, karácsonyi zenét halgattunk, ittunk forrócsokit és forralt bort, hülyére zabáltuk magunkat... napok óta ott voltunk és eddig egyikünknek sem jutott eszébe az a dolog, amit a kisebbek minden nap megtettek. Kimenni a hóba.

Nem is értem hogy nem jutott eszünkbe előbb. A kisebbek naponta többször mentek ki, ráadásul esténként az ablakban néztük a hóesést. Oké, azt értem Charlie-nak miért nemjutott eszébe, vagy miért nem szólt. Egy ideje rájöttem, hogy Charlie nincs oda a hóért. Oké, konkrétan utálja.

Szóval nekem ugrott be legelőször az ötlet, hogy menjünk át ötévesbe és játszunk a rengeteg hóban. Amúgy én imádom a havat és magát a hideget is, úgyhogy ez volt az a pont, ahol egyikünknek áldozatot kellett hoznia. Vagy én maradok bent, vagy ő jön ki velem. És ki nyert? Naná hogy én.

Charlie morgolódva cipzározta be mellettem a kabátját, miközben én vigyorogva pattogtam.

-Legközelebb én mondom meg, mit csinálunk. És megjegyzem, semmi köze nem lesz a rohadt hóhoz. -jelentette ki durcásan.

-Charlie, ha rajtad múlna egész nap az ágyban fetrengenénk és semmit sem csinálnánk. -vontam fel az egyik szemöldökömet.

-De legalább nem fáznék. -tárta szét a karjait.

-Nem szokásod.

-Akármiben lefogadom, hogy Nash minimum egyszer a hóba küld, vagy egy szép adagot tesz a kabátomba, ami jó eséllyel a pólóm alá is bemegy. Úgyhogy fázni fogok. -betűrködte a haját egy fekete sapka alá, majd hozzám lépett és a derekamnál fogva magához rántott.

-Nem csak Nash lesz ilyen jófej. -vigyorogtam rá.

-Egy gonosz ember vagy. -biggyesztette le az ajkait, majd felém hajolt. Meg akart csókolni, de mosolyogva kicsusszantam a kezei közül, villámgyorsan kinyitottam az ajtót és már kint is voltam a hidegben. Mivel nekünk unalmas lett volna világosban szórakozni, ezért este tízkor jöttünk ki. Tökéletesen sötét volt, az égen gyönyörűen látszódtak a csillagok. Kár hogy nem tudom a csillagképeket, pedig az utcai lámpák fénye nélkül most remekül látszódtak.

-Ha elveszel a sötétben, reggelig itt maradsz! -kiáltotta nekem Charlie.

-Úgysem bírsz ki nélkülem egy éjszakát! -vigyorogtam.

-Nincs neked egy kicsit nagy egód? -ért mellém a barátom.

-Nem, az te vagy. -röhögtem el magam.

-Olyan kedves vagy velem. -forgatta meg a szemeit. -Csak nehogy véletlen havat egyél.

-Ahhoz előbb el kellene kapnod. -nyújtottam ki a nyelvem, majd újból elfutottam előle. Ezúttal valami búvóhelyet kerestem, amire egy nagyobb hóbucka mögött találtam rá. Bespuriztam mögé, majd óvatosan kilestem.

-Máskor legyél alaposabb. -suttogta a hátam mögött a barátom, majd egy kurva nagy adag havat nyomott az arcomba.

-Te szemét! -kiáltottam fel. Idegesen hátrafordultam. Pár lépéssel mögöttem Charlie irdatlanul röhögött, már a hasát fogta a nevetéstől. -Viccesnek hiszed magad?

-Igen. -röhögött. Válasz helyett nekifutottam és ráugrottam, aminek hála beledőltünk a hóba. Legalábbis Charlie igen, mivel én rajta voltam. Vihogva néztem le rá.