Zsírkréta //Befejezett//

Huszonhatodik rész

-Tudtad hogy Indiában vannak kékszőrű kutyák? -kérdezte Charlie.

-Nagyon jó. -motyogtam. Éppen a karjaiban próbáltam elaludni, de ő nem igazán volt partner ebben. Nem tudom mi a franc ütött belé, de tiszta hiperaktív lett. A telefonján nézett valamit, ami tele volt számomra abszolút nem érdekes tényekkel. Ki nem szarja le a kutyákat, amikor aludni is lehetne?

-Elvileg a fák csak 130 méter magasra nőhetnek. Sajnálom a mókust, aki leesik róla.

-Nem zavar hogy aludni akarok? -kérdeztem a mellkasától.

-Igazából nem nagyon. Aranyos amikor ideges vagy. -vont vállat.

-Maradj csöndben és ölelj tovább. -addig fészkelődtem, amíg már szinte rajta feküdtem. Az államat a vállgödrébe támasztottam, így az arcom a nyakának nyomódott. Az egyik lábamat átvetettem a csípőjén, a karomat pedig a derekán. Charlie a hátamon nyugtatta a saját karját, és finoman simogatta. Hirtelen villámlott egyet, amit másodpercekkel később hangos dörgés kísért.

-Baszki. -ugrott meg Charlie, mire nekem összekoccantak a fogaim.

-Mi a franc? -nyöszörögtem fájdalmasan.

-Ne haragudj. -puszilta meg az arcom. Viszont megint villámlott, de legalább most csak megrázkódott, ami nem járt fogtöréssel.

-Félsz a villámlástól? -nyitottam ki az egyik szemem. A kérdésem két okból is felesleges volt. Először is, az arca rémültebb volt mint egy ovisé, aki találkozott Freddy Kruegerrel. Másodszor pedig, újból villámlott, ami alátámasztotta a kérdésemet.

-Megeshet. -húzta el a száját.

-Charlie, tizenkilenc éves vagy.

-Attól még lehet. És így még biztosabb, hogy nem fogok aludni. -túrt a hajába.

-Nem tudom mit vétettem, de ma senki sem akarja hogy elaludjak. -morogtam, majd kibontakoztam a karjaiból és felálltam a kanapéról. -Gyere velem. -szóltam. Még magamhoz vettem egy pokrócot is, és bementem a szobámba, ahol lecsesztem a takarót a földre. Hallottam ahogyan felkel a kanapéról és utánam jön.

-Mit akarsz itt? -kérdezte mikor beért a szobába. Ledobta a matracra az általa hozott pokrócokat, miközben én egy doboz bakelitlemez között turkáltam.

-Megoldom ezt a kis problémát. -hirtelen megtaláltam a lemezt amit kerestem, úgyhogy bár fáradtan, de feltápászkodtam. A bakelitlejátszómhoz léptem és feltettem a lemezt. Pár pillanaton belül felcsendült egy lágy dallam.

-Ez mi?

-Beatles Yellow Submarine. Ha kicsit lejjeb veszem a hangot, tökéletes altató lesz mindkettőnknek. -álltam fel. Halkan dúdolva a dalt elkezdtem levenni magamról a fekete nadrágomat.

-Hogy ez hogyan jutott eszedbe... -csóválta a fejét röhögve. Amikor lekerült rólam a gatyám, eldobtam a szoba másik felébe, majd a székemről leemeltem egy fehér pólót.

-Néha én is erre alszok el. -vontam meg a vállam. A fehér pólót a két térdem közé szorítottam és levettem a trikómat, majd lekaptam a melltartómat is és felhúztam a pólóm. -Amúgy fáradt vagy?

-Valamennyire igen.

-Gyógyszer? -kérdeztem, miközben a matrachoz sétáltam.

-Itt van. -húzott elő a farzsebébe egy levél gyógyszert.

-Vedd be és gyere. De azért ne farmerban. -másztam be a takarók közé. Megigazgattam a párnákat és magamra húztam a takarót. Charlie egy pillanatra eltűnt a fürdőben, de szinte rögtön vissza is jött. Levette a farmerjét és a pólóját, majd lekapcsolta a villanyt és bemászott mellém.