Zsírkréta //Befejezett//

Harminchatodik rész

Miután visszamentünk a házba, volt nagyjából tíz percünk, amíg nem találkoztunk Georgie-val. Számomra az egész házibulinak ez volt a legjobb része, pedig ez idő alatt csak Charlie elkísért a mosdóba és ittunk egy pohár... valamit. Leginkább puncsra emlékeztetett, de kicsit sok volt benne az alkohol. Kicsit.

Éppen azt tárgyaltuk ki, mennyire szar a zene ami megy, amikor a fekete özvegy belépett az ajtón, ezzel természetesen magára vonva a barátom figyelmét, aki innentől kezdve újra levegőnek tekintett.

-Chuck, annyira jó ez a szám, nem akarsz tánconi? -mosolygott rá kedvesen, miközben végigsimított a mellkasán. Leesett állal figyeltem ezt a szintű pofátlanságot.

-Majd a következőre. Nekem annyira nem jön be. -vont vállat kedvesen, és viszonozta a mosolyt, majd átkarolta a derekam és egy puszit nyomott az arcomra. Szóval feltűnő, hogy féltékeny vagyok. Tök jó.

-Remélem Rob valami jó zenét tesz be. Néha nem is értem, hogyan talál ilyen szarokat. -forgatta meg a szemeit, Charlie meg felnevetett.

-Cica, te semmit nem veszítettél a humorodból.

-Van más is, amiből nem veszítettem. -kacsintott rá, majd sarkon fordult és a csípőjét erősen riszálva lépdelt ki a konyhából. Charlie természetesen minden mozdulatát szinte sóvárogva figyelte. Annyira nem bírtam ezt nézni, hogy hevesen lerántottam magamról a karját, majd átmentem az asztal másik oldalára, mintha alkoholt keresnék.

-Már megint mi a baj? -sóhajtott, miközben megfordult.

-Kettőt tippelhetsz.

-Miért vagy ilyen ellenszenves vele?

-Mert provokál! -fakadtam ki.

-Bee, mégis mivel? -nézett rám azzal a „hülye vagy fiam mint szódás a lovát" fejjel.

-Mindennel! Ahogyan beszél, ahogyan veled viselkedik... őszintén, olyan mintha nem is én lennék a barátnőd, hanem Georgie. -éreztem, hogy a fejem vörös lesz a dühtől. Charlie óriási szemekkel meredt rám.

-Elképesztően aranyos hogy féltékeny vagy.

-Egy faszfej vagy. -közöltem szemrebbenés nélkül, majd egyszerűen kiindultam a konyhából. Ki nem jutottam, mert beleütköztem az ördögbe. Elnézést, Georgie-ba.

-Bocsi Berta, az én hibám volt. -szabadkozott.

-Becca te szerencsétlen. B-E-C-C-A. Nem igaz hogy ennyit nem bírsz megjegyezni. -sziszegtem, majd félrelöktem és kiviharzottam az ajtón.

-Bee, várj! -kiáltott utánam Charlie. Már félig a nappaliban voltam, de visszafordultam felé. -Ne csináld ezt. Kérlek. -mondta halkan, miután közelebb jött.

-De nem bírom elviselni. -fújtattam.

-Én is elviseltem Markot, pedig már sokkal korábban bevertem volna a képét, mint ahogyan megtettem. Úgyhogy tényleg szépen kérlek, hogy próbáld meg. -végigsimított a karomon, majd összefűzte az ujjainkat. Olyan könyörgő tekintettel nézett rám, hogy képtelen voltam nemet mondani.

-Megölelsz? -biggyesztettem le az ajkaimat. Charlie nevetve húzott magához, én pedig az ingébe temettem az arcom és beszívtam az illatát.

-Gyere, iszunk valamit. -húzódott el, de még gyorsan visszarántottam és megcsókoltam. Nem volt egy hosszú csók, de tisztában voltam vele, hogy a konyhaajtó nyitva van és Georgie lát minket. Enyhén szólva tudatni akartam vele, hogy Charlie az enyém, és neki már semmi köze nincs hozzá. Semmi.