Zsírkréta //Befejezett//

Negyedik rész

Arra ébredtem fel, hogy a nap kiégeti a szememet, annak ellenére hogy csukva volt. Próbáltam takarni a kezemmel, de nem jártam túl sok sikerrel, így inkább elfordítottam a fejemet.

Aha, meg ahogy én azt elképzeltem.

Abban a pillanatban hogy megmozdítottam, majdnem felordítottam a hirtelen beléhasító fájdalomtól. Megpróbáltam felülni, amit nagy szenvedések árán, de véghez vittem. Megdörzsöltem a szememet, majd körbenéztem.

A nappaliban feküdtem, pontosabban a kanapén. Ahogy végignéztem a helységen, egyszerre több dolgot vettem észre.

Az első Charlie volt, aki a földön feküdt közvetlenül egy teljesen üres Jack Daniel's-es üveg mellett. Hangosan szuszogott, a hasán feküdt, a fején a haja helyett egy szénakazal volt, és valamiért még mindig csak egy alsóban és pólóban feküdt.

De rohadt jó a segge.

Gyorsan megráztam a fejem, ami újabb fájdalommal járt.

Mégis mi történt?

Konkrétan nem emlékeztem a hajnalra. Semmire.

Szépen lassan, kerülve a hirtelen mozdulatokat, felálltam, majd átléptem az alvó fiún és kimentem a konyhába. Ott töltöttem magamnak egy pohár vizet, amit egy húzásra kiittam. Utána eltántorogtam a fürdőbe, ahol belenéztem a tükörbe. Talán nem kellett volna.

Konkrétan úgy néztem ki, mint valami zombi. A hajam csapzott és kócos, ráadásul nagyon vodka szagot árasztott magából. A szemem alatt óriási fekete karikák húzódtak, a szám kiszáradt és cserepes, az arcom pedig hullasápadt. Egyszóval zombi.

Nagyon el kellett gondolkodnom rajta, hogy én vagyok-e a tükörben, de sajnos én voltam az. Lemondó sóhajjal megmostam az arcomat, ami kicsit felfrissített. Visszatántorogtam a nappaliba, ahol megakadt a szemem egy vodkás üvegen is, majd hirtelen beugrott néhány emlékkép.

Charlie-val motoroztunk. Graffitiztünk. Kajáltunk. Aztán felhívtam magamhoz aludni. A borostyánszemű fiú festménye. Hogy modellt ült nekem. Aztán újabb részlet ugrott be.

Kiment a szobámból, és egy üveg vodkával tért vissza.

-Nincs kedved iszogatni? Állítólag a művészek kreatívabbak részegen.-vigyorgott rám szemtelenül.

-Biztos vagy te ebben? -vontam fel a fél szemöldököm.

-Talán félsz élni?

-Add csak ide -mondtam, majd kivettem a kezéből az üveget, lecsavartam a tetejét és egy nagyot húztam belőle.

-Hogy csesznéd meg magad Charlie. -morogtam, majd odaálltam mellé. Még mindig aludt, szóval kicsit megbökdöstem a lábammal, de semmi. Egy kicsit erősebben bökdöstem, de meg sem moccant.

Beugrott egy zseniális ötlet, úgyhogy kimentem a konyhába és töltöttem egy pohár jéghideg vizet, majd visszasétáltam és újból megálltam előtte. A kezemben lévő poharat megbillentettem, így a hideg folyadék mind Charlie buksijára folyt. Aki, amint elérte őt a víz, üvöltve pattant fel. A tekintete eszelős volt, a haja ázott és kócós, és ugyanolyan sápadt volt mint én. Kár hogy még így, amikor szarul néz ki, akkor is dögös.

-Ez mégis mi a tarka fasz volt? -kérdezte idegbetegül.

-Ez? Ébresztő. -rántottam meg a vállamat, levetődtem a kanapéra, majd elkezdtem a távirányító után kutatni. A párnák között matattam, de nem találtam.