Zsírkréta //Befejezett//

Ötvennegyedik rész

Először nem is gondoltam rá, hogy a világon bármi baja lehet. Mondjuk nagyon furcsa volt, hogy előbb keltem fel mint ő, de annak tudtam be, hogy biztosan a napok óta tartó kétórás alvások miatt van szüksége egy maratoni pihenésre.

Mikor felébredtem, még néztem egy kicsit az alvó fiút, majd nyomtam egy csókot az arcára és kimentem a konyhába reggelizni. A színes műanyag müzlimet vettem elő és hangosan ropogtatva eszegettem, mialatt a mai napon gondolkoztam. Érdekelt, Charlie mégis mit fog mára kitalálni.

Amint befejeztem a reggelim, lefőztem egy adag fekete kávét és bevittem az álomszuszéknak, hátha az majd felkelti. Letettem mellé a bögrét, hogy aztán beülhessek mellé. Hason feküdt, a fejét a párnába fúrta. A takaró teljesen a lába köré tekeredett, szinte nem is látszott, hogy van rajta alsónadrág.

-Ébresztő! -suttogtam a fülébe. Nem igazán reagált semmit, ezért hátrasimítottam a tincseket, amik belelógtak az arcának azon részébe, amit éppen nem a párnába temetett. -Csináltam neked kávét.

-Mmmm. -morgott, majd egyszerűen átfordította a fejét a másik oldalra.

-Gyerünk, kikelni! Túl sok a varázslatos dolog a világban amit kihagysz, ha nem emeled meg a formás hátsód. -feltápászkodtam és ráültem a csípőjére, majd a kezemet végigfutattam a hátán.

-Hagyj. -motyogott halkan és alig érthetően. Szóval legalább ébren van. Jó tudni.

-Charlie. -szólongattam, de csak dörmögést kaptam válasz gyanánt. -Ki fog hűlni a kávéd, pedig tudom hogy melegen szereted. -mosolyodtam el. Ő és a hülye kis rigolyái, mint egy vénembernek.

-Bee, menj már.

-Mi a baj? -vontam össze a szemöldököm. Lemásztam róla, majd odabújtam mellé.

-Hogy szarul vagyok. -dörmögte. Közelebb férkőztem hozzá, igyekeztem az arcunkat egy vonalba hozni, de nehéz volt, tekintve hogy az övé a párnában volt.

-Kicsim. -simítottam végig a nyakán. -Nézz ide. -kértem finoman, mire nagy nehezen kiemelte a fejét a sötét anyagból és fél szemmel rámpillantott. -Mi történt?

-A fázisok, Bee. Felhangolt és lehangolt. Tudod hogy bármikor változhat. -suttogta lesütött szemekkel -Sajnálom.

-Mégis mit?

-Ha nem szeretnéd, nem kell itt maradnom. Tisztában vagyok vele, milyen nehéz ezeket a hangulatingadozásokat elfogadni és alkalmazodni hozzájuk. -olyan hangon beszélt, mintha gyónna és éppen a bűneit ecsetelné, nem a betegségéről beszélne.

-Szégyenled?

-Mi mást tehetnék?

-Pedig nem kell. -ingattam a fejem. -Én ezzel együtt szeretlek. Egyáltalán nem befolyásol semmit.

-Dehogynem. Ez mindent befolyásol.

-Mit szeretnél ma csinálni? -tereltem el a szót. Nem volt hangulatom megvívni most ezt a vitát vele. Nem fogom tudni meggyőzni, mert biztosan nem hagyja magát, amilyen makacs.

-Semmit. Ki sem akarok kelni innen. -nyöszörögte. Lehunyta a szemeit és eltakarta a kezével az arcát.

-Ne bújj el előlem. -nyúltam azonnal a karjai után, hogy elhúzzam őket. -Ha nem akarsz, nem kell ma az égvilágon semmit sem csinálnunk. Szombat van, lazulunk egyet. Akár nézhetünk filmeket vagy olvashatsz is. Mit szólsz?

-Biztos hogy te ezt akarod?

-Igen. -bólintottam határozottan.

-Akkor még aludnék egy kicsit. Rohadt fáradt vagyok, te meg felkeltettél. -biggyesztette le az ajkait, mire muszáj volt egy csókot nyomnom rájuk. -Nem kell velem maradnod amíg alszom. Felőlem áthívhatod Rachelt vagy elmehetsz hozzá.