Szomszédok [Sope] /BEFEJEZETT/

Minden

Zúgni kezdett a fülem, és a tenyerem is izzadt a hűvös levegő ellenére ami beáramlott a nyitott ajtón.
Felvonta szemöldökét mikor csak valamiféle morgásra futotta tőlem.
Ne már, nem szoktam én ilyen lenni, össze kell kapnom magam.
Megköszörülöm a torkomat és lehajolok a macsekomért aki még mindig ott sürgölődik a lábam körül, hogy ezzel is nyerhessek magamnak egy kis időt.
-Ha Dög nem zavar, akkor rendben.
Az én ajkamat egy hatalmas sóhaj hagyja el, míg az övére egy kis mosoly kúszik.
-Biztos jól kijövök majd vele.
Már nyúlna is hogy megsimogassa ronda fejét, de Dög ráfúj és nem tetszése jeleként lekarmolja kezét.
-Te kis...
-Na -állítom le még mielőtt szidalmazná kis társam -Ha itt akarsz lakni akkor nem szidhatod.
-De hát te is láttad mit csinált.
-Így jártál. Most már tudod, hogy nem szeret téged.
-Nehogy már, hogy én még szidni sem szidhatom, ő meg akkor karmol meg amikor csak akar. 
Arcát felfújva puffog, de azért beljebb jön mikor szélesebbre tárom az ajtót. 
-Annak örülj, ha ő karmol le, és nem én...
-Tessék? -néz rám összeráncolt homlokkal.
-Jól hallottad -kacsintok rá és a macsekot letéve indulok meg az emelet irányába a nappalin keresztül. 
-Ez most egy ajánlat volt?
-Veheted annak is -vonok vállat, majd magyarázni kezdek neki -Ez itt a műtermem, ez neked tabu. 
Kinyitom az első ajtót, majd miután fejét bedugva körülnézett be is csukom azt. Sorra megmutatom neki a fürdőszobát, a mellette lévő játék szobát, majd végül a vendégszobát. A sajátomat kihagyom, hiszen abban úgyis csak egy ágy van, meg pár darab könyv a földön, amiket már olvastam. Kitárom előtte a vendégszoba barnára mázolt ajtaját és utat engedek neki a halvány zöld színűre festett szobába. A fehér parketta lehet hogy nem volt a legjobb döntés, de igazán jó kontrasztot alkot egymással a két szín. Most örülök, hogy arra legalább vettem a fáradtságot, hogy itt tegyek függönyt az ablakra és becipeljek egy éjjeli szekrényt is az ágy mellé. 
-Még nem igazán rendezkedtem be -túrok a hajamba egy laza mozdulattal -Szóval jelenleg ennyi az amivel tudok szolgálni. De ha esetleg kéne valami akkor szólj nyugodtan. A nappaliból hozhatsz fel akár valami növényt is ha túl üresnek találod a szobát.
Csak biccent egyet. A táskáját ledobja a földre ő pedig az ágyra vetődik és hümmögni kezd.
- Jó lesz - nyugtázza arcát a párnába fúrva.
-Rendben. Ha bármi, de tényleg BÁRMI kell, akkor a nappaliban leszek.
Szándékosan hangsúlyozom ki azt az egy szót. Nem arról van szó, hogy beköltözött pár napra én meg máris rá akarok mozdulni...na jó, de igen. Nagyon is rá akarok mozdulni arra a formás kis hátsójára, amit ,,véletlenül" megbámultam, miközben felterelgettem magam előtt a lépcsőn. De tényleg véletlen volt, csak egy vonalba került a tekintetemmel én meg inkább néztem volna a padlót vagy mi? Nem, nem.
-Rendben, Hoseok.
Lerúgja magáról a cipőjét és bemászik a takaró alá, amit úgy magára húz, hogy éppen csak az orra hegye látszik ki.
-Hívhatsz Hobinak is -szólok még vissza.
-Köszönöm, Hobi.
Kuncogva hagyom ott, és Döggel a nyomomban megyek vissza, hogy befejezzem azt amit elkezdtem. A tévé bambulását, miközben az eső monoton hangon kopog az ablaktáblákon.

~ Yoongi szemszöge ~

Minden úgy halad, ahogy terveztem. Pár nap múlva megvalósíthatom a tervem második részét is. De először ki kell aludnom magam. Már több mint öt órája ébren vagyok. Borzalom.

Ciao ^^
Ez most csak ilyen nagyon rövid szösszenet lett, de hát fel kell vezetni a dolgokat. 😏
Majd visszajelzéseket szeretnék kunyizni, ha lehet. c: