Szomszédok [Sope] /BEFEJEZETT/

Rég volt

Üdvözült mosollyal arcomon nyitottam ki szememet és fordultam oldalamra, így szembe kerülve az édesen szuszogó angyallal, akit úgy tűnik tegnap nagyon lefárasztottam.

Az éjjeli szekrényen álló órára pillantottam, melynek számlapja még csak fél ötöt mutatott. Hajnali fél ötöt természetesen. Többször is pislogtam, hogy biztosan jól látom-e amit látok, de az óra makacsul ugyanannyit mutatott.

Kissé nehezen fogtam fel, hogy ilyenkor ébren vagyok amikor én világ életemben az a típus voltam, aki délig alszik és még akkor sem kel fel korábban ha világvége van. Most meg itt bámulom a plafont teljesen éberen, az alvásról meg csak álmodozhatok.

Nem tudom hogy a Nap sütött-e meg vagy szimplán csak teljesen meghülyültem, de egy olyan ötlet pattant ki a fejemből, hogy el kéne mennem futni. Yoongit semmiképp sem akarom felébreszteni, hiszen tudom milyen végtelenül fáradt volt tegnap este. Reggelit csinálni inkább neki sem állok, ugyanis az egyetlen specialitásom a vajas kenyér, és ennél komolyabb kaját csak legvégső esetben csinálok.

Igyekszem minél hangtalanabbul felkelni az ágyból, de hát az a kurva rúgó nem megnyikordul alattam, mikor már állnék fel?! Ijedten kapom a fejem Suga felé, de ő csak nyammog egy kicsit majd alszik tovább. Nagy kő esik le a szívemről, ha most felébred akkor egész nap nyűgös lesz azt pedig senki sem akarja. Legutóbb képes volt hozzám vágni a macskát, amikor Dög rossz helyen heverészett és majdnem átesett rajta, miközben álmosan botorkált keresztül a lakáson.

Ezek után összeszorított foggal, lábujjhegyen settenkedek oda a szekrényhez -amit akkor szereztem be, mikor Yoongi eltűnt -és egyszerű melegítőt szedek elő belőle. Az ajtóban állva még egyszer visszapillantok békésen alvó alakjára, majd kisietek az ajtón és a lépcsőn kapkodom magamra sietősen a ruháimat.

Dög panaszosan nyávog amikor elhaladok mellette, amiért felébresztettem. Undok egy macska az biztos, talán neki sem ártana egy pár és akkor talán ő sem lenne ekkora...dög. Követ engem az ajtóig és dorombolva igyekszik valami kis kaját kikunyizni magának, de amióta velem van megerősödött az akaratom és ellen tudok állni annak a sárga szempárnak ami olyan édesen néz rám. Persze csak ilyenkor. Mikor simogatni akarom akkor fújtatva hagy ott és az ablakpárkányra telepszik inkább, hogy ott mosakodni kezdjen.

-El fogsz hízni -nézek le az utálatos állatra - Inkább menj egerészni, akkor talán ledobsz egy kis felesleget.

Úgy néz rám mintha pontosan tudná miről beszélek, mire muszáj felnevetnem. De ha vissza akarok érni, mire Yoongi felébred akkor igyekeznem kell. Nem vesződöm tovább a macskával ot hagyom az előszobában, hagyom hadd nyávogjon és kilépek a házból.

Még a Napot sem látni, az ég alja inkább szürkébe hajlik és csak egy kis halvány derengést vélek felfedezni a távolban. A kissé csípős levegőt magamba szippantva kocogok le a lépcsőn. Rég volt már olyan, hogy kimozdultam mozogni egy kicsit..vagy hogy egyáltalán kimozdultam. Pedig míg gimibe jártam élsportoló voltam és mindig futással kezdtem a napot. Egy nagy gyerek voltam, képtelen voltam megmaradni egy helyben és mindig mozognom kellett. Bicikliztem, úsztam a házunk mögött lévő medencében, körbefutottam a lakónegyedünket vagy táncoltam. Megvolt a tánchoz a tehetségem és a kitartásom is, könnyen megtanultam a lépéseket, de nekem akkor nem igazán volt beleszólásom a saját életembe. Anyám irányította minden lépésemet, ha pedig nem tetszett neki valami akkor azonnal büntetést kaptam. Nem vert meg, nem szidott le, de mindent megvont tőlem amit csak szerettem.

Mikor végzős voltam pár haverral úgy gondoltuk, hogy milyen jó ötlet lenne egy kicsit szórakozni a suliban tanítás után, így hát betörtünk oda egyik este. Női ruhákat adtunk a suli kabalájára és graffitiket festettünk a folyosókra. A plusz poén az aligátorteknős volt, amit ajándéknak hagytunk a diri irodájában (azt inkább el sem mondom honnan szereztük). Természetesen azonnal kiderült kik voltak a vandálok akik ezt tették, amint megnézték a felvételeket amiket azok a kamerák készítettek amikről mi teljesen megfeledkeztünk.