The last

3.2K 319 118
                                    

,,Mert ő volt számomra a levegő , amivel létezni tudtam. (...) Még álmában is tudta, hogy nélküle csak fájó lebegés lenne az életem. 

2017. december 31. 

22:17

H O S E O K 

Azt hittem a mai nap sohasem fog eljönni, és tessék, lassan már véget is ér, én pedig azt kívánom bár vissza tudnám forgatni az idő kerekét és újra élhetnék mindent. Minden egyes percet, minden egyes pillanatot amit az évben megéltem. 

Az ajtóban állva várom, hogy az utolsó emberek is elszállingózzanak, hogy a maguk módján ünnepeljék az Újévet. Jin és Namjoon tűntek el elsőnek, és egy elég érdekes beszélgetésnek is fültanúja lehettem, amikor a konyhába mentem, azok ketten meg ott részletezték az estéjük további részét. (Sajnálom szegény szomszédjukat...)

Jimin és Jungkook sem maradhatott sokáig, mert Sehunt nem tudták kire a bízni, a kicsi pedig nagyon hamar elálmosodott és csak sírt minden miatt. Így nekik is hamar szedniük kellett a cuccukat, és mehettek haza. Bár felajánlottuk nekik, hogy később nézzenek vissza, azt mondták hogy nem szeretnék Sehunt egyedül otthon hagyni.

Tehát öten maradtunk, amint eltűntek a szomszédaink az ajtón kívül uralkodó sötétségben. Suga a kanapén üldögél egy sörrel a kezében és Taehyungot méregeti undorodva, aki máris túl sokat ivott az este folyamán és részegen próbál valamiről magyarázni. Mondanom sem kell, hogy nem jön neki össze és egy épkézláb mondatot sem tud összerakni szegény gyerek. Rajtunk kívül még Dög és a nője van a házban, akit Virágnak neveztünk el...Bűzvirágnak. Azt inkább nem részletezném, hogy honnan is kapta a nevét, mert hát nem éppen a leggusztusosabb sztori. Talán majd egyszer.

De most leülök Yoongi mellé a kanapéra, és a vállát átkarolva húzom közelebb magamhoz, közben nyugtatólag cirógatom karjának fedetlen bőrét. Ez az egyik amivel az őrületbe tud kergetni. Hogy nem öltözik fel normálisan. Bármilyen idő is legyen odakint ő mindig rövidnadrágban és pólóban megy mindenfelé. Na persze, csak a lakásban, mert amint kilép az ajtón egy radiátort kell rászerelni, akárhány réteg ruha legyen rajta, az utcán mindig meg akar fagyni.

És itt jön a másik dolog, amit még mindig nem bírok felfogni, ugyanis úgy tesz mintha kezével megtámaszkodna a combomon, csakhogy az ujjacskái már rég másfelé kalandoznak. Az hogy szinte kielégíthetetlen a szexuális étvágya egyszerre izgató és kissé bizarr is. Hiszen olyankor nem bánom ha itthon vagyunk, és mondjuk főzés közben talál meg (legutóbb elégettem a levest...ne is kérdezze senki), de amikor egy pláza közepén jön rá a dolog, és minden előjel nélkül támad le, olyankor szoktam csak igazán kiakadni.

Ponr úgy ahogy ő, észrevétlenül próbálom elhessegetni tilosban járó kezét;  sikertelenül.

Tae meg tovább hadovál mindenről ami csak eszébe jut. A medúzák szaporodásáról, Jimin seggéről, valami helyi klubról, meg sok olyanról is amiket igyekszem minél hamarabb elfelejteni.

-Milyen jó nektek -szólal meg egy hosszabb szünet után.

-Mármint miért? -kortyol megint a sörébe Yoongi. Ez már nem az első neki, és lassan érezni is rajta az alkohol hatását. Nem szeretem ha iszik, de általában tud mértéket tartani, és sohasem volt még olyan hogy teljesen taccsra vágta volna magát. Nem úgy mint én, amikor dühömben elmentem egyet bulizni... Az az este úgy ért véget, hogy lehánytam Suga hófehér cipőjét. Ha másra nem is erre tisztán emlekszem...meg arra is hogy másnap reggel mellette ébredtem, a fürdő jéghideg padlóján fekve.

-Nézzetek magatokra! -nevet fel -Szokták mondani, hogy szerelem első látásra vagy mi a fasz, és nektek kurvára bejött.

Még tapsol is nekünk és bugyután vigyorog, miközben nagyokat csuklik. Totálisan haza vágta magát.

Szomszédok [Sope] /BEFEJEZETT/Where stories live. Discover now