Szomszédok [Sope] /BEFEJEZETT/

Hogy

~Hoseok szemszöge~

Hiányzik Yoongi.
Ha csak azért szólna hozzám hogy valami gúnyos megjegyzést tegyen, még annak is teljes szívemből örülnék. De amióta Jimin elment semmi életjelet nem mutatott, én pedig nem mertem átmenni hozzá. Féltem, hogy csak csalódás várna rám ha netán ki is nyitná az ajtót. Attól meg még inkább rettegek, hogy mit is tennék ha ott állna előttem. Nyilvánvalóan leblokkolnék, esetleg még dadognék is, de annyi biztos hogy csak beégetném magamat.
Már megszokásommá vált, hogy minden reggel vagy egy órát ülök az ablakban csakhogy legalább egy másodpercre megpillanthassam. Tudom hogy ez beteges, de amióta kitette a lábát a házamból másra sem tudok gondolni, mint arra hogy mennyivel jobban éreztem magam amikor volt kihez szólnom. Rendben, hogy az egy idegesítő kék hajú furcsa alak volt, de én meg éppen a szomszédom kukkolom így azt hiszem valamilyen szinten egálban vagyunk.
Vajon Jimin mit mondana ha most itt lenne? Nyilván azt, hogy egy gyáva alak vagyok és húzzam át a belem hozzá. Szívem szerint meg is tenném, de megbénít a félelem egy nagy piros vészcsengő formájában a fejem felett. MI LESZ HA..?
Jimin biztosan téved, én pedig hiú ábrándokat kergetek, egy álomképet egy olyan kapcsolatról amit soha nem fogok átélni.
Fáj a szívem ahogy elhatározom magam de muszáj lépnem végre valamelyik irányba. És én inkább visszatáncolok.
Becsukom az ablakot és megfogadom magamnak hogy soha többé nem nyitom ki, de még csak a közelébe sem megyek majd ezentúl akármilyen erős is legyen a csábítás.
Dög pattan le az ágyamról hogy a lábamhoz dörgölőzve kikunyeráljan magának egy kis simogatást, és szívesen teszek eleget kérésének. De nem akarom macskás vénemberként végezni. Ki kell mozdulnom végre valahára, és illene szórakoznom egy kicsit. Mindig komoly vagyok, és nem is tudom mikor voltam utoljára inni. Még csak egy sört sem gurítottam le az elmúlt egy évben, mert magányosan iszogatni a nappalidban nem valami jó buli. Ellenben azzal ha besétálsz egy szórakozóhelyre számtalan potenciális ivópajtit találsz, és talán még egy kis huncutkodás is belefér.
Nem, nem igazán vagyok az egyéjszakás kalandok híve, de már nagyon régen volt bármilyen testi kapcsolatom egy másik emberi lénnyel (állatival sem volt, nem azért mondom).
Az falon ketyegő órára pillantok, amely mélységes bánatomra még csak reggel tizenegy órát mutat. Időm akár a tenger, dolgom azonban egy sem akad. A festmények kínok között ugyan, de elkészültek és nemsokára át is adom őket Namjoonnak aki pár nap múlva érkezik. A lakás csillog-villog, ennél tisztább már aligha lehetne. Az udvarom is teljesen rendben van, hiszen a füvet nem olyan régen nyírtam le, és lévén hogy nyár van sok más tennivalóm nem akad odakint.
Hangosan megkorduló gyomrom adta értésemre, hogy mit is kéne csinálnom. Kaját.
Soha sem voltam az a konyhatündér típus, megélek én mirelit kaján vagy egyszerű vajas kenyéren is, miután egyszer kiskoromban majdnem felgyújtottam a konyhánkat egy konyharuhával. Életemben nem ijedtem meg annyira, mint amikor a konyha ablaka felett lévő függöny is lángra kapott. Persze a dadámat a legkevésbé érdekelte az, hogy mi van velem, inkább amiatt aggódott hogy mit fog mondani nagyságos anyám a konyha láttán. Nem mintha olyan sűrűn megfordult volna ott, hiszen volt egy szakácsunk meg inasaink is akik mindig minden kívánságunkat teljesítették.
Inkább ledöcögtem a konyhába egy melegítő alsóban és egy pólóban, csak hogy magam mögött hagyhassam a gondolataim a múltamról. Nem akarok arra emlékezni, hiszen nem egyszer döntöttem rosszul az elmúlt évek során. Az egyik ,,rossz" döntésem pár hét múlva lesz 4 éves, és még ötletem sincs hogy mit tervezték arra a napra. 

Cirka tizenegy óra múlva már útra készen állok. Nem csíptem ki magam túlságosan, maradtam a fehér ing-fekete bőrnaci párosításnál, de kipihent arcom azért elég nagyot dob a kinézetemen. 
Dögöt már bezártam a fürdőbe hogy ne tehessen tönkre semmit, amíg nem vagyok itthon (persze raktam be neki kaját meg vizet),az ablakokat becsuktam, az ajtót pedig bezártam. Remek. Akkor kezdődjön az este. 

Nyah, mik ki nem derülnek ebben a részecskében ^^ 
Nemsokára hozom a  következő részt is! ♡ (￣З￣)