Szomszédok [Sope] /BEFEJEZETT/

...

-Kizárt, hogy én kitegyem a lábamat a házból akár egy napra is -pufog az ágyon ülve Yoongi egy párnát szorongatva -Nem hogy egy teljes hétre. 

-Jobb szeretnél itthon maradni és felügyelni Dögre? -vonom fel szemöldökömet. A hálószobánk ajtajában állok karba tett kézzel és szuggerálom a hisztist, hogy egyezzen bele az utazásba. Azt hittem mindenki örülni fog majd neki, ezzel szemben Yoora az egyetlen aki magán kívül van az örömtől. 

-Már csak az kéne, hogy megerőszakoljon amíg ketten vagyunk itthon -vágja hozzám a párnát. 

-Rajtam kívül senki sem teheti meg -védem ki a puha lövedéket, majd az ágyhoz lépek és leguggolok vele szemben.

-Nem erőszak, ha nem tiltakozom -mosolyog hófehér fogait is kivillantva, amitől szeme vékony vonallá keskenyedik. Ilyenkor olyan végtelenül édes tud lenni, hogy kedvem lenne végig dönteni az ágyon és... -Nem mellesleg a bakancslistámon szerepel olyan is, hogy ,,szeretkezés a holdfényben egy vízparton".

Esküszöm néha olyan, mintha a gondolataimban olvasna, ami miatt kezdek egy kicsit félni mert vannak..khm..nos, érdekes gondolataim is. 

-Mikor került ez fel a listádra? -kuncogok. 

-Éppen most -karolja át nyakamat vékony karjaival.

-Akkor mégiscsak jössz? -kérdezem kissé félve. 

-Ahova te mész oda én is -szemét lehunyva érinti össze homlokunkat -Talán nem is lesz olyan rossz. 

-Ígérem, hogy élvezni fogod minden percét -ölelem át derekát, még mindig előtte guggolva.

-Ha nem, akkor keresek valami helyes kis külföldit -beharapott ajakkal nyitja ki egyik szemét, melyben huncutság csillan. 

-Máris elhagynál? -csóválom meg fejem rosszallóan. 

-Ha találok olyat aki jobban el tud szórakoztatni -von vállat kuncogva. 

-Neked is szereznem kell egy pórázt...hm, neked jól állna a nyakörv -nyalom meg ajkamat a gondolatra. 

-Nem az ölebed vagyok -horkant fel. 

-Én meg nem az alkalmi partnered.

-Hát akkor mi? -incselkedik. 

-A párod vagyok -mondom ki hevesen dobogó szívvel -És ha megpróbálsz elhagyni megkötözlek a pincében. 

-Te aztán tudod hogyan legyél romantikus -fonja össze ujjainkat. 

Válasz helyett inkább lágyan megcsókolom, csak hogy ne érezze magát elhanyagolva. Meg mert igazán kedvemre való ahogy párnácskáink egymásnak feszülnek az egyre vadabbá váló csókcsatánkban. 

De ahogy semmi más, úgy a boldogságunk sem tarthat örökké. Úgy látszik szerte foszlani, akár a hajnali köd.