Szomszédok [Sope] /BEFEJEZETT/

Tényleg vége.

Fájó szívvel ugyan, de búcsúzkodni kezdek, ha csak egy időre is. 

Mikor nekiálltam írni, csak szimpla szórakozásnak tűnt és nem is vettem igazán komolyan. Most azonban már sokkal inkább. 

Gyakran volt olyan, hogy a saját gondolataimat, érzéseimet adtam át egy szereplőnek, leggyakrabban Sugának, bár Hoseokot is sikerült eléggé az arcomra formálnom. 

Dög meg hát...igen, nekem is van egy macskám aki pont ilyen, szóval megvolt az ihlet és megszületett az ő karaktere is -sokatok nagy örömére -hogy boldogítsa a népet. 

*sírok* 

nem tudok mit mondani nektek, én wah...nagyon nehezemre esik mindezt leírni tényleg, és már megfogalmazni azt is amit mondani akarok nektek. awawaw, adjatok egy pisztolyt. annyi minden volt a fejemben korábban, de most már szinte semmi sem jut eszembe. 

általában nem vagyok ilyen kínban, ha írnom kell, de nincsenek szavak amivel le tudnám most írni az érzéseimet. 

talán még így utoljára meg kell köszönnöm nektek a rengeteg támogatást amit a hetek, hónapok alatt kaptam, mert nélkületek nem lennék most sehol. gyakran fordult meg a fejemben egy-egy rész után, hogy itt és most kell abbahagynom, mert egyszerűen nem folytathatom tovább, olyannyira nem való nekem ez az egész. 

SZÓVAL KÖSZÖNÖM. MINDENT KÖSZÖNÖK, MERT A TUDTOTOK NÉLKÜL IS RENGETEG MINDENT ADTATOK NEKEM. ÖNBIZALMAT ÉS HITET. MOST MÁR TUDOK HINNI MAGAMBAN, ÉS ABBAN, HOGY IGENIS MEG TUDOK TENNI DOLGOKAT. 

IMÁDLAK TITEKET. 

♡＼(￣▽￣)／♡

És akkor most jöjjön ilyen apró betűs rész egy kis önpromóval.

Korábban már említettem, hogy nem maradtok folytatás nélkül, és ha én egyszer valamit megígérek azt meg is tartom...hacsak el nem felejtem. 

Itt búcsúzom Manók, de találkozunk még.  

 ♡♡♡♡♡