Szomszédok [Sope] /BEFEJEZETT/

Hirtelen

A nálam tett látogatása óta nyomát sem láttam Yoonginak. Most jogosan merülhet fel a kérdés, hogy honnan is tudom a nevét. Talán, esetleg, megeshet, hogy kifigyeltem a postást és megnéztem a neki címzett leveleket, még mielőtt bevitte volna őket a postaládájából. Ezek után persze ki lehet nyilvánítani, hogy tényleg valami beteges kukkoló lehetek, vagy valami perverz őrült. 
A perverz őrült megnevezés pedig joggal merülhet fel, miután vagy tíz portrét festettem arcáról a látogatása után. Máskor hetekig nyüstölöm magamat, hogy valami eladhatót tudjak produkálni, erre most az ujjaim maguktól szántottak végig a papíron, elsőnek szemének lágy ívét megrajzolva. Fel sem fogom, de már ajkának szépséges vonalai is fel vannak rajzolva. Lázasan dolgoztam, hogy minden apró részletet tökéletesen adjak vissza, de még így sem lett tökéletes a munkám. Bármit megadtam volna, hogy újra láthassam arcát és emlékezetembe véshessem minden egyes vonását. Ő lenne az én tökéletes modellem. És eme gondolatom után kezdett el szárnyalni fantáziám olyan magasságokba, hogy lábujjamig bele pirultam. 

Meg persze az elképzelhetetlen, hogy meztelenül ejtőzik a kanapémon míg én egy aktképet festek róla, aztán pedig olyan élményben részesítem, aminek következtében hatalmas sikollyal élvez el nevemmel az ajkán. Igen, Hobi, szép álmok. 

Ha még nem lenne tiszta, igen, meleg vagyok. Ennek a srácnak pedig sikerült beindítania a fantáziámat. Legutoljára az exem, Jimin volt rám ilyen hatással. Igazi kis vadmacska volt, és valahányszor együtt éjszakáztunk karmolásokkal a hátamon keltem reggelente. De egyszer minden jónak vége szakad, és az én kis cicusom lelépett valami nyuszi fiúval. Valami Jungfoot, vagy food. Ya, igen, Jungkook, ez volt az. Tehát ők ketten leléptek én meg maradtam az alkalmi kapcsolatoknál, miután a szívem próbáltam összefoltozni. 

Odakint rendületlenül szakad az eső már reggel óta, én pedig csak heverészem a kanapén a tévét bámulva, lábamnál pedig Dög fekszik. Tudom, itt azért van ami magyarázatra szorul. Először is; Dög egy macska, és a nevével ellentétben nagyon is él, és sokszor dönt úgy hogy karmait vádlimba mélyeszti mintegy kedveskedésként. Hogyan került hozzám? Tegnap úgy döntött, hogy felmászik az udvaromban álló fa legtetejére, de lejönni már nem tudott a hülyéje. Épp valamiféle ehető ebédet próbáltam csinálni magamnak, amikor meghallottam a panaszos nyivákolást, és el is indultam megkeresni a hang forrását. Végül egy nagyon ronda macska képében találtam meg a fa csúcsának közelében egy vékony ágon gubbasztva. Mikor sikeresen lemenekítettem egy létra segítségével amit a fészerben találtam rá kellett jönnöm hogy még az életben nem láttam ilyen ocsmány állatot. Az egyik füle hiányzik neki, alig van bundája, olyan mintha már hetek óta nem evett volna és mindezek mellett még teli van karmolásokkal is. De ahogy a szemébe néztem egyszerűen nem tudtam ellenállni annak a hatalmas zöld szempárnak. Azóta hogy a gondozásomba vettem egyetlen percre sem mozdul el tőlem, és ha teheti azonnal felpattan az ölembe, esetleg felmászik a nyakamba. 

Kopogás zökkent ki a monoton bambulásból. Gyorsan felülök és beletúrok elfeküdt hajamba, hogy álljon is valahogy. Ahogy az ajtó felé indulok természetes, hogy Dög is követ és közben dorombolva a lábamhoz dörgölőzik. 

Ásítva nyitom ki az ajtót, ahol egy kapucnis alak áll nekem háttal, sporttáskával a kezében. Lassan fordul felém megmutatva hófehér arcát, és egy nagyon halvány mosolyra húzódik a szája. Elképzelni sem tudom, hogy mi a fenét akarhat tőlem. És mi van a táskában? Megpróbál majd megölni? Azért jött, hogy eltegyen láb alól? 

-Ne haragudj, hogy legutóbb olyan faragatlan voltam - villantja ki apró fogait mosolygás közben -Min Yoongi vagyok.

Hezitálva ugyan, de elfogadom felém nyújtott kecses kis kacsóját. Férfihez képest lenyűgözően szép keze van. Vajon mikre képes vele? 

-Jung Hoseok. 

-Hoseok - ízlelgeti a nevemet - Tetszik. 

-Öhm, köszi. Anyuéktól kaptam. 

Úgy látszik rendkívül viccesnek találja ezt a kijelentésemet, mert hangosan nevet fel, mintha csak az év viccét sütöttem volna el neki. 

-Mos márt azért el kéne mondanom, hogy miért is jöttem, mert kezdek kicsit fázni.

Karját dörzsölgeti, de nekem a múltkori után eszem ágában sincs beengedni a lakásomba amíg meg nem tudom mit akar tőlem. Vagy hogy esetleg nem-e akar elásni a hátsó kertemben. 

-Annyi a lényeg, hogy az eső miatt több helyen is beázott a házam, így most minden vízben áll nálam. De mivel van egy jó lelkű szomszédom arra gondoltam, nem-e engedné meg, hogy pár napig nála tanyázzak. Persze mindent kifizetek. Na?

Nálam akar lakni? Valaki csípjen meg. Jelen pillanatban nem tudom megmondani, hogy ennek örülnöm kell-e, vagy rettegjek attól hogy ha befogadom esetleg elvágja a torkomat egyik éjjel. A perverz gondolatok keverednek a fejemben a véresebbnél véres jelenetekkel. Yoongi meg én az ágyban vagy Yoongi az ágyam mellett állva félelmetes mosollyal az arcán egy véres konyhakéssel. 

Észreveszem, hogy egyik lábáról a másikra állva figyel engem, én meg csak őrlődöm magamban, az egyik legnehezebb kérdésen amit mostanában feltettek nekem. 
Végül nagyot nyelek és szinte suttogom a válaszom. 

-..