Szomszédok [Sope] /BEFEJEZETT/

Homok a szélben (5)

2017. október 27.

Y O O N G I

Álltam a parton a naplementét nézve, ahogy eltűnik a Nap a távolban a háborgó tenger mögött, de még előtte narancs színűvé változtatja a vizet. El sem tudom képzelni mivel érdemeltem ezt ki. Nem is pontosan erre az utazásra gondolok -pedig ez is jó -hanem a mostani életemre. Az hogy Hoseok velem van, és engem választott több milliárd ember közül, még most is egyik pillanatról a másikra jó kedvre tud deríteni és melegség járja át fagyos szívemet.

-Yoonji oppa, éhec vagyok -szalad nekem olyan lendülettel Yoora, hogy majdnem ledönt a lábamról (akárcsak az apja). De meg tudom érteni. Az én hasam is üres, ráadásul álmos is vagyok az utazástól. Úgy döntöttünk, hogy először megnézzük a tengert, és majd csak aztán megyünk el a szállásra. Életem legrosszabb döntése volt. Éhesen még Hobi meztelen testének látványát sem tudom élvezni, ami nagyon nagy szó.

-Mindjárt megyünk, csak megvárjuk Apuékat -kapom fel a kislányt, aki sokat nőtt mióta utoljára láttam és egyre jobban hasonlít az apukájára is.

Tovább sétálgatunk most már ketten a parton. A talpam a homokba süllyed, melynek szemcséi apró táncot járnak a lemenő Nap utolsó fénysugaraiban sütkérezve, amikor bele-bele rúgok egy nagyobb kupacba.

-Yoongi.

Felkapom a fejem és egy vadul integető Hobit látok meg, amint őrült tempóban száguld felém. Időm sincs reagálni, már veti is rám magát és nagyot nyekkenve dőlünk el, kiterülve a homokban.

-Ezt most miért kellett? -kiabálok felháborodottan. Ugyan nem sokan vannak ilyenkor a parton, de akik mégis, azok mind felénk kapják a fejüket és értetlen arccal néznek minket. Kicsit kínos hogy együtt látnak minket, főleg úgy hogy rajtam fekszik konkrétan. Azért pasi a pasin...mégsem megszokott. És van egy kimondatlan szabályunk, aminek értelmében nyilvánosan nem csinálunk semmi félre érthetőt.
Jungkook és Jimin is tartják a távolságot és egymás kezét sem nagyon fogják meg, mert annyira gusztustalan emberek vannak, hogy képesek leköpni őket.

-Talán baj, ha kifejezem a szeretetem feléd?

-Nem. Az a baj, hogy nyilvánosan teszed.

Jó, elmondom mi van. Nem akarom hogy büdös buzinak nevezzenek és összesúgjanak a hátam mögött mikor az utcán megyek.

-Suga, legalább itt ne. Itt nem ismer minket senki.

Látom hogy arcán megbántottság suhan át, de nagyon hamar újra felölti tökéletesen érzelemmentes álarcát.

-Én is azt mondom, hogy itt ne -fordítom el arcom, hogy ne kelljen szemébe néznem.

-Ahogy akarod -kel fel rólam nagy nehezen és leporolja ruházatát (természetesen egyenesen rám szórva a homokot). Azt várom, hogy felém nyújtsa a kezét és felsegítsen, ehelyett faképnél hagy és Jiminék felé veszi az irányt. Yoora éppen Sehunnal gyűjt kagylókat, míg Jimin és Jungkook kézen fogva ülnek egy kicsit távolabb a homokban.

Nagy nehezen én is ráveszem magam, hogy felkeljek és megindulok feléjük. Hobi már velük együtt nevetgél és akkor sem zavartatja magát, amikor odaérek. Levegőnek néz. Engem, Min Yoongit. Kibaszott levegőnek néz.

-Yoonji oppa, nyéézd -igyekszik felém Yoora egy apró kis rózsaszín kagylót szorongatva kis ujjacskái között. Arca ragyog a boldogságtól miközben felém nyújtja.

Leguggolok hozzá, hogy arcunk egy vonalba kerüljön és mosolyogva nézem a szerzeményét.

-Nagyon szép -húzom végig ujjbegyemet barázdált külsején.