Szomszédok [Sope] /BEFEJEZETT/

Más

-Mi a fasz?!
Még Dög is ijedten ugrik le a kanapéról és menekül el az emelet irányába a hangos kilátásom miatt, amit egy bizonyos kibaszottul szexi de mégis irtó idegesítő pasi okoz aki a vacsorámat megzavarva az ölembe telepedett.
-Itt kényelmesebb, mint a kemény széken.
Csak annyi a probléma hogy a fészkelődése miatt itt is kezdenek keményedni a "dolgok".
-Ember, akkor ülj a kanapéra és ne az ölembe.
-Zavar?
-Igen. Nem tudom befejezni a vacsorámat.
Meg hát, mint említettem PROBLÉMÁIM VANNAK...a közelsége miatt.
-Majd én segítek neked- kuncogva emel egy kanálnyi müzlit a számhoz én pedig döbbent fejjel meredek rá.
-Ezt te sem gondolod komolyan -térek ki előle.
-De igeeen -kuncog- Nyisd nagyra a szád. Itt jön a repcsi.
Mi vagyok én, valami kis ovis? Esküszöm huzatot kapott. Egy hete még azt hitte utána kémkedek most meg etetgetni akar. Há mi ez?
-Hagyd ezzz.. -kihasználja az alkalmat, hogy kinyitottam a számat és konkrétan lenyomja a kanalat a torkomon.
-Hupsz, ez mélyre ment.
Kuncogva töröl le egy kósza cseppet a tejből, ami végig folyt államon.
-Inkább had egyek egyedül -köhécselek.
-Nem,nem. Ne ellenkezz és akkor nem fulladsz meg.
-Mon Yoongi. Ebben a házban még mindig én parancsolok.
-Nem érdekel. Most átveszem az uralmat.
Újabb kanállal közelített hozzám, én pedig duzzogva ugyan, de kinyitottam a számat és hagytam hogy etessen. Egészen addig ment ez így, míg ki nem ürült a müzlis tálam.
-Remélem most boldog vagy-morogtam neki, miután letette a kanalat.
-Nem, még nem -húzta mosolyra száját.
-Esetleg le akarsz még valamit tuszkolni a torkomon?
-Ó, nagyon is, de nem most. Legutóbb azt mondtad hogy bármit kérhetek amire szükségem van, és tisztán emlékszem, hogy kihangsúlyoztad, a bármi szót.
Pont olyan hanglejtéssel hagyják el ajkát a szavak, ahogy az enyémeket anno.
-Igen, emlékszem. Na és?
-És szeretnék kérni valamit.
-Nem, nem foglak leszopni.
-Nem is arra gondoltam, te kis perverz -kuncog vállamra csapva.
-Nyögd már ki.
-A te nyögésedet szeretném majd hallani.
-Na ebből elég. Te kanos vagy, én meg álmos. Leszarom, hogy mit akarsz. Elmentem aludni.
Átpakolom a bosszantó alakot az ölemől a mellettem lévő székre.
-Jó éjszakát!
Belerakom a tálamat és a kanalamat a mosogatóba, aztán egy pillantásra sem méltatva indulok a szobámba. Oda beérve a biztonság kedvéért kulcsra zárom az ajtómat, és csak azután bújok be a puha paplan alá, hogy elmerüljek az álmok világában.

A reggel túl hamar jön el. Idegesen nyomom ki az ébresztőmet. Nagyokat pislogva igyekszem magamhoz térni az alvás utáni állapotomból. Piszkosul fáradt vagyok ami eleve ad egy alap hangulatot, de az hogy odakint még mindig szakad az eső csak tovább rontja az amúgy sem fényes kedvemet.
-Bassza meg -morgom mintegy magamnak.
Felkapom a sarokban álló ruhakupacból az első kezem ügyébe kerülő pólót, és ingerülten rángatom keresztül a fejemen.
Becsapom magam után az ajtót ahogy kilépek a folyosóra és csapkolódva indulok meg a konyhába, hogy legalább éhes ne legyek ezen az amúgy is elbaszott reggelen.
Egészen meglepődöm amikor a lépcsőn állva egy kék fejet látok megvillanni a konyhában. Leülök ott ahol vagyok, és mosollyal az arcomon figyelem ügyködését.
Egészen aranyos ahogy nyelvét kidugva összpontosít miközben tojást tör. Minden reggel meg tudnám szokni ezt a látványt ahogy hófehér bőrét fedetlenül hagyva egy szál alsóban főzőcskézik. Helyesbítek. Próbál főzőcskézni. A lényeg a látvány. Össze fut a nyál a számban. Mármint a kaja gondolatára. Igen, a kajára.
Az ülés miatt már elzsibbadt a seggem, és nem is igazán érzem, mikor végre veszem a fáradtságot és elindulok a konyha felé.
-Jó reggelt -ásítok egy nagyot.
-Neked is -motyogja, s közben tovább ügyködik a serpenyővel.
Mögé állok és válla felett átlesve igyekszem megtudni miben mesterkedik. Mellkasom meztelen hátának feszül, lábujjhegyre állva kukucskálok a serpenyő tartalmát vizslatva.
-Bacon -kiáltok fel -Imádom.
Nyugodjon békében Yoongi dobhártyája, amit most öltem meg.
-És ezt nem tudtad volna halkabban közölni?
-Nem -rázom meg buksimat -Akkor nem tudtam volna kifejezni mennyire nagyon imádom.
-Ezt nem fogod csak úgy megkapni -pakol pár szeletet egy tányérra -Ki kell érdemelned.
-Ne már. Már megint miféle baromságra készülsz?
-Kapsz egy szelet bacont valahányszor én kapok egy szájra puszit.
Olyan komoly fejet vág, hogy egy pillanatra még én is elhiszem hogy nem hülyéskedik. Aztán a nevetés megállíthatatlanul robban ki belőlem.
-Most meg mi az? -ráncolja homlokát értetlenül.
-Már azt hittem komolyan gondolod-kuncogok továbbra is.
-Mert úgy is van.
-Na neeem.
-De, de. Ha enni akarsz akkor muszáj lesz.
Huncut vigyorral arcán lenget meg egy illatozó szeletet orrom előtt, mire pocakom elárul és hangosan korogni kezd.
-Most ezt miért kell? 
-Hoseokkie, nem olyan nehéz ez.
Nem, de ha megteszem amit kér, akkor lehet hogy nem tudok majd leállni.
-Tudod mit? -lassan közeledem felé akár egy ragadozó, aki az áldozatát cserkészi be. Mosolyogva figyeli minden mozzanatomat.  A derekát megragadva rántom közelebb magamhoz. Szinte izzik körülöttünk a levegő ahogy mélyen elmerülök Yoongi tekintetében. Kezemmel cirógatom oldalát, majd feljebb haladva nyakát míg végül kipirosodott orcáját simogatom hüvelykujjammal.  Tekintetem ajkára vándorol. Végig simítok rajta, mire nyöszörögni kezd.  Na de, Yoongi. 
Ahogy felé hajolok lehunyja szemét én pedig megragadom az alkalmat...illetve a bacont. Kikapom a kezéből az az egy szeletet és még felmarkolok valamennyit a tányérról is majd a nappaliba futok. 
-Drágaszááágom -lapulok meg a kanapé mögött.
-Talán illene befejezned amit elkezdtél, nem? -jelenik meg felettem a kék hajú.
-Most hogy mondod -rávigyorgok és beleharapok az egyik szeletbe. 
Fújtatva hagy magamra én meg csak vihorászok tovább, mint valami elmeroggyant.