Szomszédok [Sope] /BEFEJEZETT/

Nem kéne 3/3 (+18)

Ennél a résznél kicsit elragadtattam magam, szóval felelősséget nem vállalok senki lelki világáért.

H O S E O K

Túlságosan felhúzott már a reggel folyamán, pedig talán fél órája ha ébren vagyok.

Fel nem tudom fogni hogyan és mivel képes belőlem -egy alapban teljesen higgadt emberből- ezt az oldalamat kihozni. De most mégis megtette, így hát jár a bünti.

A lehető leggyorsabban szabadítom meg magamat a rajtam lévő ruháktól és száműzöm őket a konyha padlójára, ahol a széttépett kötény is hever.

Vad, állatias módon támadom le a mit sem sejtő szöszit és tapadok hívogatóan telt ajkára, mely csak arra várt egész eddig hogy újra megízleljem. És Istenem hogy mennyire hiányzott az az érzés ahogy ajkunk egymásnak feszül és vad harcot vívnak nyelveink! 

Leírhatatlan az a mámor ami elönt mikor immár meztelenül simulnak össze testeink. A gondolkodás ismeretlenné válik számomra, a vágy amely hajt mindennél fontosabbá válik, és hogy belenézek Suga elködösült tekintetébe tudom, hogy ő sincs másképp a helyzettel. Szemével könyörög hogy tegyem meg végre, én pedig nem leszek rest megadni neki amit szeretne.

Lábait vállamra rakom és még közelebb férkőzöm hozzá, hogy aztán mindenféle előkészület nélkül hatoljak be szűk testébe, mely teljesen rám feszül. Muszáj megállnom, hogy mély levegőt vegyek és össze tudjam szedni magam.

Yoongi sem volt sokkal jobb állapotban mint én. Kezével a vállamba kapaszkodott és körmeit mélyen a bőrömbe vájta, mire vér serkent ki.

-Baszd meg, Hoseok -nyüszíti vékony hangon.

-Azt teszem -kacsintok rá egy széles mosoly kíséretében. Lehajolok hozzá hogy újra érezhessem puha párnácskáit, és bár próbáltam gyengéd lenni mégis az lett a vége hogy fogaimmal tépáztam ajkát, egészen addig míg meg nem éreztem a vér fémes ízét.

Y O O N G I

Az a fájdalom amit okozott nekem, édes fájdalom volt így egyre többre és többre  vágytam belőle.

Ugyanolyan hevességgel viszonoztam csókját, hacsak nem még hevesebben. Alfelem még mindig lüktetett a kíntól, amir hatalmas méretével okozott nekem, de nagyon is tetszett nekem ez a határozott Hobi.

Először csak forró csókokkal haladt lejjebb ajkamtól, átterve nyakamra, azonban ismét nem valami sokáig  bírt magával és hamar harapdálni és szívni kezdte nyakam hófehér bőrét.

A fájdalom ami eddig egész testemet átjárta kezdett csitulni, így egy kicsit bátrabban mozdítottam meg csípőmet, hogy tudtára adjam mit is akarok most már. Azonnal értette a jelzést és fáradhatatlanul kezdett mozogni bennem.

A fejem mellett egy gyümölcsös tál szaltózott le a pultról Hobi heves mozdulatai miatt -amibe belerengett szinte az egész konyhaszekrény- és vetette magát a mélybe.

Válla helyett inkább hátába kapaszkodtam, miközben egyre gyorsabb tempót diktált. Rövidke körmeim mély barázdát szántottak puha bőrébe, a keserédes kín melyet eddig éreztem kezdett átalakulni valami sokkal kellemesebbé.

A nyögések melyek elhagyták megtépázott ajkamat egyre hangosabbá váltak, mikor pedig érzékeny pontomat érintette végre sikkantás tört fel belőlem.

-Ez tetszett -nyalt végig nyakamon Hobi, amit valószínűleg máris egy lila foltokból álló nyaklánc tarkított, míg én tehetetlenül dobáltam fejemet az élvezetektől. És amikor újra megérintett ott képtelen voltam tovább nyugton maradni. Csípőm ellentétesen mozdult övével, most már ő sem volt képes visszafogni mély, férfias nyögmiatt tudtam megtartani magam.
amik csak még jobban fokozták szívem heves dobogását.

Az izzadság vékony rétege lepte egész testemet, míg az idő szállt s mi egymás testében leltük meg a mindent elsöprő gyönyört.

Azonban képtelenek voltunk leállni és ugyan miért is tettük volna, ha egész eddig meg voltunk fosztva az efféle boldogságtól?

Hobi a az ölébe véve vitt a nappaliba hogy négykézlábra állítva tegyen magáévá a kanapén, míg én annak huzatát szorongattam és csak derekamat ölelő karja miatt tudtam megtartani magam. 

És neki még mindig nem volt elég.
Dolgozószobája padlóján fekve, hátam a hűvös padlónak simult, míg lábammal derekát öleltem át és vágytól izzó szemét fürkésztem, míg megannyi portré nézett le ránk az állványokról.

Mire a játszóbobába értünk arra számítottam hogy hevessége csillapodni fog, de még nagyobb mohósággal kapott ajkaim után, miközben a falnak nyomott, és kezével a fenekembe markolva tartott meg.

Hittem hogy a testem fel fogja adni, és nem fogja bírni azt a rengeteg gyönyört amit Hobi nyújtott számomra, de meghazudtolta magát és a fürdőkádban ülve az eddigieknél is hevesebb orgazmust élhettem át.

A vége azonban még mindig nem jött el, annak ellenére hogy most már nem csak én  éreztem magam fáradtnak. És mégis, mégis képesek voltunk tovább hajtani testünket hogy még többször étezhessük a mindent elsöprő gyönyörűséget.

Végül már nem is számoltam hányszor tett magáévá Hoseok a nap során. A szemem is alig bírtam nyitva tartani, mikor végre elengedett és hagyta hogy elnyúljak az ágyon, arcomat az ágyneműbe rejtve. Szemhéjamra mázsás súllyal nehezedett a kimerültség, ajkamon mégis elégedett mosoly játszott, és ahogy egyik szememmel kilestem a takaró rejteke mögül, Hobi arcáról is sütött a kielégültség (még szerencse).

Utolsó kis erőmmel még oda bújtam hozzá, arcomat mellkasába fúrva amin ott díszelegtek körmeim nyomai. Mindre puszit hintettem s csak aztán néztem fel szemeibe.

-Köszönöm -csókoltam meg ma legelőször gyengéden, mindenféle követelőzés nélkül.

Ha holnap ki tudok kelni az ágyból azért még hálásabb leszek az égieknek.