Szomszédok [Sope] /BEFEJEZETT/

✴✴ Ami nekem... 1/2 ✴✴

Halihó, drágák!
Ismételten itt vagyok és boldogítalak titeket egy új résszel. 
Jó olvasást, és remélem hogy nem okozok csalódást számotokra. 
(◕‿◕)♡

Hosszú ujjai megállíthatatlanul siklottak végig oldalamon egy percre sem kímélve, míg tehetetlenül vergődtem a pulton a nevetéstől kicsordult könnyekkel arcomon. És itt jött a probléma. Khm, más is kicsordult. Nem tehetek róla egyszerűen nem bírom ha csikiznek. Amúgy is pici a húgyhólyagom, gondolom ez valami rendellenesség. Valami mutáns vagyok mogyorónyi hólyaggal. 

Szóval igen. Nem valami férfias, de bevallom egy kicsit bepisiltem. Yoongi meg persze ezen is röhögött, hogy milyen édes vagyok és azt mondta ezentúl csak pisisnek fog nevezni. Kurva jó. Teljesen megalázva, totálisan megszégyenülve kullogtam fel az emeletre, és valahányszor nevemen szólított szimplán csak figyelmen kívül hagytam. Nem akartam a szemébe nézni, mert féltem hogy még el is sírnám magam, aztán akkor tényleg olyan lennék mint egy kis ovis. Ő meg lehetne az óvóbácsim. Ez a gondolat azért egy kicsit feldobott, de nem volt elég hogy hozzá szóljak. Továbbra is ignoráltam minden tettét pedig - egyem a kicsi szívét - nagyon próbálkozott. 

-Csak annyit mondj, hogy szeretsz-e még -dramatizálta el a dolgokat teljesen. Ha nem ismerném, még komolyan is venném az ilyen hülyeségeit. 

-Nem -vágtam rá. 

-De végre megszólaltál -von vállat nevetve -Egyenlőre még úgyis csak a tested kell. 

És még képes egy perverz vigyorral rám is kacsintani. Múltkor szerencséje volt, hogy csak egy párna került a kezembe, de most egy fakanalat vágok hozzá, ami elől hiénakánt vihogva tér ki. 

-Szerencséd volt -dünnyögöm neki. 

-Veled van szerencsém. 

EZT. NEM. KELLETT. VOLNA. Esküszöm, hogyha nem lenne egy kibaszott idióta, és egy beképzelt seggfej aki azt hiszi, hogy az övé a teljes világ akkor már most a karjaiba vetném magam. Korábban azt hittem hogy azokat az egészen gyenge kis érzelmeket még csírájában el tudom fojtani, most pedig mégsem vagyok képes uralni a reakcióimat egy ilyesfajta megszólalása után. Úgy pirulok, mint egy szűz kislány és zavaromban muszáj lesütnöm a szememet. 

-Lejössz velem a boltba?

Ez az, Hoseok. Csak így tovább, jár neked a kex. Értelmesebbnél értelmesebb reakcióid vannak. 

-Persze -pattan fel a kanapéról ahol egész eddig ücsörgött. Amikor elmegy mellettem nem mond semmit, még csak nem is ér hozzám annak ellenére hogy a napok során az lett a mániája. Bárhol legyek, bármit is csináljak mindig a tudtomra adja, hogy ott van mellettem vagy egy érintéssel vagy néha még egy-egy puszival is. Talán megbántottam? 

A gondolataimba merülve öltözök fel majd tessékelem ki magam előtt az utcára a hallgatag kék hajút. Meg sem próbálkozom beszélgetést kezdeményezni vele, hiszen látom hogy teljesen a gondolataiba merülve sétál mellettem, mindenhova tekintve csak rám nem. Nem akarom hogy ilyen legyen. Foglalkozzon velem. 

Mintha csak olvasna a gondolataimban, megfogja a kezem és összefűzi ujjainkat. Ahogy oldalra nézek rá a világ egyik legszebb mosolyával ajándékoz meg, én pedig nem tudok nem visszamosolyogni rá. Jelen pillanatban még az sem zavar, hogy a járókelők megbámulnak minket. Egy anyuka még a kislánya szemét is eltakarja amikor elmegyünk mellettük. Szóval ez várna rám, ha együtt lennék vele? Persze, Jiminnel is együtt voltam, de ő is feszélyezve érezte magát ha megbámultak minket, így nyilvánosság előtt csak olyan voltunk mint két barát. (Na de otthon...) 

De Yoongi nem Jimin. Ez a kék hajú aki jó úton halad afelé, hogy ellopja a szívemet tesz arra magasról, hogy mit gondol a világ, és a legkisebb mértékben sem érdekli, hogy összesúgnak az emberek ha elmegyünk mellettük. Ellentétben velem. Amint belépünk a boltba idegesen engedem el kezét és inkább felkapok egy kosarat, hogy aztán a polcsorok között barangolva leljek menedékre. Nem akarom megbántani őt.

Hamar a nyomomra bukkan, ami nem is nehéz ugyanis megbabonázva állok az édességek előtt, mert nem tudom milyen ízű csokit válasszak. Csak lazán megáll mellettem zsebre tett kézzel, de végig magamon érzem a tekintetét. Végül sok sok perccel később sem sikerül választanom, ezért inkább kiválasztom a négy kedvencemet és a kosárba rakom. 

-Neked kell valami?-fordulok felé. 

-Ami nekem kéne, azt nem kaphatom meg.