Szomszédok [Sope] /BEFEJEZETT/

Zöld szemű szörny

-...és emlékszel amikor olyan ügyetlen voltál, hogy leverted a habos tortát, aztán meg bele is estél? -nevet Jin azon a jellegzetes hangján, válla rázkódik, és alig bírja a nevetéstől kicsorduló könnyeit törölgetni.

-Hát hogyne emlékeznék -nevetek vele együtt -Alig bírtam kimosni a habot a hajamból.

-Ó, és amikor kiugrottál az ablakból mert azt hitted hogy az új játék repülőd majd az égbe repít? 

Elfintorodom amikor erre gondolok, de szám széle így is felfelé kunkodorik.

-Mikor földet értem azt sem tudtam, hogy hol vagyok és csak azzal tudtam foglalkozni hogy eltört az új játékom.

-Még az sem zavart, hogy el volt törve a karod, csak azzal tudtál foglalkozni hogy ragasszuk meg a gépet -még hangosabban nevet Jin.

Y O O N G I

Nem tetszik ez nekem, cseppet sem tetszik. Már eleve a személyisége sem nyerte el a tetszésemet, mert annyira...kedves. Az pedig ahogy Hobira néz, egyenesen felháborító. Sőt még az sem sokat segít a helyzetén, hogy úgy viselkedik, mint egy lány. Valószínűleg olyan meleg, hogy kályhának lehetne használni télen. A rózsaszín pulcsi amit visel egyenesen borzalmas. Én is meleg vagyok, de mégsem hordok ilyet.

-Biztos nagyon érdekes lehetett -közlöm egy fintor kíséretében. Hobi csak dühösen mered rám, míg ez a Jon vagy Jin, vagy tököm se tudja ki, megértően mosolyog.

-Valami baj van? -próbál üzenni a szemével Hoseok, hogy szedjem össze magamat, de nem tudok viselkedni. Képtelen vagyok amikor ezek ketten itt ilyen bizalmasan beszélgetnek, és Jin a barátomon tartja a kezét. Illetve a vállán, de hát az is a barátomhoz tartozik.

-Szeretnék veled beszélni, ha lehet.

A lehető legédesebb mosolyomat veszem elő, amivel le tudom fegyverezni. És hah, könnyen be is adja a derekát egy halk sóhajjal. Namjoonra nézek aki türelmesen iszogatja a kávéját és semmi jelét nem mutatja annak, hogy akár egy kicsit is érdekelné mi folyik körülötte. Bárcsak én is ilyen könnyen ki tudnám zárni a külvilágot.

-Gyere már -mordul rám Hobi már a lépcső felénél járva, mindenféle kedvesség nélkül.

-Jó, jó -sietek utána, majd már csak azt veszem észre hogy csapódik mögöttem a fürdő ajtaja és egy nagyon dühös Hoseokkal találom szembe magamat.

-Beléd meg mégis mi a fészkes fene ütött? -támad le egyből -Elmondanád hogy mi bajod van? 

Csípőre tett kézzel áll velem szemben és nagy szemeket mereszt rám. Kicsit szégyellem magam...de azért annyira nem amikor felidézem hogy pár perce még milyen meghitten beszélgettek azok ketten a kanapén.

-Még szép hogy bajom van! Te hogy reagálnál ha ide állítana valamelyik exem és én így reagálnék? Ez neked már a második!

Az részlet kérdése hogy nekem egy exem sem fog majd beállítani...mert nincs is olyanom.

-Tessék?

Pont olyan arccal mered rám, mint amikor megvádolam azzal hogy utánam kémkedik. Most azonban nem ér meglepetésként amikor elneveti magát.

-H..hogy én é...és Jin? -meg kell támaszkodnia a mosógépen hogy el ne essen, annyira nevet.

-Nagyon vicces -morgom karba tett kézzel és gyilkos pillantásokal díjazom jókedvét.

-Ezt te sem gondolhattad komolyan!-komolyodik meg végül kissé, miután hosszú perceken keresztül csak nevetett.

-Jaj, ne gyere már ezzel! Szeretnéd hogy elmenjek? Ha gondolod Namjoont is magammal viszem aztán egyikünk sem lesz útban. Nyugodtan csinálhattok azt amit akartok.

-Te nem érted.

-Inkább nem is akarom!

Szomorúan elmosolyodom a fejemet csóválva.
Miért nem lehet egyetlen boldog napunk? 

N A M J O O N

Amint Hoseok és a szöszi eltűnnek az emeleten számon kérem Jint.

-Ez meg mégis mi volt?  -csapom le a telefonomat az asztalra, amit eddig kezemben szorongattam.
Látom hogy gyönyörű szemeiben félelem csillan.

-M..mire gondolsz? 

-Most hogy itt vagy én megszűntem számodra létezni? Eddig voltam csak jó? 

-Namjoon! Nem hiszem el, komolyan-olyan hangsúllyal mondja ezt mintha csak egy kisgyereket dorgálna meg aki valami rossz fát tett a tűzre -Tudod mekkora öröm hogy újra láthatom?

-Látom. Akkora öröm, hogy rám már nem is tudsz gondolni.

-Ne mondj ilyeneket -csusszan közelebb hozzám és hosszú ujjaival combomat kezdi simogatni. Tudja hogy mivel vehet le a lábamról, de ez most nem fog ilyen könnyen menni.

-Azt mondtad, hogy elmesélsz neki minket is -tolom el kezét és felnézek szemébe. Végzetes hiba. Azonnal elveszek tekintetében.

-El is fogom -biggyeszti le rózsaszín ajkát -De kérlek ne légy féltékeny. Tudod hogy téged szeretlek.

-Nem vagyok féltékeny! -húzom fel orromat. Én? Féltékeny? Hah, miket nem mond! 

-Akkor meg ne hisztizz, és légy férfi -még közelebb bújik hozzám és úgy suttog a fülembe -Pont olyan mint tegnap este, Oppa.