Szomszédok [Sope] /BEFEJEZETT/

😄😄😄

Odalent kezdenek gondok adódni, de mozdulni sem bírok. Yoora lefelé dübörög a lépcső, de nem úgy tűnik mintha Yoongi nagyon zavartatná magát. Mi a fasz?

Y O O N G I

Nem tudom mi ütött belém, hogy erre vetemedtem, annak ellenére hogy tudtam itt van a lánya is. Muszáj volt mosolyognom arckifejezése láttán, de zavarát hamar felváltotta egy nagyon-nagyon perverz vigyor. Mi történik?

-Gyakorolsz estére? -búgja szexi hangon a fülembe.

Most rajtam a sor, hogy döbbenten nézzek rá. Ebbe meg mégis mi ütött? Egész eddig még a szex vagy bármilyen szexhez kapcsolódó szó hallatán is elpirult, most meg nekem pirosodik az arcom egyre jobban. Vajon azt azért tudja, hogy szűz vagyok? 

H O S E O K

Ott, a konyhában állva eldöntöttem, hogy én bizony a seggemet be nem áldozom semmi pénzért. Soha. Senkinek. Semmilyen körülmények között. Még Yoonginak sem, pedig párszor már elgondolkoztam ezen az egész dolgon és voltak gyenge pillanataim, de ez most nem az volt. Az ő hátsója lesz az, amit keményen meg fognak rakni...ööö...illetve, szeretkezni fogok vele. 

Csak még szűkösebbé válik a hely nadrágomban, amikor még egyszer utoljára ujjamra harap mielőtt Yoora robbanna be a konyhába, karjai közt szorongatva szegény cicámat. Ha a macsek tekintetével ölni lehetne...

Végignéztem, ahogy Yoongi sietősen elhagyja a konyhát Yoorával a nyomában, majd nekiálltam egy kis rendet rakni. Elmosogattam a tányérokat. Letörölgettem a pultot és elraktam a tiszta edényeket. Ha Jin -a szakácsunk volt gyerekkoromban - látná, hogy milyen szép rendet tartok biztos büszke lenne rám, és adna a barackos pitéjéből. 

Kicsit elszomorodom a gondolatra, ahogy előbújnak a régi emlékeim. Akkor a Pokolba kívántam azt az életet, de most jövök rá hogy mennyire is szerettem. Mindig megpróbáltam elcsenni valamit a konyhából, de persze Jin azonnal észre szokta venni, és olyankor egy erőset csapott a kezemre fakanalával. Ezek után meg szokott dorgálni egy kicsit, de anyának sohasem mondta el, hiszen tudta hogy akkor mi várna rám. Ahogy telik az idő mindig mosolygós arca kezd kikopni emlékeimből és kicsit össze is szorul a szívem. Jó lenne vele még egyszer beszélni. 

Az emeletre indulok és már a lépcső előtt hallom, hogy a fürdőszobában milyen vad csata dúlhat. Nem is kell csalódnom. Dög fut ki hatalmas kupac habbal a fején. Ahogy belesek mi is folyhat odabent Yoongit veszem észre aki a kád mellett térdel, míg Yoora ki sem látszik a habtornyok mögül. 

-Apaa -tűnik fel egy kis kezecske és vadul kalimpálni kezd a levegőben -Képzejd Yoonji jobban tyud kacát utyányocni nájad. 

-Igazán -tettetett sértődöttséggel vonom fel szemöldökömet. 

-Még ebben is jobb vagyok nálad -kacsint rám a szóban forgó személy. 

Rossz az aki rosszra gondol...Én nagyon rossz vagyok. Gyerünk Hobi. Gondolj valami másra. Mondjuk a nagyanyádra meztelenül. Fújj. Oké. Ez kellőképp elvette a kedvemet bármitől is (egyenlőre). 

-Majd meglátjuk -mondom neki, mintegy ígéretként a jövőre nézve. 

-Vegyéj ki -nyűgösködik Yoora a vízben, amiért nem figyelünk rá. Ha itt van ez a szöszi minden figyelmemet elvonja. Borzalmas. 

Hóna alá nyúlva emelem ki a kádból a szőnyegre, majd egy törülközőt dobok a fejére. 

-Apaa-szól rám nevetve. 

-Yoongi, nem találom a lányomat. Te láttad? 

-Nem, én sem. Úristen, nézd ott meg egy szellem van -száll be ő is a játékba. 

A csöppség huhogva indul meg felénk a kezét kinyújtva. 

-Moct ejkapjak tyityeket -hörög zombi hangon. A Walking Dead ezek után tabu számára, lehet hogy már tavaly nyáron sem lett volna hagynom, hogy velem nézze. 

-Hobi én nagyon félek -bújik a hátam mögé a szöszi -Védj meg!

-Hát persze -forgatom meg szememet- Ha másra már nem tudod használni a pasidat, akkor használhatod élő pajzsnak. 

-Ki mondta hogy másra nem tudlak? -harap a vállamba, kicsi keze meg...ó, te jó ég. Egészen levándorol és amikor megtalálja amit keresett rámarkol nemességemre. 

-Yoora, apuci álmos. Neked is menni kell aludni -szabadulok ki kezei közül és kapom fel a lányomat. 

-Nyem akajok -fonja össze pici karjait mellkasa előtt és felfújja arcát, ahogy duzzog. 

-Ez nem vita tárgya -tekerem köré a törülközőt és megindulok vele a vendégszoba felé, ahol elszállásoltuk. Ilyenkor (is) jó, hogy Yoongi velem alszik, vagy valaki a kanapéra szorulna. 

Lerakom az ágyra és a bőröndjébe kezdek turkálni a pizsamája után kutatva. Továbbra is duzzog, és valamit morog apró orra alatt, amely pont olyan mint az enyém. Már mindent feltúrok mikor végre a kezembe akad a hercegnős pizsama. Diadalittas mosollyal kelek fel és adom rá Yoorára. 

-Most pedig alvás -emelem fel a takarót hogy bemásszon alá.

-Nyem nyézhetyek tyévét? -néz rám édesen. Már tökéletesen tisztában van vele, hogy mivel kenyerezhet le. 

-Jó -sóhajtok fel, majd a tévéhez csoszogok és bekapcsolom -Ez jó lesz? 

Valami furcsa mese megy, amiben pici kék emberkék futkoznak. Az életbe nem láttam még azelőtt, de gondolom biztos jó.

-Igeeeny -mosolyog fáradtan.

Az ágyához lépek és megsimogatom a haját. Olyan kis pici, és olyan édes. Ő a mindenem. Ha vele bármi történne, képes lennék az egész világot felégetni. 

-Aludj jól -puszilom meg feje búbját. 

-Tyi ic.

Látom rajta, hogy fáradt és biztos vagyok benne hogy nemsokára elalszik a mesén. Majd később visszajövök és lekapcsolom a tévét.

Az ajtóból még visszafordulok és boldogan figyelem. Sajnálom, hogy ma nem fordítottam rá annyi időt amennyit megérdemelt volna, de van még valaki akivel nagyon fontos dolgot kell elintéznünk ma éjjel.

Trollolollo. El sem hiszem milyen gonosz vagyok. XDD Ha minden jól megy, akkor következő rész holnap. 😘