Szomszédok [Sope] /BEFEJEZETT/

Is

Nehezen ugyan, de kezdek magamhoz térni az aprócska ablakon beszűrődő kósza fénysugarak hatására. Az első amit felfedezek, hogy a párnám sokkal keményebb mint szokott lenni, a második felfedezésem hogy a farkam áll mint a cövek. Ó, és a harmadik a kedvencem. Valami kemény nyomódik neki a hátsó felemnek. 

Imádkozom, hogy csak az ágyban hagyott cipőm legyen az és ne valami, esetleg valaki más legyen az. De ahogy felpattannak a szemeim és meglátom az engem ölelő karokat minden reményem elszáll. Még csak nem is a hálóban vagyok hanem a fürdőszoba hűs kövén, amitől kiráz a hideg és még jobban belebújok a pulcsiba...ami (milyen meglepő) nem az enyém. Nagyon remélem, hogy az ingem is megvan valahol, mert elég sokba fájt nekem, és annyira jól áll, hogy vétek lenne, ha nem látna benne többet az emberiség. 

Azt hiszem, hogy azt mondanom sem kell mi volt a reakcióm amikor szembe fordultam az engem plüssmacinak használó egyénnel. Aztán beugrott minden. A klub. A zöld kis italok. A tánc. Taehyung. Majd Yoonngi. Azt mondta, hogy engem akar... Én meg... Te jó ég. Másra sem vágyom, mint hogy megnyíljon alattam a föld és mindenestül elnyeljen engem. Ha lehet akkor hadd kerüljek a Pokol legmélyebb és legsötétebb bugyrába, hogy soha ne találhasson több rám, és ne kelljen majd a szemébe néznem. 

Lehunyt szemhéja enyhen megremeg mikor mozgolódni kezdek, de továbbra is egyenletesen szuszog kicsit elnyílt ajkakkal. Szerintem senki sem tudna nekem most nála édesebb teremtést mutatni. Lejjebb vándorol a tekintetem, és sokként ér a felismerés hogy tényleg nem egy cipő volt az ami a fenekemet nyomta. Bezony. Yoonginak is akadtak ,,aprócska" problémái. De vigasztalásul szolgál hogy amúgy is vékony pólója felcsúszott alvás közben így tökéletes rálátásom nyílik izmos hasára. Nem azt mondom, hogy sokat sportolhat, de azért eléggé lapos neki ahhoz hogy látszódjon; nem hanyagolja el a testét. Vágyakozva nyalom meg ajkamat, majd abban a minutumban már vágnám is fejbe magam, amiért ilyen hülye vagyok. 

De most akkor mi is van? Tegnap majdnem lefeküdtem vele. Azt mondta kellek neki. Én nem mondtam neki semmit. RÁM MÁSZOTT. Majdnem dugtunk. A SZOMSZÉDOK IS SZOKTAK DUGNI, NEM? 

Megpróbálok kibújni karjai közül, és nagyon úgy tűnik, hogy sikerül is. Míg meg nem ragadja a kapucnimat és ránt vissza magához. 

-Hova mész, nyuszi? -kérdezi rekedtes hangon amitől azon nyomban képes lennék elcsöppenni. Újra átkarolja a derekamat és egy puszit nyom nyakam hajlatába. Beleborzongok ajkának érintésébe, amit halk kuncogással nyugtáz. 

Már becézget is. Mi a fasz van, ember? Lehet hogy neki is megártott a tegnap éjszaka? 

-Csak szomjas vagyok -motyogom zavartan. Mióta is kell neki elszámolnom, hogy mikor mit csinálok a saját házamban? Huh. Nyugi, Hoseok. Legalább annak örülj hogy még nem hozott fel (annyira nagyon) kínos témákat. 

-Nem csodálom. Tegnap a gyomrod egész tartalma a cipőmön kötött ki. 

Hideg keze besiklik a pulcsim (igen, az enyém) alá és hosszú ujjaival apró köröket rajzol derekamra, míg én megszégyenülve fekszem mellette. Mit mondhatnék? Hogy sajnálom? Addig oké, hogy rém kínos nekem a szituáció, de a megbánás szemernyi szikrája sincs bennem. Ha nem lenne most is mellettem már hangosan hahotáznék, mert valamilyen szinten megérdemelte. Kellett neki utánam koslatnia, meg egyfolytában okoskodnia. 

-Majd kimosom a cipődet -nyögöm ki nagy nehezen végül. 

-A saját kis kezeddel valamelyik patakban? 

-A szomszédod vagyok és nem a rabszolgád. 

-Szeretnél az lenni? Mondjuk a szexrabszolgám? 

-Álmodozz csak -forgatom meg szememet, annak ellenére hogy nem látja. 

-Legédesebb álmomból keltettél fel. Éppen alattam nyögdécseltél, én pedig keményen...

-OKÉÉÉ, elég ennyi a csodálatos álmodról ami álom is marad -szakítom félbe, mert félek ha folytatná akkor pici Hobi felrobbanna. Így is alig bírok vele Yoongi közelsége miatt és a nadrágom eléggé szűkössé vált mostanra, de amíg a drága szomszédom nem szándékozik haza menni nem tudok tenni semmit. 

-Naaa, pedig most jött volna a jó része amikor a farkammal...

-Mit nem értesz abból, hogy elég lesz már? 

-Olyan ünneprontó vagy. Én itt ki akarom tárni feléd a szívem, és te meg sem hallgatsz. 

-Mert tudom hogy csak a lábamat akarod széttárni. 

-Azt ne mondd, hogy nem akarod széttenni nekem. 

-Hát pedig nem szándékozom -nevetek fel. 

-Akkor majd megváltoztatom róla a véleményed. 

-Sok sikert hozzá. 

-El sem hiszed micsoda öröm lesz, amikor már könyörögni fogsz nekem. 

Kibontakozom öleléséből és nehézkesen ugyan, de talpra állok a mosdókagylóba panaszkodva. Széles mosollyal az arcomon nézek le rá, ahogy kezeit tarkója alá téve vigyorog. 

-Koppanni fogsz pici fiú -kacsintok rá. 

-Egy hónap sem kell. 

A fejemet rázva hagyom magára, és hagyom hadd élje bele magát a dolgokba. Engem ugyan nem fog senki seggbe rakni. 

Hjaj, nem bírtam magammal muszáj volt kiraknom ma.  Viszont a napokban lehet hogy ismét csak részlettel jelentkezem.
Cép napot! <(‾︶‾)>