Szomszédok [Sope] /BEFEJEZETT/

✴ Örülök...✴

Az első estét amit nálam töltött könnyedén megúsztam, egyszerűen csak kulcsra zártam az ajtót és mit sem törődve a dörömbölésével másztam be puha ágyamba. Fenyegetőzött, hogy el fog fenekelni, aztán jött az a duma hogy ennek ilyen meg olyan súlyos következményei lesznek, de azt hiszi hogy én majd félek tőle? Na jó, talán egy pindurit igen.

Attól tartok azonban, hogy a mai estém sokkal nehezebb lesz. Yoongi volt szíves egy csataüvöltéssel és a macskámmal a hóna alatt berontani a szobámba amint kinyitottam az ajtómat. Még alig nyitottam ki a csipámat erre ő meg már egy plédből készített köpenyben és alsóban parádézik. Hát megveszett ez?

Nem azt mondom, hogy nem tetszik a látvány, de legalább tudnám normálisan kinyitni a szemem és ne csak egy kis csíkot látnék belőle.

-Ez már az enyém -lóbálja meg a kulcsot szemem előtt egy diadalittas mosoly kíséretében, miután sikeresen kilopta a zárból. Aish.

-Pompás, akkor szobát cserélünk -villantok rá egy kis mosolyt.

-Neeem, te is tudod, hogy...-inkább faképnél hagyom és a fürdőbe megyek. Hallom hogy követ, ennek ellenére becsapom magam mögött az ajtót, és gyorsan ledobálom magamról a pizsamaként funkcionáló ruhadarabokat, hogy aztán beálljak a zuhany alá. Hideg vízzel gyötröm testemet és imádkozok hogy fel tudjak végre ébredni rendesen.

-Eszednél vagy? -szorítom magamhoz a zuhanyfüggönyt amikor az a barom belép és...vetkőzni kezd. Mondjuk az erős kifejezés, mert összesen egy boxer van rajta meg a csináld magad-köpenye. De még így is tátott szájjal nézem ahogy a testét fedő textilek a földre kerülnek.

-Gondoltam megspórolhatnánk egy kis vizet azzal hogy együtt zuhanyzunk -és még van képe ártatlanul rám mosolyogni mikor beáll mellém.

SZENT. SZAR. A kibaszott szívem a kibaszott torkomban dobog. Gyorsan a lábamat kezdem bámulni, még mielőtt tekintetem olyan helyekre tévedne ahová nem kéne neki. Halkan dudorászni kezd és teljesen otthon érzi magát.

Ajkamat beharapva, félve pillantok fel rá és magamban hálát adok Istennek amiért imáim meghallgattattak, mert háttal áll nekem. Hm. Milyen kis kerek segge van.

Alaposan megnézhetem magamnak végre, mert azzal van elfoglalva hogy az egész flakonnyi tusfürdőmet magára kenje. Tetőtől talpig végig mérem még mindig a zuhanyfüggönyt szorongatva magam előtt. Igen, kerek gömbjeinél ismét elidőzik tekintetem de ahogy feljebb téved tekintetem elakad a lélegzetem.

-Yoongi -húzom végig ujjbegyemet az egyik hosszú hegen amely egész hátán átível.

-Ja, csak az -fordul felém fintorogva.

-Mi az hogy csak...? -nyelek nagyot. Az egész hátát keresztbe-kasul hegek borítják, számtalan van belőle és egyik hosszabban húzódik mint a másik és ő csak annyit mondd, hogy ,,csak az"?!

Óvatosan fogja meg kezemet és vezeti nyakára. Tágra nyílt szemekkel meredek a vékony hegre amit egész eddig észre sem vettem. Hogyhogy nem fedeztem fel még eddig?

-Örülök hogy nem véreztem el akkor az egyik sikátor sötétjében -suttogja félig lehunyt pillákkal -Akkor most nem lehetnék itt.

Kezei derekamra siklanak és közelebb húz magához. Könnyes szemmel bújok el nyakában és ölelem magamhoz.

-Mi történt? -kérdezem halkan és nem is számítok arra hogy választ kapok. Hosszú percekig csak a zuhanyrózsából zúduló víz csobogása hallatszik, míg végül meg nem szólal.

-Apa nem akarta, hogy szégyent hozzak rá azzal hogy a saját nememhez vonzódom. Megpróbálta ,,kinevelni" belőlem. Amikor rájött hogy nem sikerült neki...-megremeg teste ahogy felidézi az emlékeket én pedig ösztönösen erősebben szorítom magamhoz.

Örülök, hogy nem sikerült... Hangosan ugyan nem mondom ki, de ezen a véleményen vagyok.

Újabb kis szösszenet, ami csak úgy hirtelen pattant ki a fejemből.
┬┴┬┴┤ (· _├┬┴┬┴