Szomszédok [Sope] /BEFEJEZETT/

Teljesen

Belenyúltam a gőzölgő vízbe, de szinte azonnal sziszegve húztam vissza a kezemet a hirtelen fájdalom miatt, amit a forróság okozott.
Dög a mosógép tetején ült és lustán nyalogatta mancsát, miközben fél szemmel engem nézett. Tudta, hogy valamit forralok ellene. Így is van. Itt az ideje, hogy a kis büdös szőrgolyó megfürödjön, mert már nem bírom elviselni a bűzt amit áraszt.
Engedtem még a kádba egy kis hideg vizet, majd újra le ellenőriztem a hőmérsékletet, amit most megfelelőnek ítéltem.
-Gyere, cicus -fordultam Dög felé, de neki már csak hűlt helyét láttam.
Keresésére indultam a lakásban, minenhova bekukkantva. Az udvarra nem mehetett ki, hiszen minden ajtó és ablak zárva van. A szobámban néztem meg először, mert ott szeret legjobban heverészni az ablak párkányomban. Nem volt ott.
Végig jártam az egész földszintet, majd az emelet nagy részét is, és már csak egy szoba maradt. A vendégszoba, aminek ajtaja résnyire nyitva volt, mikor megközelítettem.
Óvatosan nyitottam ki, éppen csak annyira, hogy beférjek rajta.
Nagyot kellett nyelnem, amikor szemem végre hozzá szokott a szobában uralkodó félhomályhoz, és felfogtam az elém táruló látványt. Yoongi egy szál alsóban szuszogott az ágyban belegabalyodva a takaróba, Dög pedig a lába mellett dorombolva nézett rám.
Megközelítettem az ágyat, ő meg sárga tekintetét végig rajtam tartotta.
-Márpedig nem maradsz ilyen büdös -morogtam orrom alatt.
Csak pár lépésre voltam az ágytól. A macska meg én farkasszemet néztünk. Azt hitte a kis bolhazsák, hogy nyerni fog, de téved. Velem szemben csak veszíthet.
Magabiztos mosoly ült ki arcomra.
De én tévedtem.
Úgy gondoltam hogy onnan ahol állok könnyedén el tudom kapni ha ráugrom a pimasz szörnyetegre, de nem számítottam arra, hogy a talpam alatt lévő szőnyeg kicsúszik alólam, én pedig majd hatalmas lendülettel esek az ágyra. Egyenesen RÁ. Na, nem a macskára. Hanem a kék hajú fiúra, aki álmosan pislog rám, majd incselkedve vonja fel szemöldökét.
-Nem hittem volna, hogy ilyen hamar rám veted magad.
Arcom színét még egy érett paradicsom is megirigyelné, olyan vörösre vált.
-N-nem...én nem.
Puszta dadogásra tellik tőlem, és valószínűleg szánalmasan festek tehetetlenségem közben.
-Mi nem, Hobi?
-Nem akartam...
-Dehogynem akartad.
Hatalmas mosoly kúszik ajkára ahogy közelebb hajol hozzám. Csak néz rám azokkal a szépséges szemeivel, míg én ajkán legeltetem tekintetem.
De végül csak sikerül összeszednem magam.
-Csak a macskát kerestem. Itt volt veled. Őt akartam elkapni, de véletlenül rád estem. Bocsánat.
Válaszra sem várva hagyom magára, és éppen időben lépek ki ahhoz, hogy lássam ahogy hátsóját billegetve sétál be a fürdőbe Dög.
-A kurva...-kezdtem szitkozódni. 
Besiettem utána, és be is csaptam az ajtót, hogy biztosan ne tudjon kijutni mégegyszer.

***
Vagy egy órával és számtalan probálkozással később végre megfürdött az a kiállhatatlan szőrcsomó, meg én is. Dühösen és vizesen capflattam ki a fürdőből.
-Te meg mit nézel?
Idegesen mordultam rá a szemközti falnak lazán támaszkodó Yoongira, aki jót mulatott látványomon.
-Azt hittem a macskád fürdeted -vonja fel szemöldökét kaján vigyorral az arcán.
-Így is volt -húzom fel orromat. 
Dög jön ki nyávogva ebben a pillanatban, még mindig csurom vizesen, majd megvető pillantást vet rám és dorombolva dörgölőzik Yoongi zokniba bújtatott lábához.
-Te áruló -sziszegem neki és puffogva menetelek a szobámba. 
Ledobom magamról a vizes gönceimet, helyettük pedig egy szürke mackót veszek fel. Gombóccá gyűröm a lehajigált cuccaimat és egy nagy sóhajt megeresztve indulok vissza a fürdőbe. 
-Máris levetkőzöl nekem?-nyalja meg ajkát Yoongi amint kilépek a folyosóra.
Ó, én is szívesen eljátszadoznék a szájával. 
-Álmodozz csak -forgatom meg szemem.
-Te szoktál rólam. 
Honnan tudja?  😂 Kezdek aggódni, hogy esetleg valami médium aki belelát a fejembe...
Lepillantok rá. A földön ülve dögönyözi a macskámat aki hangosan dorombol neki. Hát még ő is elhagy. 
-Yoongi, szerintem ezt is a kolbászos pizsidben álmodtad. 
-A kolbászom szeretnéd?-kacsint rám.
-Jaj, fogd már be... -toporgok idegesen, vöröslő arccal. 
-Csak ha betömöd a számat.
-Ez megfelel? -emelem fel a kezemben lévő víztől csöpögő csomagom. 
-Én valami hosszúra gondoltam-harapdálja ajkát. 
A nadrágomban kezdenek nem kis gondok támadni.  Ez beteg.  Ez őrült.  Ez...megőrjít. 
Inkább berohanok a fürdőbe és az ajtót magamra zárva lépek a tükörhöz. 
Az arcom kipirult, a szemem csillog, a számat pedig már vörösre harapdáltam ezidőre.
Nagyon nem lesz ez így jó.