Szomszédok [Sope] /BEFEJEZETT/

Vegytiszta boldogság

És még ma elkészültem vele. 😍😍😍 El sem hiszem. Viszont arra nem volt időm hogy többször is átnézzem ezért az esetleges helyesírási hibákért előre is elnézést kérek.
Jó olvasást manócskák, és szép álmokat! 💙

Hoseok hamar álomba merült miután már nem remegtem és megnyugodnom is sikerült végre, a látszat ellenére a lelkemben azonban háború dúlt. Ahogy a kinti tájat fürkésztem az ablakon keresztül, a ragyogó Hold fényében egyre csak gondolkoztam. Tudtam, hogy nem maradhat ez így sokáig, hiszen előbb vagy utóbb meg fogja kérdezni hogy miről álmodok mindig, ami miatt ilyen zaklatott állapotba kerülök. Mégis hogy nézzek azok után a szemébe, hogy elmondom neki; a múltam kísért és az amit tettem. Hogy mondjam el hogy a saját húgomat...hogy én...

Inkább nyakába temetem arcomat és hallgatom egyenletes, halk szuszogását, de az idő lassan telik álom pedig nem jön a szememre. Az agyam sikít hogy csináljak már végre valamit, és már én is a hajamat tépném csak ne kelljen arra gondolnom hogy mi lesz majd. 

Óvatosan bújtatom ki kezemet Hobi feje alól, hogy aztán egy lágy csókot lehelve édes arcára hagyjam magára.
Összeszedem a szerteszét heverő ruháimat és csendesen lopózok le a nappaliba, hogy ott felöltözzek és a cipőmet is felvéve indulhassak útnak.

H O S E O K

Reggel álmosan tapogatózom Yoongi után, hogy hozzá bújhassak még egy kicsit, mielőtt kikelnénk az ágyból és kezdetét venné egy újabb gyötrelmekkel teli nap. Azonban kezem csak az ágyneműt találja. Kipattannak szemeim és nézem az ágy másik felét amely teljesen üres, csak a gyűrött lepedő jelzi, hogy korábban aludt ott valaki.

Lábaim a hideg parkettán nyugszanak mikor az ágy szélére ülök hogy össze szedjem magam egy kicsit.  Merre lehet Yoongi? 

Mielőtt még a keresésére indulnék lábamat papucsba bújtatom és egy meleg pulcsit is magamra rángatok. Meg lehet fagyni ebben a lakásban, és most nincs itt akihez hozzá tudnék bújni hogy egy picit felmelegítsen. 

Az emelet összes szobáját végig járom, de csak egy morcos Dögöt találok, aki méltatlankodva nyávog, amiért felébresztettem. Kiengesztelésképp felkapom és simogatni kezdem, míg vele együtt folytatom az utam ami a konyhába vezet. 

A nappaliban sincs egy árva lélek sem amikor keresztül masírozok rajta, ahogy a konyhában sem találok senkit. Hazament volna? Elriasztottam a horkolásommal?  Vagy úgy gondolta, hogy mégsem szeretne velem lenni? 

Szomorúan ugyan, és kicsit félve is hogy ismét magamra maradtam, visszamegyek a szobámba és Döggel együtt heveredem le az ágyra. Mára lustálkodást ítélek magamnak napi teendőként, amíg meg nem érkezik Yoora. Alig várom hogy újra lássam már az én kis csöppségemet. 

Y O O N G I

Mivel voltam szíves reggel hatkor teljesen meggondolatlanul elvágtatni otthonról (igen, mert ahol Hobi van ott van az én otthonom), így két órát kellett várnom mire megcsináltathattam amit elterveztem. Addig is nem tudtam mást csinálni, mint mászkálni fel s alá, miközben a tököm is lefagyott. Mikor lett ilyen baszottul hideg? 

Negyed tízkor végre kiléphettem a bolt ajtaján, és zsebre dugott kézzel indultam el hazafelé hogy megnézhessem majd Hobi reakcióját amikor meglátja mit is tetettem magammal.

A mosolyt, amely nem volt gyakori kiegészítője arcomnak, most le sem lehetett volna vakarni az arcomról. Boldogan néztem ahogy a Nap egyre magasabbra kúszik az égen, és élveztem ahogy fokozatosan melegíti fel a levegőt, lényegesen kellemesebbé téve reggeli sétámat. A város is még csak ekkor ébredezett igazán. Emberek rohantak el mellettem kávét szorongatva a kezükben, idegesen telefonálgatva vagy éppen egy taxi után kiabálva. Gyerekek futottak az utcán egymásnak kiáltozva és hangosan sikongatva valószínűleg örömükben, hiszen a nyár az övék, míg a felnőtteknek továbbra is dolgozniuk kell. Szívem szerint én is csatlakoztam volna hozzájuk, hiszen az én gyermekkoromból a kacagás és a szórakozás mind-mind kimaradt.  Egyetelen barátom volt, az pedig a magány.