Szomszédok [Sope] /BEFEJEZETT/

Egy kis huncutság

Becsukom Yoora szobájának ajtaját és lábujjhegyen osonok a hálónk felé, igyekezvén a legkisebb zajt csapni. Nem tudom mi fog majd még rám várni az este folyamán, emiatt egy kicsit félek is kinyitni a barnára mázolt ajtót.

Kezeim már a rézszínű kilincsen pihennek, míg próbálom rávenni magam hogy lenyomjam végre. Yoongi már nem egyszer hangoztatta, hogy meg fogja szerezni magának a hátsó felemet márpedig azt nem hagyhatom. 

A kilincs kattan egyet, az ajtó pedig halkan nyikorog a zsanérokon. Tekintetem végig futtatom a szobán, melyben az egyetlen fényforrás az ablakon beragyogó Hold. Ruhák hevernek szerte a szobában, néhol kisebb könyvkupacok is vannak, hála nekem. Az egyik sarokban ott van Yoongi sporttáskája, amiből még nem volt ideje kipakolni. Az ágyon pedig ott van maga a szöszi. A Hold ezüstös fényében fürdik az arca miközben az ágyon heverészik, kezében a telefonjával. 

Megköszörülöm a torkom annak érdekében, hogy észrevegye; már nem csak egyedül van a szobában. Érdeklődve pillant fel rám, majd egy kacér mosollyal arcán ül fel. Haja a szélrózsa minden irányába meredezik kócosan. 

-Na végre -nyújtózkodik, hogy a telefonját az éjjeli szekrényre tehesse, majd egy kecses mozdulattal felpattan az ágyról. 

-Nem csak te létezel a világon -nevetek rá. 

-Márpedig én nem osztozkodom -vet rám egy sokat sejtető pillantást. 

Felém mozdult és lecsapott ajkaimra. Viszonoztam minden egyes mozdulatát. Csókja követelőző volt és vad, mint maga a személyisége. Megragadtam a pólójánál fogva és még közelebb húztam magamhoz. Lágyan harapott ajkamba bejutást kérve mire én megadóan ejtettem le államat nyelve pedig azonnal átcsusszant szájüregembe. Nem tudtam betelni vele. Olyan puhák és végtelenül édesek voltak ajkai. 

Egy kicsit elváltam tőle, hogy vágytól elködösült szemébe nézhessek. Csóktól duzzadt ajkai vonzották a tekintetem. Ha ma éjjel nem leszel az enyém, Min Yoongi, abba bizony belehalok. 

Kezeimet combja alá csúsztatva egy könnyed mozdulattal emeltem ölembe, még csak nem is tiltakozott ellene és amikor ajkunk találkozott a testem ismét érzelmekkel telt meg. A csókunk maga volt a gyönyör, és a szívem is belesajdult, hogy meg kell szakítanom. Óvatosan fektettem Yoongit az ágyra. Fölötte állva néztem le gyönyörű arcára és nyaltam végig ajkamon. 

Y O O N G I

Immár pólójától megszabadulva térdelt fölém. Imádattal néztem izmai játékát feszes bőre alatt. Szükségem volt rá, a közelségére, hogy érezzem mellettem van és szeret engem. Karomat nyaka köré fontam egy csókba invitálva mézédes ajkát. Kezdeti félelmeim ellenére kezdtem felszabadulni. Nyelveink lágy tánca is vad csatává vált, ahogy a szenvedély tüzében forrtunk. Elektromosság szikrázott köztünk, és az ablakon beáramló hűs szellő ellenére is egyre melegebb lett a szobában. 

Testünk összefonódott, miközben lehámozta rólam a pólómat majd a nadrágomat is. 

-Te nem hordasz alsót? -harapta be ajkát és úgy pillantott végig mostanra meztelenné vált testemen. Már rég túl voltam azon, hogy elpiruljak tekintetének hatására. Ruháimmal együtt minden gátlásomból is sikerült kivetkőztetnie. 

-Így egyszerűbb a dolgod. 

Oldalra döntöttem a fejemet és a legártatlanabb mosolyomat mutattam meg neki, míg lábaimmal indaként fontam körbe keskeny csípőjét. Egyszerre nyögtünk fel mikor lüktető vágyaink összesimultak. Csak egyetlen vékony textil választott el minket én pedig már azt is a Pokol legmélyebb bugyrába kívántam. 

-Milyen türelmetlen vagy -harapta meg a kulcscsontomon feszülő vékony bőrt. Ha így játszunk, ám legyen. Mikor legközelebb nyakam puha bőrébe harapott, rövid körmeimmel végigszántottam háta ívén. Egy halk mordulást kaptam tőle válaszként, majd még egy lila folttal gazdagodott hófehér nyakam. 

Ahogy egyre többször, és egyre több helyen érintette meg vágytól izzó testemet sóhajaim betöltötték a szobát. Érintése nyomán izzott a bőröm, pillantásától elégtem és új emberként bontakoztam ki hamvaimból. Ő volt számomra a megváltás. Ő volt a jövőm. 

Újabb és újabb csókban forrtak össze ajkaink majdnem teljesen elvonva a figyelmemet a fájdalomról ülepemben amit hosszú ujjai okoztak, mégis legördült egy könnycsepp az arcomon, majd még egy. Biztatóan kulcsolta össze ujjainkat, tudatosítva bennem; ha vele vagyok nem érhet baj. 

A fájdalom helyét lassacskán vette át a kéj, amely virágot bontott bensőmben és végigsugárzott egész testemen. Kiengedtem a hangomat, egyre hangosabban nyögtem keze munkája nyomán. Most már őt akartam. Magamban.
Mintha csak hallotta volna néma könyörgésemet kihúzta belőlem művészien finom ujjait, az üresség érzetét hagyva bennem. 

-Vigyázni fogok rád -ígérte nekem egy lágy csók kíséretében. 

A lepedőbe temetve arcomat igyekeztem visszafogni a belőlem kikívánkozó fájdalmas hangokat, amit a méretével okozott nekem mikor teljes hosszával eltűnt bennem. A nevemet suttogta, és a testemet becézgette apró puszikkal és lágy simogatásokkal. Vadságunk elillant egy kis időre, de csak hogy utána újult erővel támadjon fel bennünk újra. Kitöltött engem, és egésszé tett. Vágytól felhevülve vonaglottam mikor eltalált bennem egy pontot, amitől egész testem bizseregni kezdett.  Onnantól fogva már nem volt megállás. Egyre vadabb és vadabb tempóra ösztökéltem, míg a beteljesülés hajszoltuk. Izzadságtól csatakos testünk összesimult. Nem tudtam volna megmondani hol ér véget az ő teste, és hol végződik az enyém. Nem akartam hogy szétváljunk egy percre is. 

Zihálásunkat és bőrünk ütemes csattogását visszhangozták a falak. Hobi még egy utolsót lökött csípőjével, majd szerelmének édes nedvét belém engedte. Ez már nekem is túl sok volt, még a lábujjaim is begörbültek a gyönyörtől, arcom nyakába temetve élveztem hasfalamra. 

Fáradtan tekintettem immár sokadszorra a mai este folyamán szemébe, amelyben a végtelen szerelmet láttam. Csókot hintette a nyakamon lévő hegre, majd csóktól duzzadt ajkaimra is. 

-Szeretlek -suttogta, amikor legördült rólam. Még mindig kissé kapkodva szedtük a levegőt, szorosan egymás mellett feküdve. 

-Én is szeretlek -bújtam hozzá még közelebb, érezni akartam még teste melegét. Átkarolta derekamat és arcát a hajamba fúrta. Hipnotikus hatással volt rám ahogy figyeltem egyenletesen emelkedő, majd süllyedő mellkasát. Pilláim lassan kezdtek lecsukódni, és képzelem milyen kielégült arcom lehetett miközben igyekeztem átlépni végre Álomországban, de még mielőtt megtehettem volna Hoseok hangját hallottam meg. 

-Szerinted látott mindent? 

-Hm? -pislogok rá. 

-A macska -mutat a sarokban, ahol tényleg ott heverészik a kis szörnyeteg és önelégült fejjel bámul ránk, mintha csak tudná hogy róla folyik a társalgás. 

-Aish. Megölöm azt a Dögöt -rántom magunkra a takarót. 

-Ne bántsd -kuncog mellettem -Ő úgysem csinálhat ilyet.

Válaszként csak morgok egyet és bólogatok. Mondjuk ez egy erős kifejezés volt arra, hogy éppen csak megmozdítottam a fejem. 

-Mellesleg -suttogja a fülembe -Én nyertem. 

Erre már végképp nem reagálok, mert elnyom az álom.