Szomszédok [Sope] /BEFEJEZETT/

Ketten (2)

És kész.
El sem hiszitek mennyit agyaltam azon, hogy hogyan is kivitelezzem ezt az egészet, de megszületett.
Ugye tudjátok hogy ez az utolsó előtti rész? 😭😢 Fáj a szívem ha csak belegondolok...
De még mielőtt a fájó szívem elfeledtetné velem...
Arra lennék kíváncsi hogy mi az ami nem derült ki számotokra a történet során, és ha van kérdésetek bármivel kapcsolatban, akkor azt írjátok le, mert a kérdéseitek alapján tervezem megírni az utolsó részt, illetve lezárni a történetet.
Aztán pedig jön a *tütürütütütü* "Házasok".
Bezony, bezony. Ez lesz a címe. 😙😂💞

H O S E O K

A hajó, amely a Hableány nevet viseli, hatalmas zajjal futott ki a kikötőből, velünk a fedélzetén. Yoongi derekát ölelve néztem az eget amelyen lassan már megjelentek az első csillagok, hogy beragyogják az esténket. Szegénynek még fogalma sincs róla, hogy valójában mit tervezek, de nem olyan sokára úgyis meg fogja tudni, akár akarja, akár nem. 

-Ezt szervezted egész nap? -fordul meg karjaim közt, hogy a szemembe tudjon nézni. 

-Majdnem -mosolygok rá -A hajókázás csak egy része a dolognak. 

Nagyon remélem, hogy azzal amit tervezek nem fogom elriasztani, és nem akar majd sikítva elrohanni. Nem akarom megerőszakolni meg ilyenek, szó sincs ilyenről. Pont az ellentettje, olyan romantikus próbáltam lenni, amennyire csak tudok. Hogy mi sült ki belőle, az majd kiderül. 

Y O O N G I 

Elhalkul, végül pedig majdnem teljesen meg is szűnik a zaj amit a hajó egészen eddig keltett. A menetszél csípős hideg, a hajamba kap és összeborzolja a gondosan beállított tincseket. Hobi ölelő karjai körül vesznek és élvezhetem testének melegét. 

A part egyre távolabb kerül tőlünk,  a tenger akár a sötét tinta, hullámzik körülöttünk és elnyel minden fényt, amit a csillagok nyújtanak. 

-Na jó, a végtelenségig fogunk hajókázni? -szólalok meg, mikor már egy jó fél órája hajókázunk, láthatólag minden cél nélkül. 

-Nem -kuncog a fülembe Hoseok, amitől megborzongok -Nagyon türelmetlen vagy. 

-Csak kíváncsi vagyok. 

Grimaszt vágok, mire egy újabb nevetést kapok válaszul. 

-Nézz előre -fordít meg és szorosan hátamhoz simul felsőtestével, míg ujjával valahová a távolba mutogat -Ott az úti célunk. 

-A messzi távolba utazunk? A végtelenbe és tovább? 

-Nagyon vicces vagy -vág le nekem egy tockost -Van ott egy sziget.

-Egy láthatatlan sziget? 

-Yoongi -szól rám most már kicsit ingerülten.

-Jó, rendben -emberelem meg magam egy egészen kicsit -Na és mit csinálunk azon az egyenlőre még láthatatlan szigeten? 

-Egyenlőre láthatatlan, de ezen kívül lakatlan is.

-Nagyon remélem, hogy nem azért lakatlan mert kannibálok vannak valahol, eldugott barlangokban.

-Ne aggódj, voltam itt a délelőtt -bújik még közelebb hozzám, arcát a nyakamba temetve. Megborzongok ahogy orra hegyét végig húzza vékony bőrömön.

-De az fényes nappal volt.

Irtózom még a gondolattól is, hogy egy olyan szigeten kell majd mászkálnom, ahol az erdőben akár hatalmas kígyók vagy különböző undorító teremtmények is lehetnek. Meg akar ölni engem Hoseok, vagy mi van?