Szomszédok [Sope] /BEFEJEZETT/

Rendben

-Apa! Apa! Apa! -zeng az egész szoba egyetlen kislányom hangjától, miközben megállás nélkül ugrál az ágyon, néha még a lábamra is ráugorva.

Akármennyire is szeretem, most nagyon szívesen lelökném az ágyról, hogy nyugodtan aludhassak tovább Sugával. Az éjjeli szekrényen lévő óra számlapja még csak hajnali 4:22-t mutat.

Yoongi is mocorogni kezd mellettem halkan morogva. Ha nekem borzalmas, hogy ilyenkor fent kell lennem akkor neki milyen lehet? Hiszen amint alkalma nyílik rá azonnal megy aludni még nappal is.

-Igen, egyetlenem? -fúrom a fejemet a párnámba.

-Tyudod milyeny nyap vany? -ugrál az ágyon továbbra is izgatottan.

-Milyen? -dühöng Yoongi.

-A szüjinyapoom -visítja a lány.

-Fantasztikus -húzza fel feje búbjáig a takarót Yoongi és elbújik az ágynemű között.

-Mity kapok? Mity kapok? -ujjong megállíthatatlanul.

-Mindjárt két nagy pofont -hallatszódik Suga hangja tompán a takaró alól.

Yoora könnyes szemekkel néz rám majd a mackóját szorongatva kifut a szobából.

-Most ezt miért kellett? -kiabálok rá a takarókupacra.

-Mert utálom ha felébresztenek -kukcskál ki álmosan a takaró közül, szemét olyan kicsire húzza össze hogy alig látszik.

-De ő még kisgyerek, Yoongi! Ha így beszélsz vele akkor csak megbántod.

-Az élet nehéz, szokja meg.

-Egy farok vagy! -kelek fel az ágyból.

-Na, ne haragudj -dobja le magáról a takarót. Csípőre tett kézzel állok meg az ajtóban és fordulok felé. Elég nehéz rá haragudni ahogy meztelenül közeledik felém arcán felénk mosollyal.

-Sajnálom -bújik mellkasomhoz -Te is tudod milyen nyűgös tudok lenni.

Jóleső borzongás fut végig rajtam, ahogy fedetlen testünk egymáshoz simul.

-Kérj tőle bocsánatot.

-Muszáj? -puszil a mellkasomra.

-Nem kellett volna bunkónak lenned és akkor most nem kéne bocsánatot kérned -vonok vállat és továbbra sem viszonzom ölelését.

-Megyek már, megyek -sietne el mellettem, de kezénél fogva megállítom és jelentőségteljes pillantást vetek altestére melyet még mindig nem fed semmi -Jaj, hupsz.

Nevetve indul meg a ruháink felé és felkap egy random nadrágot, ami nem mellesleg az enyém. Mit sem törődve vele húzza magára. Na jó...rajta jobban tetszik.

Yoonginak végül sikerül kibékítenie a kislányt, azzal az ígérettel hogy vesz majd neki egy babát. Yoora persze kimondhatatlanul örül neki, ellentétben vele. Egy újabb vacak amit két hét után megun és szanaszét hagyja majd a lakásban, hogy én összeszedjem utána. Na nem, ha már Yoongi is velünk lakik majd őt is befogom a házimunkába.

-De mity kapok? -csimpaszkodik a nadrágom szárába Yoora míg én a torta maradékát pakolom el a hűtőbe. Szája szélén még ott van egy kis csoki, amit sikeresen a ruhámba töröl amikor beletemeti az arcát.

Egész délelőtt faggatott, de roppant büszke vagyok magamra mert nem törtem meg, és nem mondtam el neki hogy mit is tervezek.
De majd most. Csak először még Sugát kéne felkelteni a délutáni sziesztájából.

-Majd nemsokára megtudod -simogatom meg buksiját, mire toporzékolásba kezd és műkönnyeket kezd hullajtani nekem.

-Appa!-rángatja erősebben a nadrágomat. Jó hogy le nem tépi rólam.

-Yoora! -szólok rá erélyesebben -Várjál már.

-Nem tudom de a Jung családban egyfajta tradíció hogy nem hagyjátok az embert aludni? -ül fel a kanapén dühösen Yoongi, aki eddig békésen szuszogott.

-Ne haragudj -túrok a hajamba ami már bosszantóan hosszúra nőtt.

-Yoonji oppa -fut oda hozzá a kislány -Te szejetsz?

-Tessék? -háborodom föl.

-Persze, kicsi -öleli magához és egy gonosz mosolyt küld felém.

-Renden -csapom össze a tenyeremet -Akkor szeressétek egymást miközben összepakoltok, mert Horvátországba utazunk.

Hát, mit ne mondjak a reakciók elég vegyesek. Yoora hangosan sikítva ugrál örömében, míg Suga a fejét rázza és csak azt hajtogatja hogy ,,nem", és még Dög is panaszosan kezd nyávogni a kanapéra felpattanva.

Mi lesz ebből...?

Halihali, manócskák! ^^ Hogy bírjátok a meleget?
Én már kimozdultam otthonról. Puszi nektek a Balcsiról. 😘❤