Szomszédok [Sope] /BEFEJEZETT/

Remélem

~Hoseok szemszöge~ 

-Jimin -fogom meg kezét, mire szipogva emeli rám tekintetét. Én nem akartam őt bántani, bár azok után, amit évekkel ezelőtt velem tett, megérdemelte volna. De én nem az az ember vagyok, ha tehetném még most is megadnám neki azt amire vágyik, de nem megy. 

-Tudom, Hopi -ereszt meg felém egy gyenge mosolyt -Már más reménye vagy, nekem pedig mennem kell. 

-Te most Yoongiról beszélsz? -szalad homlokom közepére a szemöldököm. 

-Ha így hívják a kis kéket aki hisztizve vágtatott el, mint akinek elvettem a kedvenc játékát akkor igen -nevet azon az édes hangján, ami már nem tudja megdobogtatni a szívemet, ennek ellenére is szeretem hallani. 

-Ő csak a szomszédom -nézek rá rosszallóan. 

-Nyilvánvaló, hogy ő a hancúrpajtid is szívesen lenne. Még a vak is látta milyen pipa volt amikor meglátott minket a kanapén. 

-Te ezt nem érted. Yoongi kicsit furcsa, megvannak a sajátos dolgai. Nem pipa volt, de nyilván téged is zavarna, ha arra kelnél, hogy valakik éppen dugni készülnek a kanapén a szemed láttára. 

-Ismersz te engem egyáltalán? -kap szívéhez -Én könyörögnék, hogy hadd szállhassak be. 

-Idióta -forgatom meg szemeim -Neki csak nem tetszett a kialakult szituáció. 

-Jah, ha arra gondolsz, hogy az volt a baja, hogy nem ő nyögdécselhetett alattad. 

-Fejezd már be! Ő. CSAK. A. SZOMSZÉDOM! -kiáltok rá, mire csak sejtelmesen elmosolyodik. 

-Ó, szóval te is szívesen megosztanád vele az ágyikódat?-vonogatja perverz fejjel a szemöldökét. 

-Te..te egy beteg állat vagy Park Jimin! Az Isten szerelmére, másra sem tudsz gondolni mint a szexre? Meg hogy ki kivel csinálná? 

-Aha. Nem tagadtad!-ugrik fel a kanapéról és nevetve mutogat rám. 

-Gyerekes vagy -fújtatok karba tett kézzel. 

-Te pedig fülig szerelmes. 

-Nem vagyok az!

-Előttem nem tudod letagadni. Az exed vagyok, és mindent tudok rólad. Még azt is, hogy éjjel amikor kimész a fürdőbe...

-Elég-intem le még mielőtt befejezhetné ezt a rém kínos mondatot. 

-Akkor valld be, hogy tetszik neked. 

-Nem. 

-Hoseokkie~

-Talán...

-Folytasd, kérlek -bólogat, mint valami fogyatékos. 

-Esetleg....

-Gyerünk már -csap térdemre.

-Talán egy nagyon picit tetszik. 

-Látod? Tudtam! 

-Neked nem az lenne az érdeked, hogy veled legyek?-rágcsálom ajkamat teljes zavarodottságomban. 

-Mint elég hamar rájöhettem én már nem tudlak boldoggá tenni -rogy le mellém a kanapéra egy drámai sóhaj közben- Így ha nem velem, akkor abban reménykedem, hogy valaki más mellett boldog lehetsz. 

-Köszönöm -ölelem magamhoz -Biztos vagyok benne, hogy rád is vár valaki, aki szeretni fog. 

-Akkor az hiszem ideje, hogy menjek és megkeressem -bontakozik ki ölelésemből.

-Nem maradsz itt csak még egy kicsit? 

-Nem, hátha elüti valaki életem nagy Ő-jét, ha nem sietek -kuncog. 

-Örülök, hogy láttalak Jiminnie. És remélem, hogy nem ez volt az utolsó alkalom -kísérem az ajtóhoz. 

-Biztos lehetsz benne, Jung Hoseok. 

Felágaskodik hozzám és egy puszit nyom szám szélére, hogy aztán nőket megszégyenítő kecsességgel sétáljon autójához. Egészen addig állok ott az ajtóban, míg el nem tűnnek fényszórói az utca végén lévő kanyarban. 

~Yoongi szemszöge~ 

Azzal a lendülettel amivel kinyitottam már vágnám is be az ajtót, de egy fekete bakancsba bújtatott láb megakadályozza. 

-Beszélnünk kell, Yoongi -szólít meg határozott hangon. 

-Mégis honnan tudod a nevemet? 

-Hoseok elég sokat emlegetett téged az elmúlt egy napban, már a könyökömön jön ki. 

Beszélt volna rólam neki? Mit mondott? És miért? Nyilván kifigurázták a viselkedésemet, és röhögtek rajtam egy jót. 

-Na és mit akarsz? -fonom karba kezem meztelen mellkasom előtt. 

-Nyugi, nem a segged -értelmezi félre reakciómat kuncogva. 

-Csak az időmet pazarlod -forgatom meg szememet. 

-Na ide figyelj. Én sem szívesen teszem azt amit. Azért jöttem ide, hogy visszaszerezzem Hobit. Ehhez képest nem kicsit módosult a tervem, mert most meg azért vagyok nálad, hogy összehozzalak titeket. Szóval fogd be azt a nagy pofád, és jól figyelj rám. 

Már nyitnám is szólásra azt a bizonyos nagy pofámat, hogy visszavágjak, de leint. 

-Majd lesz időd hisztizni ha elmentem, de még itt vagyok. Akár végig akarsz most hallgatni, akár nem, elmondom amit akarok. Hobi mindig is képes volt rossz döntéseket meghozni. Nyilván, ezért is kötött ki egy ilyen alak mellett, mint én. De az évek során rájöttem, hogy ő egy kincs, mert ha megnyílik feléd rájössz, hogy mennyi értékes tulajdonsága is van. Vicces, figyelmes és a végletekig odaadó. Ha valakit megszeret, akkor teljes szívéből szereti és tesz magasról a következményekre. Mert ez Hobi. És te vagy az első aki megmozgattál valamit benne, mióta én összetörtem a szívét és még meg is tiportam annak darabkáit egy piros tűsarkúban. Azt is láttam, hogy te hogyan nézel rá, és nagyon remélem annak tudatában amit elmondtam elgondolkozol egy kicsit, és megpróbálod boldoggá tenni. 

-Hogy te mennyit bírsz pofázni -ráncolom homlokomat. 

-Aish. Mi  a fasz tetszik neki benned? 

-Talán, hogy én nem dumálok ennyit? 

-Leszarom. Csak ígérd meg, hogy minden tőled telhetőt megteszel, hogy boldog legyen. 

-Miért ígérném meg? 

-Hogy ne verjem szét azt a csini pofádat. 

-Ó, de kis kemény valaki -húzom gúnyos vigyorra számat. 

-Csak ígérd meg -sóhajt fáradtan.

-Rendben, megígérem-adom be a derekam. Ha ettől ő majd boldogabban tud aludni, és végre engem is békén hagy, ám legyen. 

-Köszönöm. 

Később miután már könnyek között érzelmes búcsút vettünk egymástól (haha, jó poén), zavarodottan fekszem ágyamon. Hogyan tegyem boldoggá Hoseokot? Egyáltalán akár még engem látni valaha? Hiszen amikor otthagytam úgy nézett rám, mint egy kiskutya akit éppen megrugdostam. Majd valamikor máskor foglalkozom ezzel a problémával. 

Bekapok négy szem pirulát abban a reményben, hogy gondtalanul tudok majd aludni, mert Jimin monológja lefárasztott. Szopjon lovat a kis töpszli. Bocs, inkább pónit hogy fel is érjen odáig. 

Hellókanyalóka! ^^ 
Ez a rész is sikeresen elkészült. Négy részt még biztosan írok, aztán majd rátok bízom a döntést, hogy folytassam-e, avagy sem. Jó olvasást! c: 
(kis visszajelzéseket nyugodtan hagyhattok itt, mindig nagyon örülök nekik)