Szomszédok [Sope] /BEFEJEZETT/

Átmenet

A reggelek még mindig túl fájdalmasak számomra. Mérgesen sziszegve húzom a fejemre a takarót a napfény miatt ami a szememet éri. Még egy dolog amit gyűlölök.

Most mégis sokkal jobb a kedvem, mint amikor a saját ágyamban szoktam ébredni magányosan, délután egykor.
Egyrészt, a rémálmaim kivételesen elkerültek. Másrészt, karok fonódnak a derekamra és simogatják lassan a hasamat, ami jóleső érzéssel tölt el.

-Felébredtél? -kapok egy puszit a fülembe, amitől csengeni kezd hallószervem.

-Ya, ezek után végképp -morgolódom kicsit.

-Akkor mi lenne ha csinálnánk valamit, míg Yoora alszik?

Keze egy arasznyival lejebb csúszik és hosszú ujjai körülfonják tagomat. Ó, o-o. Értem én hogy régen volt már kapcsolata, vagy mi fenéje, de azért ennyire kanos ne legyen. Én 20 évet húztam le anélkül hogy huncutkodtam volna.

Akármennyire is jól esik érintése eltolom kezét és szembe fordulok vele. Résnyire szűkült szemekkel néz rám, haja borzasan mered az ég felé. A nap fénye glóriát formáz hajkoronája körül, és ha hinnék az ilyenben még azt is el tudnám képzelni, hogy ő egy földre szállt angyal. Egy kanos angyal akinek a keze már megint olyan helyen jár, ahol nem kéne így hajnali tízkor. Igen, hajnali tíz, azaz reggel tíz, de nagyon ritka hogy én ilyenkor már fent vagyok. Ráadásul még álmos sem vagyok. Mit művelsz velem Hoseok? 😪

H O S E O K

Yoora sétál be a szobánkba, szegény Mackó urat (a plüssmaciját), maga után vonszolva a földön. A maci már így is elég viseltes -még az első szülinapjára vettem neki és azóta is mindenhova magával cipeli- ennek ellenére sem kíméli mert azt hiszi hogy olyan mint én; mindent kibír.

Aprócska kezét szája elé emeli ahogy ásít egy hatalmasat, majd felmászik az ágyra.

-Jójeggejt! -áll fel az ágyon hogy aztán egy hatalmas ugrással közénk vesse magát. Mindkettőnk nyakát átöleli és először az én arcomra nyom puszit, ezt követően pedig Suga szájára.

-Na -kuncog Yoongi -Nem szabad ilyet.

-Ha apunak cabad akkoj nyekem isz! -ölt rá nyelvet.

-Azért ez nem éppen így van -pöccintek pisze orrára, mire igyekszik elhessegetni kezemet.

-Mintha hasonlítana valakire ez a gyerek -morfondírozik a szöszi.

-Le se tudom tagadni, mi? -vigyorgok.

-Nyaaa -csap a vállamra Yoora.

-Menj felöltözni, virágszálam.

-Jóóó -tápászkodik fel nagy nehezen az ágyról, majd pont úgy ahogy érkezett -a maciját maga után vonszolva - úgy is távozik.

-Gondok a gyerekkel? -bök oldalba Yoongi.

-Igazán nem kéne igazat adnod neki.

-Nem adtam neki igazat -méltatlankodik.

-De nem is magyaráztad el neki, hogy nem szabad.

-Te vagy az apja.

-Most már te is.

-Tessék?

-Tessék?! -ismétlem meg én is a kérdését.

-Mit mondtál az előbb?

-Én?! Semmit.

Hirtelen roppant érdekessé vált a plafon és inkább azt kezdem el tanulmányozni, ahelyett hogy a szöszi szemébe néznék. Már megint hangosan gondolkoztam.

-De igenis mondtál -bizonygatja, közben pedig végig magamon érzem tekintetét.

-Haragszol rám ha azt mondom; szeretném hogy az életem része légy? Mert ezt szeretném. Nem, ez rossz kifejezés. Ezt akarom! Hogy a családom legyél a kislányommal együtt. Tudom, hogy ez őrültség, de jelenleg nem vágyom semmi másra -pillantok rá félve.

-Hogy lehetsz ennyire hülye? -forgatja meg szemét.

-Inkább hagyjuk -fordítok neki hátat.

-Hogy lehetsz annyira hülye, hogy azt hiszed emiatt haragudni fogok rád? -simul szorosan hátamhoz -Na meg persze, a tegnap este után még elkergetni sem tudnál.

Meleg lehelete csikizi a nyakamat és a tarkómon lévő apró szőrszálak az égnek állnak. Szavai nyomán boldogság tölt el.

-Erőszakkal rángatnálak vissza magamhoz, ha kéne -válaszolom neki kis idő múltán, arcomon széles vigyorral amit persze nem lát.

-Hm, lehet hogy majd kipróbáljuk -nyom egy puszit nyakam hajlatába -De először elmegyek zuhanyozni.

Megnyikordulnak a matracban lévő rugók jelezvén, hogy Suga felkelt mellőlem. Megborzongok amikor hideg levegő éri hátamat ott ahol eddig Suga meleg teste simult hozzám. Fázósan húzom magamra a takarót és még heverészek egy kicsit.

Talán egy hónapja sincs hogy azon agyaltam, nekem nincsen senkim kerek e Földön. És tessék. Itt vagyok a világ legédesebb kislányával és a szomszédommal aki már nem csak a szomszédom. Érdekes fordulatok az unalmas életemben.

Csak akkor kelek fel én is az ágyból mikor meghallom a fürdőből a víz csobogását. Magamra kapok valami kezembe akadó tiszta ruhát, ami most egy fehér póló és egy fekete melegítő a változatosság kedvéért (mert amúgy szürke melegítőt hordok fehér pólóval).

Zsebre tett kézzel sétálok le a lépcsőn, az állandó mosolyt el sem lehetne tüntetni arcomról, túl boldog vagyok most ahhoz.

A kis kincsem már a nappaliban üldögél a tévét nézve megszállottan, ölében pedig Dög heverészik unottan, de tudom hogy élvezi a figyelmet és a simogatást. Azt ugyan kétlem hogy élvezte amikor Yoora a babája összes ruháját felpróbáltatta vele, de nem is sajnálom a pofátlant. Tegnap képes volt végignézni ahogy Yoongit...megdugózom.

A nap elszáll, én pedig azt veszem észre hogy ismét este van. Yoora már lefeküdt aludni, Suga pedig hazament pár cuccáért így én nyugodtan élvezhetem a szabad perceket. Nem mintha nem szeretnék velük lenni, éppen az ellentéte. Imádok minden percet amit velük tölthetek, de azért nekem is kell pár perc amit magamra fordíthatok.

Elbambulva nézem a vizet amelyen apró hullámok jelennek meg fodrok formájában, melyeket az ütemesen süllyedő s emelkedő mellkasom okoz. Holnap lesz Yoora születésnapja, én pedig nem egy újabb babát akartam neki venni, amit majd egyszer megun és a szemétbe dobja; mondván hogy régi. Valami olyat szerettem volna neki adni ami örök, és nem vész el. Egy élményt, amelyre boldogan emlékszik majd vissza később is.

Lentről az ajtó csapódása hallatszik, majd a felfelé vezető léptek koppanása hallatszik a lépcsőn.
Yoongi kukucskál be mosolyogva az ajtón, kezében egy boros üveget tartva.
Szóval a mai is egy jó estének ígérkezik.