Szomszédok [Sope] /BEFEJEZETT/

Nem kéne 3/1

H O S E O K

Esküszöm minden élő és halott Istenre, hogy nem az én hibám volt! ÉN NEM TEHETEK SEMMIRŐL! ÁLDOZAT VAGYOK! ENGEM KÉNYSZERÍTETTEK!

Még most is nagy kortyokban nyelem a levegőt hogy csituljon tüdőm heves izzása. Mellkasom ütemesen emelkedik és süllyed, szívverésem ritmusával megegyezően. A mellettem fekvő Yoongira pillantok aki enyhén elnyílt ajakkal és kipirult orcával piheg az oldalán fekve. A takaró alig fed testéből valamit, így végre gyönyörködhetem a hófehér bőrében -ami nem csak kinézetre selymes -mely alatt (aránylag) kidolgozott izmok duzzadnak. Végre nem szól rám, hogy ne bámuljam és meg sem csapkod miatta. De talán ugorjunk vissza, hogy miért is van most Yoongi ilyen *jó* kedvében.

*pár gyanútlan órával korábban*

Azt sem tudtam hirtelen hol áll a fejem, annyi mindent kellett volna csinálnom egyszerre. Míg egyedül voltam elhanyagoltam a házat, mert általában csak a szobámban punnyadtam Stephen számokat hallgatva, és tojtam magasról arra mekkora rumli van mindenféle. De most már szégyellem hogy mindenféle sörös üvegek és üres pizzás dobozok hevernek, és akkor a szennyesről még nem is beszéltem (a kedvenc alsómat a konyhában találtam meg).

Yoongi lépett közbe, mikor már majdnem a hajamat téptem idegességgemben. Nem hiába töltöttem Jin mellett oly sok évet, a rendmániája rám is át ragadt.

Szóval ott tartottam, hogy azon sírt a szám, miszerint mosni is kéne meg az ebédnek is neki kéne állni, de a kettő egyszerre nem megy. Yoongi viszont a szennyeshez hozzá sem nyúlna semmilyen körülmények között (máskor meg azt veszi fel), így bevállalta hogy összedob valamit ebéd gyanánt. Én naív persze belementem, mert minden segítség számít, és elhittem hogy a szöszi majd kis háziasszony lesz pár óra erejéig. Nem kicsit volt csábító a gondolat amikor elképzeltem egy szál köténykében...igen, minden más zavaró tényező nélkül.
És akkor még fogalmam sem volt róla hogy ez az álmom meg fog valósulni.

Éppn Dögöt dögönyöztem (haha) a fürdőszobában ülve, hátam a kád szélének vetve mikor Yoongi hangját hallottam meg.

-Igen?  -kiabáltam le ugyanolyan hangerővel amilyennel ő fel.

-Tudnál nekem segíteni? 

-Persze.

A macsek szúrós tekintettel nézett rám amikor kiemeltem az ölemből. Legutóbb mikor nem kényeztettem a kis szarost kaparófának használt, egészen addig míg nem szenteltem neki elég figyelmet. Rosszabb, mint egy kisgyerek.

Kettesével szedtem a lépcsőfokokat, úgy rohantam le a konyhába hogy segítségére legyek a szöszinek aki épp lehajolva kutakodott a szekrényben valami után, hangos csörömpölés kíséretében.

-Na végre -egyenesedik fel és rám mosolyog -Olyan hosszú pálcát keresek amivel kevergetni lehet a dolgokat, tudod.

Aha. Lazán kiakadnék azon amilyen hangon mondja a "hosszú pálcát",ha az állam nem heverne már így is a földön.
Ez az ember meg akar ölni engem. Azt akarja, hogy itt helyben szívinfarktust kapjak.

-Suga? -kérdő pillantást vetek rá.

-Hm?

-Hol a ruhád? 

Ugyanis az én kis drágám úgy döntött, hogy tényleg egyetlen apró kis kötényben parádézik fényes nappal a konyhánkban. Azt pedig el lehet képzelni hogy milyen látvány fogadott mikor beléptem, és ő lehajolva keresődött.

Halihaki manók *--*
Bocsánat hogy ilyen kis rövid részt hozok ismét, de jelenleg Trónok harca-lázban égek. :3 Végre kint a 7.évad én pedig olyan vagyok mint aki teljesen megbolondult. 😂 Van köztetek olyan aki szintén nagy fan? 😍