The Liar /Befejezett/

Prológus

Van, hogy olyan dolgokat kell elkövetned az életben, amiket soha nem akartál volna. Lehet, hogy rá vagy kényszerítve a hazugságokra, és arra, hogy eljátsz egy olyan szerepet, ami valójában nem te vagy. Félsz, hogy lebukhatsz, de bele kell gondolnod, hogy ezzel segítesz valaki olyannak, aki fontosabb, mint az az illető, akit átversz és kihasználsz. Ebben a tudatban folytatod, és egyre mélyebbre kerülsz hazugságaid tengerében. Már ha akarnál sem tudnál kimászni, abból a bizonyos gödörből, de nem bánod, hisz van egy célod, amit mindenáron meg kell tenned.

Igen, én is így gondoltam. Nem volt semmi veszíteni valóm, hisz nem kedveltem azt a bunkó, és beképzelt srácot. Nem érdekelt, hogy átvágom, hogy kihasználom, hogy a történések után egyenesen gyűlölni fog és talán miattam többé nem bízik meg a nőkben. Hisz ott volt az öcsém, akinek az álmát mihamarabb valóra kellett váltanom, így az másodlagos volt, hogy ezzel egy másik embert teszek tönkre. Arra viszont nem számítottam, hogy szép lassan megkedvelem azt az idegesítő majmot és anélkül kezdek el kötődni hozzá, hogy észrevenném.

Találkoztunk...

" Ideges voltam, és minden vágyam volt, hogy az összes felesleges energiámat levezessem az előttem lévő bokszzsákon. Karomat és kezeimet is szép lassan kinyújtóztattam és egy kicsit felkészítettem az előttük álló megterhelésre, majd mély levegőt véve egy akkorát ütöttem az előttem lévő zsákra, hogy az egy jó kis magasságba fel is lendült volna, de ehelyett valami megállította, amit egy hangos puffanást is kísért a másik oldalról. Kíváncsian kukucskáltam ki a zsák mögül és tágra nyílt szemekkel tudatosult bennem, hogy egy fekete hajú, maszkos srác feküdt a földön és nem túl kedves szemekkel méregetett engem. "

Először utáltam...

" - Hihetetlen vagy - torpant meg előttem hirtelen és villámokat szóró szemekkel méregetett engem, majd bökte meg a homlokomat. - A nemet, mint választ, nem értem miért nem lehet megérteni. Komolyan mondom, soha nem találkoztam olyan idegesítő lánnyal, mint te.

- Az érzés kölcsönös - morogtam a homlokomat fogva és legszívesebben megütöttem volna, de nem tehettem. Muszáj volt a türelmes embert játszanom, mégha legnagyobb vágyam az is volt, hogy leütöm. "

Majd megismertem...

" Először ugyan dühös tekintettel bámult rám, de végül vizes hajába túrva csak felnevetett az egész helyzeten, és kezemet megragadva engem is berántott a szökőkútba. Soha nem láttam még olyan felhőtlenül nevetni, mint akkor, és ez valahol belül igazán nagy megkönnyebbülés volt. Hisz nem ilyen embernek ismertem az elején és szinte felüdülésként ért ez a szórakozott oldala. "

Megkedveltem...

" - Nem értem, hogy a lányok miért viselkednek így azokon a bizonyos napokon - sóhajtotta, majd leguggolt mellém és gyengéden simogatni kezdte a hátamat, ami miatt kellemes bizsergés szánkázott végig gerincemen, és úgy éreztem, hogy szívem menten kiugrik a helyéről. "

Beleszerettem...

" - Komolyan mondtam - emeltem fel fejemet határozottan és az előtte lévő lapra bökve vallottam be az igazat. - Azt a számot is neked írtam, és nem az öcsémnek - magyaráztam tovább, de mivel még mindig furcsán méregetett, így nagyot sóhajtva mentem hozzá közelebb és pólójánál fogva magamhoz rántottam, úgy, hogy szám épphogy súrolta övét, már csak ezzel is kiváltva az apró pillangókat a gyomromban. - Szeretlek, te fafej - húzódtam el tőle és mosolyogva néztem kétszeresére tágult szemeibe. "

Együtt voltunk...

" - Szerinted melyik áll jobban ? A kék, vagy a piros ? - mutattam fel a két ruhát, mire unottan az egyik szín felé bökött, ami miatt sóhajtva dobtam fel mind kettőt az ágyamra.

- Most megbántottalak, mert nem mutattam lelkesedést a ruhád kiválasztása felé ? - kérdezte összevont szemöldökkel, mire csak hátat fordítva neki léptem a szekrényem elé, és kutakodtam volna tovább benne, amikor is hirtelen két kar fonódott derekamra, ami miatt ugrottam egyet és levertem az egyik ruhámat a helyéről. - Nekem mindegy, hogy miben vagy, ugyanis mindenben te vagy a legszebb lány a számomra - motyogta a fülembe és nyakamat megcsókolva érte el ismét, hogy olyan zavarba jöjjek, amit csak ő tudott kiváltani belőlem."

Boldog voltam...

" Az ölelésében aludni volt a legjobb a kapcsolatunkban. Nem az érzelmes közös estéink, nem az édes csókjai, sem az, hogy apróbb tetteivel mennyire is megdobogtatta a szívemet. Hanem az ölelése, ami engem tett a legboldogabb lánnyá a világon, mivel sehol máshol nem éreztem olyan biztonságban magamat, mint a karjaiban. "

Végül mindent elrontottam...

" - Ez mégis micsoda ? - dobott le elém hirtelen egy újságot, ami miatt gyomrom labda méretűre zsugorodott és nem tudtam megszólalni. Féltem, hogyha bármit is mondok, akkor azzal mindennek véget vetek. De mit is hittem ? Ennek már akkor vége volt, mikor nem hagytam abba az írást és az öcsémet választottam. - Azt kérdeztem, hogy mégis mi a szar ez Choa ? - emelte fel hangját, mire legördült egy könnycsepp az arcomon, ezzel választ adva neki mindenre. "

És ő elhagyott...

" - Kérlek, csak hallgass meg - tartottam továbbra is a lift ajtót és fagyos tekintetét látva egyre kezdtek kezeim gyengülni. Szinte kitépte szívem egy darabját, amikor így nézett rám és nem láttam azt az érzelmet benne, amiben még reménykedtem.

- Nem érdekel a magyarázatod. Megbíztam benned, és te kihasználtál. Nem gondolhatod komolyan, hogy ezek után megbocsájtok. Te sem tennéd - fúrta tekintetét az enyémbe és utolsó szavait hallva lesütöttem a szememet, erőtlenül elléptem a lifttől és könnyezve, ajkamat már-már véresre harapdálva néztem, ahogy szép lassan becsukódott az ajtó, ezzel pedig végleg lezárta a kapcsolatunkat. Az a bánatos tekintete viszont örökké belevésődött a fejembe és még álmomban is kísértett... "

♡ ♡ ♡

Sziasztok^^

Itt egy új sztori !!! Huhú~ Tudom, tudom. A másik kettővel is lassan haladok, akkor minek kezdek bele egy újabba. Ennek csak annyi az oka, hogy a The most important personnak hamarosan vége, így szerettem volna végre ebbe a sztoriba is belekezdeni :3 Az alapötletét imádom, amit ti lehet nem fogtok, de nem baj 😂
És ugyan erről lesz majd még bejegyzés a másik két sztorimnál is, de úgy két hétig még lasabban tudom írni a részeket. Ezen a héten dolgoztam, így szinte semmi időm nem volt, a jövő hetem pedig szintén egy kész káosz lesz, így még egy kicsit várnotok kell. De ígérem sietek > < És ennek az első részével is ;)