The Liar /Befejezett/

30.rész ♡ Tökéletlenül tökéletes első randi

Aki csak tudott JungKook érzéseiről, cseppet sem volt meglepett a fiú hirtelen jött honvágya miatt. Ahogy azt néztem, hogy elköszönt a többiektől, hogy aztán elutazzon pár napra Jiminnel Busanba, úgy szorult össze a torkom és fogott el a bűntudat. Pedig egyik részem jól tudta, hogy nem tettem semmi rosszat, legalábbis ha a YoonGi felé érzett szeretetem nem számított annak. Ugyan Kook mosolygott és még meg is ölelt, mielőtt elment volna, láttam a szeme alatt lévő sötét karikákat és fáradt, szomorú tekintetét.

- Ha továbbra is ilyen arcot fogsz vágni, akkor visszaszívok mindent - állt meg mellettem YoonGi miközben én épp a gyakorlótermükben raktam rendet. A többiek valamilyen dalról beszélgettek a földön ülve, de rajtuk kívül más éppen nem tartózkodott a teremben. Nem mintha bárki értette volna a mellettem álló, komor arcot vágó fiú szavait rajtam kívül.

- Sajnálom - sóhajtottam fel és lassan leraktam az éppen kezembe fogott ruhákat egy asztalra, majd ráemelve tekintetemet mosolyodtam el.

- Aigooo - emelte fel hirtelen a kezét és megfogva két oldalt az arcomat összepasszírozta. - Így még rondább vagy - állapította meg, mire csak megforgattam a szememet és eltoltam magamtól a kezét. Tulajdonképpen az, hogy velem járt, cseppet sem változtatta meg, aminek igazából örültem. Hisz ezek szerint nem olyan valaki volt, akit egy lány meg tudott teljesen változtatni. Ugyanúgy bunkó volt néha és nem válogatta meg a szavait, valamint gyakran volt morcos. Azonban... - Ne aggódj - szólalt meg hirtelen és egyik karjával magához húzott, majd átölelve állát fejem tetejére rakta. - Beszéltem vele még este. Egyáltalán nem haragudott. Nem mondom, hogy boldog volt, de ugyanakkor nekünk örült, még ha ez neki nem is volt kedvező.

Na igen. Bár semmit se változott, valami mégis más volt benne. Még ha csak velem is, de sokkal megértőbbé vált, jobban ügyelt az érzéseimre és nagyon is figyelt rám. De nem azon a nyálas módon, hogy állandóan körülöttem lett volna és öt percenként üzenetekkel bombázott. Nem. Ő olyan YoonGi-s módon intézte a dolgait, de nekem pont ezért esett annyival jobban.

- Értem - suttogtam a mellkasába, majd ellépve tőle ragadtam meg a ruhákat és fordultam vissza a fogashoz, hogy rájuk rakhassam őket. YoonGi még egy darabig felvont szemöldökkel méregetett, de aztán elfogadta, hogy még idő kellett nekem, így visszament a többiekhez, akik azonnal kifütyülték őt az előbbi jelent miatt. Én ezen csak halványan elmosolyodtam és a nap további részében végeztem a munkámat, miközben megpróbáltam nem JungKookra gondolni. Ő pont azon volt, hogy kicsit enyhítsen a fájdalmán, ami ezerszer rosszabb lehetett a számára, mint nekem. Én csak sajnáltam, de azt nagyon.

Rajtam is látszódott a változás, ugyanis JuWon nem tudta szó nélkül hagyni, hogy mennyivel kipihentebbnek néztem ki, amit nem tudtam megcáfolni. Ugyanis hiába volt sok a munka, már nem gyötört annyi kérdés minden nap. Már csak a YoonGival kapcsolatos letisztázása után is megszabadultam a stressz egy részétől. Ráadásul ismét felszabadultan tudtam járni bokszolni is, ahol NaRival mindig legalább egy félórát beszélgettem. Ugyanis pár napja végre elhatározta, hogy hazamegy. Így nem csak, hogy ismét csak hárman maradtunk a kis lakásunkban, sokkal csöndesebbé is vált a hely. Hiányzott a lány jelenléte. Neki viszont volt ennél nagyobb gondja is otthon. Szobafogságra ítélték és csak dolgozni járhatott el, de elmondása szerint anyukájával legalább őszintén tudott beszélni, aki nagyjából el is fogadta a lány vágyait, de az apja ellen nem tudott mit tenni. Ő volt az úr a háznál és nem igen hallgatott senkire sem. Tipikus gazdag család... Csodáltam, hogy barátnőm ilyen normális tudott maradni. Lehet nagyrészt én is tehettem erről. Ha más barátai lettek volna, talán egy kiállhatatlan lány vált volna belőle.

Jimin és JungKook távollétében lelassultak a dolgok az ügynökségnél. NamJoon, YoonGi és HoSeok újabb dalokon dolgoztak, a többiek pedig kicsit pihentek és vagy a barátaikkal találkoztak vagy pedig elmentek valahova kikapcsolódni. Emiatt is történhetett az meg, hogy mikor bent ültem YoonGi stúdiójában és papírokat rendezgettem, egyszer csak levette füléről a fejhallgatóját és leguggolva elém rakta kezeit térdemre, hogy ráfigyeljek.