The Liar /Befejezett/

11.rész ♡ Elveszve

Mi voltunk az elsők, akik megérkeztek a bazár bejáratához, így elállva a tömeg sodrása elől, kicsit arrébb várakoztunk, hogy a többiek megláthassanak minket. Eközben a három jómadár nem bírt nyugton maradni, és már a kirakott sálakkal szórakoztak és próbálgatták őket. Azután a másik közelebbi standhoz sétáltak és szemüvegeket vettek fel és kérték ki a véleményemet arról, hogy melyikük a szexibb. Én csak a fejemet fogtam a látványukra, amiből rögtön vették a célzást, így inkább visszatértek a sálakhoz.

- Elnézést a késésért - érkezett meg a csapat másik fele is, akik valószínűleg útközben találkoztak, így értek be együtt. - Nagyon aranyos egérfül - mondta mosolyogva Sejin, mire azonnal a fejemhez kaptam és levettem.

- Mindenféleképpen azt akarták, hogy én is vegyek egyet - magyarázkodtam és beraktam a hajpántot az Iron Man plüss mellé a Disneylandes zacskóba.

- Azt elhiszem - nevetett fel a menedzser és körülnézve a többieken vágott neki az újabb megbeszélésnek. - Nagyon kérlek titeket, hogy ne vesszetek el a nagy embertömegben és legyen kéznél a telefonotok, ha ez mégis megtörténne - mondta, majd a kis csapat már szaladt is mindenfelé. Kivéve engem meg Mr. Seggfejt, aki ugyanúgy várakozott Sejinre, mint én. Inkább felé se néztem és a lényegre térve fordultam a menedzserhez.

- Van egy kis olyan gondom, hogy kellene átváltanom wont. Csak azért szólok, hogy ne keressetek. Igyekezni fogok, hogy az indulás előtt visszatérjek - néztem Sejinre, aki értve a helyzetet bólogatott.

- Menj csak. Van itt a közelben egy bevásárlóközpont, ott biztos találsz váltót - magyarázta, majd YoonGira nézve felém kapta a fejét. Itt már rosszat sejtettem. - Nem lenne gond, hogyha YoonGi is veled menne ? Kávét akar venni, de nincs nála a telefonja, így nem akarom egyedül elengedni. Viszont a nagyobb gonddal járó tagok meg itt maradnának őrizetlenül. Megbízom NamJoonban, de azért nyugodtabb lennék, ha itt tudnék maradni a közelükben - vázolta fel a helyzetet, mire megpróbálva nem elhúzni a számat kelletlenül bólintottam, hogy felőlem jöhet. - Jó lesz így, YoonGi ? - fordult a mellettünk ácsorgó fiú felé a menedzser. Mr. Seggfej napszemüvege mögül kémlelt először engem, majd vállát megvonva megszólalt.

- Mindegy, csak minél előbb had jussak kávéhoz - magyarázta, ami miatt nem bírtam visszafogni meglepettségemet, így nagyra tágult szemekkel néztem felé. Még az volt a szerencse, hogy rajtam is volt napszemüveg, vagy láthatta volna teáscsésze méretű szemeimet. Viszont még így is megeresztett egy gúnyos mosolyt, majd hátat fordítva nekünk elindult az úton, ki a tömegből.

- Rád bízom őt - szorította meg a vállamat gyengéden Sejin, és már el is ment a többiek után. Én még egy ideig bámultam a fehér pólós fiú után, de végül sóhajtva megindultam utána.

Nem terveztem sem beszélgetni vele, sem ránézni és megpróbáltam úgy tenni, mint aki nem is vele van. Még így is fura volt, hogy mellette lépdeltem - azért egy tisztestávolságot megtartva - és feszülten szorítottam össze a kezemet, mikor úgy vettem észre, hogy felém pillantott. Mert láttam ám a szemem sarkából, hogy néha-néha felém lesett, csak azt nem tudtam mit bámult ennyire rajtam. Oké, lehet enyhén paranoiás voltam...

Megtalálva a bevásárlóközpontot, léptünk be a fotocellás ajtón és azonnal megkönnyebbültem, amikor megéreztem bőrömön a kellemes hűvöset. YoonGi látszólag már ki is szúrt magának egy kávézót, ami felé lassú léptekkel meg is indult. Én egy pillanatra ugyan megtorpantam, de végül úgy döntöttem, hogy nem hagyom magára, még ha nagy baja nem is történhetett volna. Vigyáznom kellett rá, így inkább mellette is maradtam. Sejtettem, hogy mit szeretett volna, így minden ellenszenvemet félretéve mellé léptem és felé nyújtottam a tenyeremet. Mr. Seggfej érdeklődve fordította felém a fejét és meg mertem volna esküdni rá, hogy mellé felhúzta a szemöldökét is.