The Liar /Befejezett/

9.rész ♡ Csaknem...

A repülőút alatt végül kiderült a három igen kedves sminkes lány neve is. A szőke hajú lány JiEun volt, aki a legfiatalabb a csapatban, őt követte a mindig enni akaró Iseul és végül a legidősebb fekete, lófarkas hajú lány EunJi. Jó volt ha megjegyzem a nevüket, hisz, mint kiderült velük kerültem egy szobába. Jó sok új információt szereztem az út alatt, így teljesen el is terelődött a figyelnem arról, hogy hol is voltam. Na meg arról, hogy elveszítettem valami igen fontos dolgot...

Szinte markoltam a karfámat, miközben szememet lehunyva vártam, hogy földet érjünk. Ugyan egész jól elterelődött a figyelmem, azért a kisebb rázkódások miatt ösztönösen is összeszorult a torkom és a hasam is görcsbe állt. Szinte megváltásként ért, amikor leszállhattuk a gépről és lábam alatt éreztem a biztos talajt.

- Choa, menj a többiekkel a csomagokért és a kocsihoz jöjjetek, rendben ? Nem kell hozzánk csatlakozni - állt meg mellettem Sejin, mire azonnal egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat, de aztán észbe kapva csak meghajoltam és elindultam a megfelelő irányba. Léptemet pedig egy igen unott, de azért kíváncsi és egy aggódó szempár követte.

Szerencsére most minden gond nélkül átvehettük a csomagokat és mehettünk is a kijárat felé. Eléggé meleg volt az épületben, de ez nem lett sokkal jobb kint, habár ott legalább már volt valami hűvösebb levegő is, hamár este volt. Ásítva raktam be JungKook hátizsákját a csomagtartóba, mellé pedig a saját bőröndömet. Ezután elsétáltam a furgon oldalához, hogy beüljek, de valaki hirtelen megkocogtatta a vállamat, ami miatt érdeklődve fordultam hátra és lepődtem meg, amikor megpillantottam a maknaet.

- Hát te... - kezdtem volna bele mosolyogva, de azonnal közbeszólt, így nem tudtam rákérdezni miért is nem ült már a furgonban.

- Jól vagy ? - méregette az arcomat kíváncsian, ami miatt már nem igazán tudtam úgy tenni, mintha semmi se történt volna. Hisz tény, hogy ő talált rám abban az igen kínos szituációmban.

- Persze, pihentem a gépen és kaptam ételt is, úgyhogy nem lesz semmi gond - legyintettem, mintha a történtek egyáltalán nem is lettek volna lényegesek. Pedig nagyon is azok voltak. Csak ezt ő nem tudta.

- Aludj többet, rendben ? És edd meg ezt - nyomott a kezembe egy kis tábla csokit, amit meglátva halványan elmosolyodtam. Az öcsém is gyakran adott nekem, ha nagyon ki voltam fáradva és ezt ő észrevette. Lassan felnéztem JungKook várakozó arcára és biccentve megköszöntem a csokit.

- Élvezni fogom - tettem még hozzá, majd hátat fordítva neki kinyitottam a furgon ajtaját és beülve sóhajtva nekidöntöttem fejemet az ablaküvegnek, miközben kinyitottam a csokit és letörve belőle egy kockát megettem. Jól esett az édes íz és egy kicsit a hangulatomon is javított. Így legalább volt miből energiát gyűjtenem az estére, amikor is haladnom kellett a cikkek átnézésével.

Mikor elindultunk, elővettem a telefonomat és küldtem egy üzenetet az öcsémnek megnyugtatásképpen arról, hogy megérkeztünk. Azt viszont nem terveztem elárulni, hogy az indulás előtt volt némi problémám. Jobbnak láttam, ha ezzel nem idegesítem fel őt. Nem szerettem volna, hogyha miattam lesz rosszul.

WonWon: Ne vidd túlzásba a munkát és pihenj :) Ha tudomásomra jut, hogy agyon hajtod magadat, nem szólok hozzád egy hétig...

Ezen a válaszon halkan felnevettem, majd fejemet rázva bepötyögtem az üzenetemet és zsebre raktam a telefont, ugyanis megérkeztünk a szállodához.

Én: Hihetetlen milyen gyerekes vagy... De ne aggódj, vigyázok magamra :)

A csomagokkal együtt besétáltunk a díszes előcsarnokba, ami miatt azonnal elámulva forgattam körbe a fejemet. Nekem soha nem volt annyi pénzem, hogy egy ilyen helyet engedhessek meg magamnak... Minden csillogott a tisztaságtól és a fehér kőpadlón sem látott az ember semmilyen koszt. Az oszlopok olyan vörös színben pompáztak, mint a hatalmas függönyök és az alkalmazottakon lévő egyenruhák. A mennyezetről pedig - ugyan valószínűleg nem voltak igaziak - kristálycsillárok lógtak le.