The Liar /Befejezett/

6.rész ♡ Min YoonGi

Annyira boldog voltam, hogy valószínűleg abban a pillanatban az egész világon nem élt boldogabb ember nálam. Az a kis kártya akkora reménnyel töltött el, hogy egy ideig nem is tudtam elhinni, hogy mi is történt, így hazafelé menet annyi embernek mentem neki, amennyi csak élt Dél-Koreában. De abban a pillanatban egyáltalán nem zavart. Mikor hazaértem jutott csak eszembe, a kanapén üldögélve, hogy valamit elfelejtettem. Elengedtem a nyakamban lévő kártyát és összeráncolt szemöldökkel néztem magamat a tévében.

- Szerinted MinMin, mi lehet az, amit elfelejtettem ? - vettem le nyakamból a passz tartót, de kis kutyánk csak egy boldog ugatással felelt. - Hm... - simogattam az állat fejét, majd hirtelen beugrott. - A szülői ! - álltam fel azonnal és kiabálásommal nem kis ijedelmet okoztam szerencsétlen kutyának. - Hülye Choa, hülye Choa - ütögettem a homlokomat, miközben belebújtam a cipőmbe. A karórámra nézve két dolgot is megállapítottam egyszerre, hogy leállt és hogy öt óránál tette mindezt. Nekem pedig hatra kellett a suliba mennem. Úgyhogy csak reménykedtem benne, hogy csak nemrég állt le az óra. Gyorsan bezártam magam mögött az ajtót és telefonomon útközben megnéztem az időt. Mikor megláttam, hogy tíz perc múlva kezdődik a szülői, a suli pedig fél órára van innen, azonnal futásba kezdtem. Gondolkodjunk pozitívan; legalább nem késed le az egészet... Még magamat se tudom rendesen megnyugtatni. - A francba már, hogy velem mindig ilyen történik - dühöngtem futás közben és szerencsére még épphogy, de elértem a buszt, ami elvitt egyenesen a sulihoz. Még maradt hét percem oda érni, ami azt jelentette, hogy körülbelül tizenöt percet fogok késni... Remek. Sóhajtva neki döntöttem fejemet az ablaknak és szememet lehunyva próbáltam kifújni magamat legalább addig, amíg meg nem érkezek, hogy lehetőleg ne egy félőrültre hasonlítsak. Bár ne aludtam volna közben el.

Arra ébredtem, hogy fejem nagyot koppant az ablaküvegen, így feljajdulva hajoltam el és dörzsöltem meg a szememet. Ásítva megnéztem, hogy hol járunk, de mikor megláttam, hogy kettő megállóval túlmentem azonnal megállt a szívem. Táskámat megragadva felugrottam és őrültek módjára nyomkodtam a leszállásjelzőt, ami miatt nem értünk ettől függetlenül előbb a következő megállóhoz. Mindenki úgy bámult rám, akár egy őrültre, de ez cseppet sem zavart, mert nagyon is sietnem kellett. Amint kinyíltak az ajtót én szinte leugrottam a busz lépcsőjéről és sprintelésbe kezdtem az ellenkező irányba. A telefonom leellenőriztem az időt és úgy éreztem menten leáll a szívem. Ott már tudtam, hogy a végére fogok csak beesni, de attól még mindent beleadtam a futásba. Legalább a tanárt el akartam kapni, hogy négyszemközt azért elmondhassa a fontosabb dolgokat nekem.

Már láttam az iskola épületét így még gyorsabbra vettem a lépteimet és szúró oldallal folytattam utamat. A tüdőm szinte égett és kezdtem szédülni, de mindenképp el akartam még kapni az öcsém tanárát. Több szülő mellett is elfutottam, miközben a lépcsőn haladtam, hogy eljussak a terem felé. A nézésükkel különösebben nem foglalkoztam, de sejtettem, hogy miként is figyelhettek engem. Sokan nagyon aranyosak voltak, de volt egy pár szülő, akikkel nagyon nem jöttem ki jól. Szinte becsúsztam a terembe, ahol szerencsémre még az asztalánál pakolt Lee tanárnő. Rövid fekete haja ide-oda lengett, miközben mindent a helyes mappájába tett.

- Elnézést a késésért - hajoltam meg előtte és hangomra felkapta a fejét, majd mosolyogva megigazította a szemüvegét.

- Sejtettem, hogy késni fog, így még egy kicsit várakoztam hátha megérkezik. Üljön csak le - mutatott az egyik székre, mire hálásan elmosolyodtam és leültem a padba. Régen volt már, hogy én gimis voltam, így nosztalgikus érzés volt itt ücsörögni.

- Itt vannak a következő havi programok - rakott le elém egy papírt, amit gyorsan átfutottam, majd beraktam a táskámba. - De gondolom jobban érdekli most önt JuWon - húzott mellém egy padot és arra leülve félig felém fordult és lábait keresztbe téve könyökölt az asztalra és támasztotta meg kezein az állát.