The Liar /Befejezett/

14.rész ♡ Diktátor cukorka

Leváltottam NaRit és hazaküldtem kicsit pihenni, hisz az egész napos stressz megtette a hatását. A lány nem igazán volt önmaga, olyannak láttam, mint barátságunk alatt talán egyszer és akkor sem tudtam meg kiborulásának okát. Mindig racionálisan gondolkozott, nem sírt sok dolog miatt, hisz kevés minden tudta úgy igazán elkeseríteni, most mégis sikerült és ez jócskán látszott is rajta. Taxiba tettem, majd visszamentem még mindig alvó öcsém mellé. Az ápolók haza akartak küldeni, de addig veszekedtem velük, hogy végül rájöttek én bizony egy tapodtat sem fogok az öcsém mellől mozdulni, így ugyan nem túl nagy örömmel, de engedélyt adtak, hogy maradjak. Más választásuk nem is lett volna, hisz akkor a kórház bejárata előtt sátoroztam volna, vagy odakötöztem volna magamat a székemhez, hogy biztosan ne tudjanak kivonszolni. Ebben a helyzetben nem az orvosokra, vagy nővérekre volt a legnagyobb szüksége JuWonnak, hanem rám; a nővérére.

Egy igen kényelmetlen széken aludtam végül el, WonWon kezét szorongatva, fejemet a takarójára téve. Kimerültem a mai nap miatt, túl sok minden történt egyszerre. Talán egyetlen pozitívuma ennek az egész utazásnak az volt, hogy elértem, YoonGi maga mellé fogadjon. Nem tudtam végül mi vette rá erre, talán megsajnált - amit mondjuk nagyon nem szerettem az emberektől, de most kapóra jött, bármennyire is voltam közben egy szörnyű alak.

Éreztem, hogy valaki gyengéden simogatta a kézfejemet, így azonnal kipattantak szemeim és reménykedve kaptam fel fejemet és pillantottam meg azonnal az ágyban ülő öcsémet. Mosolygott ugyan szája és szeme is, de látszott arcán, hogy nem kicsit viselték meg a tegnapiak. Még mindig kissé sápadt volt és szemei alatt olyan karikák éktelenkedtek, ami valószínűleg most nekem is volt a kevés alvás hatására.

- Jól vagy ? Már nem fáj semmid ? Mégis hogy csinálhattál ilyen őrültséget ? Tudod mennyire aggódtunk érted ? - soroztam meg kérdések hadával, hisz hiába aggódtam úgy érte, dühös is voltam, nem kicsit, amikor az állapotával igenis tudatában léve ilyet csinált. Sok őrültséget művelt, de eddig mindközül ez volt a legveszélyesebb.

- Már jobban vagyok, kicsit még nehéz lélegeznem, de jól vagyok - simogatta meg kezemet, bár dühös tekintetem miatt azonnal lehajtotta a fejét, mint aki nagyon is tisztában volt azzal, hogy rosszat tett. - Sajnálom, meggondolatlan voltam...

- Az nem is kifejezés - sóhajtottam fel, de bűnbánó arcát látva felemeltem a kezemet és megenyhülve simogattam a fejét. - Nyugi, nem haragszom annyira nagyon, de azért jócskán a frászt hoztad ránk - mondtam és bár elgondolkoztam azon, hogy mesélek NaRiról is, de inkább nem folytattam, hisz tudtam, hogy barátnőm nem örült volna neki. Na meg csak JuWon is rosszabbul érezte volna magát.

- Tényleg sajnálom, csak... - akadt el hirtelen és fejét felemelve nézett szemeimbe elgondolkozva. Már megint olyan embernek tűnt, mint aki titkolt előlem valamit. Már egy ideje ezt éreztem, de nem kérdeztem eddig rá. Vártam, hogy beavasson a titkába. Hisz én sem voltam szent. Bőven voltak előtte titkaim. Nem akartam, hogy tudjon róluk, hisz csak bajba sodortam volna velük.

- Felejtsük el - mosolyogtam rá és felállva elsétáltam a táskámig, amiből kivettem a telefonomat. Lehalkítottam az éjszaka, hisz nem akartam, hogy bárki is zavarjon minket. Mai napra úgy sem kellett bemennem még a szerkesztőséghez, hisz szabadnapot kaptam. A munkámat elvégeztem HonKongban, átküldtem mindent, így a lappal egyenlőre bajom nem volt. Viszont ahogy megnéztem az üzeneteimet, egy temérdek jött JungKooktól. Nem kicsit lepődtem meg rajta, így azonnal írtam neki, hogy szerencsésen megérkeztem és nem volt semmi bajom. Azon viszont meglepődtem, hogy a fiú WonWonnal kapcsolatban is kérdezett, mégpedig, hogy hogy volt. Pedig én eddig nem igazán említettem neki, hogy miatta jöttem vissza. Kíváncsi lettem volna, hogy honnan tudta. Sejin biztos nem mondta el, hisz ő hallgatott, mint a sír. Rajta kívül pedig senki sem tudta... Hacsak nem... Nem. YoonGi lehet hallotta, de nem hiszem, hogy bárkinek mondta volna. Őt nem érdekelték ennyire az emberek problémái. De akkor mégis honnan tudhatott róla JungKook ?