The Liar /Befejezett/

20.rész ♡ A szökőkút

Hajamat egy törölközőbe csavarva léptem ki a fürdőből és nagyot szippantottam a kellemes gyümölcsillatú levegőből. El sem tudtam mondani milyen jó érzés volt végre szabadnak és tisztának lenni. Miután megittam vagy fél liter vizet egy huzamra, visszamentem JuWonékhoz, akik legnagyobb meglepetésemre a földön térdeltek egymás mellett, lehajtott fejjel.

- Ti mégis mit csináltok ? - vakartam meg az arcomat és elgondolkoztam azon, hogy mégis miért hasonlított az életem egyre jobban egy doramára.

- Bocsánatot kérünk - válaszolta WonWon.

- Nagyon sajnáljuk Choa - mondta NaRi is, mire csak megálltam előttük és sóhajtva lehajoltam eléjük.

- Üljetek inkább a kanapéra, ott kényelmesebb beszélgetni - ajánlottam és én magam is leültem a régi, de annál kényelmesebb bőrfotelünkbe. - Tehát, meséljetek. Mégis mióta tart ez az egész ?

És akkor elkezdték. Néha egymás szavába vágva, de meséltek és meséltek. Én meg elgondolkoztam közben azon, hogy lehettem ilyen vak. Közben persze bántott is, hogy egyikük még csak el se mondta, főleg úgy, hogy mint kiderült, már egy éve tartott ez a dolog köztük. Komoly volt, ezt hiába tették hozzá, láttam is rajtuk. Mégis nem tudtam belenyugodni a dologba. A legjobb barátnőm összejött az öcsémmel, ez ezért eléggé érdekes helyzet volt, ha jobban belegondolt az ember. Ráadásul JuWon... Aish... Mi a fene ez az egész ? Engem komolyan utál az a bizonyos sors. Tömeggyilkos voltam előző életemben, vagy mi a franc ?

- Most ahogy kérted mindent megbeszéltünk és valóban félreértettem NaRit, de annyi mindenki hagyott már el a betegségem miatt, hogy megijedtem - hajtotta le a fejét JuWon bűnbánóan, mire barátnőm a hátára rakta a kezét és végig simított párszor a gerincén. Jó oké, ezt baromi abszurd látni.

- És hogy is jöttetek össze ? - kérdeztem, ugyanis ezt nem mondták, csak azt, hogy mennyi ideje vannak együtt.

- Hát... Nekem már a kezdetektől tetszett NaRi, de azok után lettem biztos abban, hogy ez az ő részéről is kölcsönös, miután egy éve volt egy komolyabb rohamom és ő sírt, mikor bent volt meglátogatni. Ezek után történtek maguktól a dolgok - vonta meg a vállát WonWon zavartan, én meg hirtelen nem tudtam melyikük arcán szórakozzak jobban. NaRi olyan zavarban volt, mint eddig még soha, JuWon meg hozta szokásos formáját. Összességébe nagyon vicces látvány volt és élveztem is egy kicsit a szenvedésüket. Ezek után igazán megérdemelték. Fejemet kezemen támasztva bámultam őket még egy darabig, majd sóhajtva lehunytam a szememet és érdeklődve megszólaltam.

- Ti most azt gondoljátok, hogy majd véget vetek a dolognak ? Mert akkor tévedtek - világosítottam fel őket, mire mind a ketten megkönnyebbülten néztek egymásra. - Nagyon izgalmas gondolat, de az nem én lennék. Ti tudjátok, ti vagytok tisztában a határaitokkal, de egy valami azért mégis van - álltam fel és megállva előttük vált komollyá az arcom. - Nem akarok még egyszer olyan jelenetet látni, mint pár órával ezelőtt. Ha WonWont veszélyezteti ez a kapcsolat, akkor onnantól kezdve már én is bele fogok szólni.

- Értettük - válaszolták kórusban.

- De mindegy, erre még csak nem is akarok gondolni. Örülök, hogy ilyen boldognak látlak titeket. És kicsit ostobának érzem magamat, amiért nem jöttem rá magamtól...

- Én tudod, hogy amúgy is egy kész rejtély vagyok - válaszolta NaRi, mire elmosolyodva bólintottam.

- Valóban... Rád egyébként más miatt is haragszom, de a mai nap túl fárasztó volt ahhoz, hogy tovább beszéljek, így én elbúcsúzom. Nem zavar ugyan a kapcsolatotok, de kérlek, mindenki aludjon a saját helyén. Te itt kint a kanapén NaRi - kértem őket, majd hátat fordítva nekik elindultam a szobánk felé. NaRi és az öcsém... Na jó, ezt nehéz lesz feldolgoznom. A mai nap túl sok meglepetést tartogatott számomra. Akkor pedig még csak nem is tudtam, hogy a másnap egy hasonlóan fárasztó nap vár rám...