The Liar /Befejezett/

28.rész ♡ A helyes út

- Egy héttel ezelőtt -

Nem azért fogadtam meg NaRi tanácsát, mert teljesen meg voltam győződve afelől, hogy ott akarom hagyni a fiúkat, hanem mert fogalmam sem volt vajon tényleg így akartam e tenni. A fejemben teljes katyvasz volt, mégcsak a hirtelen döntéseimre se hagyatkoztam, mert kivételesen nem éreztem megoldásnak őket. Át akartam gondolni a dolgot nyugodt fejjel és bár ez igen nehezen ment, legalább nem kellett a fiúk mellett lennem, hogy ezzel befolyásoljanak. Azt mondták, hogy a szerelemre is a távolság döbbentett rá, akkor bíztam abban, hogy a maradásomat illetően is lesz valami.

Furcsa volt a Big Hit helyett a Glad központjába mennem ennyi távol töltött idő után. Még mindig ismerős volt a hely, de mégis olyan szokatlan. A bejárat mellett több plakát is volt a nemrég kijött új számmal az elején. Meglehetősen sokat növekedett a lap olvasottsága, ami részben nekem, részben pedig a többieknek volt köszönhető, akik végre mertek újítani. Olyan jó volt látni a mosolygó arcokat, ahogy beléptem a szerkesztők szobájába és lepakoltam a helyemre. Mindenki vidáman és legnagyobb meglepettségemre nagyon tisztelettudóan köszöntött. Sok ember szemében pillantottam meg hálát, ami miatt egyszerűbben ment a megbeszélésen való beszámoló is. Annyira átragadt rám mindenki hangulata, hogy nem remegtem, ki tudtam mondani egész mondatokat és nem estem pánikba se az engem vizslató szemek miatt. Mert most nem lenézően vagy bármilyen rosszindulattal figyeltek engem. Emiatt pedig egy percre se jutott eszembe a múlt. Furcsa, de mostanában egyre gyakrabban tudtam elszakadni tőle. Mintha szép fokozatosan kezdtem volna hátat fordítani neki. Egészen idáig olyan volt számomra az életem, mintha csak egy labirintusban bolyongtam volna, keresve kiutat, ami tulajdonképpen végig ott volt előttem csak én nem vettem észre. Aki pedig megmutatta nekem, az YoonGi volt és a többiek. Valamint, hogy végre ki tudtam teljesedni a munkámban is. Nem csak a kis jegyzetelő és ötletelő szerkesztő voltam, hanem most már valóban meg tudtam mutatni azt, ami bennem volt. Az akadály megszűnt, amit én magam és a főnököm állított fel nekem. Így most már megláttam a fontos dolgokat is.

Viszont... Hiába fogtam kezembe a fekete füzetet és tartottam a kuka főlé, képtelen voltam elengedni. Újra meg újra visszahúztam a mellkasomhoz és magamhoz szorítottam. Pedig minden porcikám rosszul volt már csak a látványától is. Mégis mikor arra gondoltam, hogy ez csak még nagyobb olvasottságot szerezhet a lapunknak, ezzel azt eredményezve, hogy a fizetésem is jelentősen növekedne, így félre tudnék tenni JuWon egyetemére - nem tudtam elengedni a füzetet és a benne rejlő információkat. A bűntudat ilyenkor meglátogatott YoonGi hangján, aki ismét elmondta az érzéseit nekem, majd ezt követte JungKook vallomása és ismét éreztem elterjedni számban azt a keserű ízt. Emiatt a kétes érzelmek miatt a szerkesztőségről rendszerint az edzőteremben kötöttem ki - előtte persze NaRitól megérdeklődtem, hogy a BTS nincs e ott -, ahol annyit ütöttem a zsákot, hogy a végére teljesen kifáradtam. Valamiért a kezemet se védtem annyira, így mindig horzsolásokkal telve tértem haza és feküdtem ki a kanapén.

- Minden rendben noona ? - ült le mellém egyik este WonWon, mire fáradtan felé néztem és betömtem még egy kanállal a számba a kekszes fagyiból. Szerintem ő ezt is válasznak vette, ugyanis ezután keresgélni kezdett a tévében valami jó filmet, hogy feldobjon vele. Bár szerintem rajtam semmi se tudott volna segíteni. Miközben az öcsém szörfözött a csatornák között, Nari is hazaért és elfoglalta az utolsó szabad helyet is a kis kanapénkon, amin egyébként hárman már eléggé szorongtunk.

- Mit nézünk ? - érdeklődött, de mivel WonWon csak nyomott egy puszit az arcára, így inkább felém fordult, hátha tőlem választ is kap a kérdésére.

- Még ő sem tudja - mosolyodtam el és összeborzoltam a fiú sűrű haját. Egyébként zavarta volna, de annyira bele volt mélyülve a tévé bámulásába, hogy fel se figyelt rám.