The Liar /Befejezett/

15.rész ♡ A lift

Ijedten ültem fel hirtelen és az álom rögtön ki is ment a szememből, ahogy körbenéztem hol is voltam. Még mindig YoonGi stúdiójában, a kanapéján, ő viszont sehol sem volt. Ahogy megdörzsöltem a szememet, érezni kezdtem, hogy volt valami a homlokomon, így azonnal leszedtem és meglepetten pislogtam a rózsaszín post it-re. „ Ha felkeltél, menj a dolgodra. Úgy látom ma nem tudok mit kezdeni veled... „ - állt rajta a fiú igen kiolvashatatlan kézírásával, mire azonnal a csuklómra néztem, hogy megtudjam az időt, de csak akkor jöttem rá, hogy az órám nem volt nálam. Sóhajtva előhalásztam a táskámból a telefonomat és azonnal felálltam, mikor megpillantottam rajta az időt.

- Aish...Hogy aludhattam eddig ? - dobáltam be a füzetemet és tollamat a táskámba, majd azonnal megindultam az ajtó felé, hogy minél gyorsabban elhagyhassam az épületet és még időben odaérhessek az öcsémhez. Most el tudtam képzelni, hogy simán kiraknak, még ha ellenkeztem is volna. Főleg úgy, hogy bent se vagyok záráskor a kórházban.

Villámsebességgel haladtam a folyosókon, néha köszönve egy-egy velem szembejövő staffosnak vagy más itt dolgozónak. Lábammal doboltam, miközben a liftre várakoztam és párszor még megnyomtam a hívógombot, holott tudtam, ezzel semmivel sem gyorsítom meg az érkezését. Egy jókora adag levegő jött ki a tüdőmből, mikor végre megérkezett és kinyílt a lift ajtaja. Már léptem volna be, csakhogy valaki hátulról megfogta a vállamat és visszahúzott. Idegesen fordultam az engem hátráltató személy felé, de mikor megpillantottam JungKook arcát, azonnal elhagyott minden düh és helyette egy halvány mosoly jelent meg az arcomon.

- Látom már hozzám mersz érni - pillantottam a vállamon pihenő kezére, mire észbe kapva azonnal elengedett és torkát köszörülve lépett egyet hátrébb.

- Bocsánat, csak szerettem volna beszélni veled - szabadkozott és mivel a liftemnek már búcsút mondhattam, így nem volt más választásom, mint meghallgatni a fiút. Bár a mai napban még mindig a vele való találkozás volt a legjobb.

- Mondjad - biccentettem, de látva hogy milyen gyanakvóan nézett körbe a folyosón emberek után kutatva, valami olyasmiről lehetett szó, amit itt nem beszélhettünk meg. - Vagy menjünk máshová ? Titkos ? - találgattam, de mivel hirtelen elindult egy irányba, ráadásul nem is válaszolt, így nem volt mit tennem, sóhajtva követtem. Elmentünk a lépcsőkhöz, ahol sétáltunk egy emeletet néma csendben, ami miatt elgondolkoztam azon, hogy véletlenül nem egy horrorfilmbe kerültünk-e. Komolyan, bárhonnan kiugorhatott volna egy baltás gyilkos.

Végül elkeveredtünk a gyakorlótermek szintjére, ahol JungKook találomra be is ment az egyikbe. Felkapcsolta a villanyokat és a tükör elé leülve megpaskolta maga mellett a helyet, rávéve, hogy én is odamenjek. Hagytam kettőnk között egy kis távolságot és úgy fordultam kíváncsian a fiú felé, aki most látva, igazán fáradtnak tűnt. Haja zilált volt, szája kissé ki volt száradva, arca is piros volt és még látszott fehér pólóján a gyakorlás miatt keletkezett izzadságfolt. Csodáltam, hogy miért nem a dormban volt már, ahelyett, hogy velem beszélgetett volna.

- Jól van az öcséd ? Ugye nincsen semmi komolyabb baja ? Az óráddal mi van ? Megjavíttattad már ? - szólalt meg hirtelen és annyi kérdéssel rohamozott meg, hogy nem is tudtam mire válaszoljak előbb.

- JuWon jól van, habár még mindig nem tudom, hogy te honnan tudtál róla... Sőt, igazából úgy érzem, hogy még ennél is többet tudsz rólam, pedig nem meséltem túl sokat magamról. Talán ezért is segítesz ? Sajnálsz ? Mert ha erről van szó, akkor közlöm, hogy nem bírom, ha egy ember sajnál - magyaráztam és vezettem le valamelyest rajta a pár napja bennem lévő feszültségemet. Tulajdonképpen nem akartam megemlíteni neki, hogy gyanakodtam rá, mégis most minden elhagyta a számat vele kapcsolatban. Nem is válaszolt rögtön, csak tágra nyílt szemekkel figyelt engem, majd zavartan megvakarta a tarkóját és lábait felhúzva nekidőlt a hátunk mögött húzódó tükörnek.