The Liar /Befejezett/

21.rész ♡ Kínos szituáció

Vacogva szálltunk ki a szökőkútból, ugyanis testünkre rátapadt a ruha és az eleinte oly erősen sütő Nap, most kezdett a felhők mögé bújni. Ezek a felhők pedig nem sejtettek túl sok jót.

- És most ? - rázta ki a hajából nagyjából a vizet a fiú, mire elgondolkozva néztem kettőnkre.

- Hát... Mire visszaérünk a kocsiba, nem száradunk meg. Vizesen meg gondolom nem akarsz beülni, úgyhogy... Mehetünk hozzám - dobtam fel ezt az ötletet, ugyanis mi tizenöt percnyire laktunk ettől a parktól. - Adok száraz ruhát és ha akarsz le is fürödhetsz. Utána majd visszamehetünk az ügynökséghez. Kicsit ott is furán néznének ránk, ha így jelennénk meg.

- És ez vajon kinek a hibája - forgatta meg a fiú a szemét, majd sóhajtva elindult egy irányba.

- Öhm... A másik irány - mutattam és megpróbáltam nem kinevetni YoonGit, aki ha kicsit is, de próbált menőnek és igazi áldozatnak tűnni a helyzetet érintően. Morogva felém fordult, majd ismét elém menve kezdett el sétálni. Nem mentünk túl lassan, ugyanis a szél is kezdett felerősödni, ami egyre jobban sejtette, hogy itt bizony eső lesz.

Kemény tizenöt perc kínos csönd után megérkeztünk a házunkhoz. Itt már kénytelen volt YoonGi előre engedni, ugyanis én tudtam beengedni mindenhova. Ahogy beléptünk az épületbe, pár másodperc múlva leszakadt az ég, belőlünk pedig egyszerre szakadt fel egy megkönnyebbült sóhaj. Mr. Seggfej egyébként nagyon aranyosan nézett ki, ahogy karjával ölelte saját magát és vacogott meg néha-néha a foga. Ugyan néha tényleg ijesztőnek tűnt, de most sikerült ezt az imidzsét teljesen lerombolnia előttem.

- Üdvözöllek szerény hajlékunkban - nyitottam be a kis lakásba és a villanyt felkapcsolva elő is hívtam MinMint. - Szia kicsike - guggoltam le hozzá és nevetve hagytam, hogy teljesen hozzám dörgölőzzön, majd hirtelen elhúzódjon, megérezve a nedves és hideg ruháimat. Ekkor azonnal ki is került és elhagyott. - Így már nem is kellek ? Hát szép - álltam fel és elmosolyodva figyeltem, ahogy odafutott az igen megilletődött fiúhoz és szagolgatni kezdte. YoonGi kérdőn tekintett fel rám, mire bólintottam, hogy nyugodtan megsimogathatja, ha nagyon akarja. Nem is kellett több a fiú szélesen mosolyogva leguggolt és dögönyözni kezdte MinMint. Természetesen kutyánk ezt nagyon élvezte, ami fájt, hisz tőlem olyan gyorsan elment a kis gombóc. Aki egyébként kezdett egyre nagyobbra nőni. Na meg hízni...

Miután kibújtam a cipőmből - amiből egyébként szó szerint önteni lehetett a vizet - elindultam a szobánk felé, hogy gyorsan keressek magamnak valami száraz ruhát és elmenjek a fiú előtt fürödni.

- Nyugodtan nézz körbe, víz a hűtőben van. Mindjárt lefürdök, aztán te is jöhetsz - magyaráztam és fejemet ingatva figyeltem, hogy MinMin mennyi helyre is követte a hallgatag fiút. Mindent tüzetesen szemügyre vett és a képeknél egy kicsit tovább is elidőzött. Így hát magára hagytam a fiút, hogy végre megszabadulhassak a vizes gönceimtől és valami szárazabbat vehessek fel. Milyen érdekes, hogy tegnap a saját levemben fürödtem meg és amiatt vártam, hogy minél előbb érjék a hűvös cseppek a bőrömet, most pedig ismételten az elázás miatt kerültem ide. Viszont a tegnappal ellentétben most langyos vízzel áztattam magamat. Nem akartam megfázni.

Miután belebújtam egy szürke rövidnadrágomba, valamint egy egyszerű fehér pólóba, hajamat törölgetve ki is léptem YoonGihoz, aki a kedvenc fotelemben ücsörgött szemeit lehunyva, ölében MinMinnel. Ugyan nem tetszett, hogy a kicsikémet összevizezte, de mivel maga a látvány igazán érdekes volt, így előkerestem a telefonomat és készítettem róla egy képet. Ezek után mellé léptem és megrugdostam a térdét.

- Yah ! Mozdulj és fürödj le. Még a végén megfázol, aztán azért is én leszek a hibás - keltegettem, mire nagy nehezen felnyitotta szemeit és rám nézett.